tag:blogger.com,1999:blog-24995949961155223022024-03-13T11:09:06.304+05:30ഗോപൂന്റെ ലോകംGopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.comBlogger12125tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-5895178827074660722010-12-27T18:48:00.015+05:302020-07-27T08:08:09.072+05:30ജൂലീ.... ഐ ലവ് യൂ.........<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="color: black; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAQCgS01wOCQFGmOJl9hkPZda-Qz_qqcsrZnkEuv5BKXEKkSGIckpWR412TIonuwY0crbd4-f19oDd7k1SUtm-psHtLrqOzYDPFRUsx_2tAGrNMWIjsqaUq33Du1A6HnnnQcFpGIpdUHY/s1600/Jilie+I+Love+You.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="31" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAQCgS01wOCQFGmOJl9hkPZda-Qz_qqcsrZnkEuv5BKXEKkSGIckpWR412TIonuwY0crbd4-f19oDd7k1SUtm-psHtLrqOzYDPFRUsx_2tAGrNMWIjsqaUq33Du1A6HnnnQcFpGIpdUHY/s400/Jilie+I+Love+You.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><audio controls="">
<source src="https://sites.google.com/site/gopanvs2020/songs/Julie%20I%20Love%20You.mp3?attredirects=0&d=1">
</source>
</audio><br /></div>
<span style="font-size: large;">“ജൂലി, ഒരു മഹാമൃത്യുഞ്ജയ ഹോമം”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“നാള്?”, അമ്പലത്തിലെ വഴിപാട് കൌണ്ടറിലിരുന്ന ഭാര്ഗ്ഗവന്സാര് മുഖമുയര്ത്താതെ കണ്ണടയ്ക്കിടയിലൂടെ കണ്ണു മാത്രം മുകളിലേയ്ക്കുയര്ത്തി ഒന്ന് നോക്കി. പിന്നെ, അവിശ്വനീയതയോടെ കണ്ണട നേരെയാക്കി മുഖമുയര്ത്തി ഒന്നുകൂടി വ്യക്തമായി നോക്കി. അമ്പലത്തില് ഒരിക്കല് പോലും കണ്ടിട്ടില്ലാത്ത മഹാദേവന്! - കരുണന് മാഷിന്റെ മകന്! അതും ഒരു പെണ്കുട്ടിയുടെ പേരില് മഹാമൃത്യുഞ്ജയഹോമം നടത്താന്...</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“എന്താ നാള്?” ഭാര്ഗ്ഗവന് സാര് ചോദ്യം ആവര്ത്തിച്ചു. </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“അത്..നാള്...അതറിയില്ല... എന്റെ നാള് പറഞ്ഞാല് മതിയോ?” മഹാദേവന് പരുങ്ങി.</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“ആരുടെ പേരിലാ വഴിപാട് അവരുടെ നാള് തന്നെ വേണം”, മഹാദേവന്റെ നെറ്റിയിലും മൂക്കിന്റെ തുമ്പിലും പെട്ടെന്ന് പൊടിഞ്ഞ വിയര്പ്പ് കണ്ട് ഭാര്ഗ്ഗവന്സാര് തന്റെ കണ്ണട ഇടത്തേകൈ കൊണ്ട് എടുത്തിട്ട് ചോദിച്ചു, “അല്ല മോനേ, ആരാ ഈ ജൂലി?” അതൊരു കൃസ്ത്യാനിക്കുട്ടിയുടെ പേരല്ലേയെന്ന് ഭാര്ഗ്ഗവന്സാറിന് സംശയമായി.</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“അത്...അത്...എന്റെ ഫ്രണ്ടാ അങ്കിളേ... നാള് ….. ഹ്ങാ... ച്..ചോതി...” സ്വന്തം നാള് തന്നെ അവര് തട്ടിവിട്ടു. എങ്ങനെയെങ്കിലും ഒന്ന് രക്ഷപ്പെട്ടാല് മതിയായിരുന്നു അവിടുന്ന്.</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“മൃത്യുഞ്ജയഹോമമെന്തിനാ മോനേ? ജീവഭയം ഉണ്ടോ ആ കുട്ടിയ്ക്ക്?” ഭാര്ഗ്ഗവന്സാര് വിടാന് ഭാവമില്ല.</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“അത്...ആഹ്...കാണും...”, ഒരു വിധം അവന് അവിടെ നിന്ന് രക്ഷപ്പെട്ടു.</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> പിന്നെയും എല്ലാ ദിവസവും ജൂലിയുടെ പേരില് അര്ച്ചനയും വെടിവഴിപാടുമൊക്കെ നടത്തി പാവം മഹാദേവന്.</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">പക്ഷേ ആരാണീ ജൂലി? ഭാര്ഗ്ഗവന്സാര് മഹാദേവന്റെ ഉറ്റ ചങ്ങാതിയായ എന്നൊടും ചോദിച്ചു. എനിക്കും ഒരു പിടിയും കിട്ടിയില്ല. </span></div><div class="separator" style="clear: both; color: black; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyTsnfdEeLZofFJ3Y_pkv8tPzY7lBO17lkZcaSqgFcYMgCX2NLsDTGPDl36D0yOyb7mnfRMCdn9dNDQbUpR9kWlIToU4P3X8RsC_BnRNij0tn9HDI0_ZzHgheLL3AbwyKFZHwcBFRGUvE/s1600/Julie.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br />
</a></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> അന്ന് ഞങ്ങള് തിരുവനന്തപുരം യൂണിവേഴ്സിറ്റി കോളേജില് അവസാനവര്ഷ ബിരുദവിദ്യാര്ഥികളായിരുന്നു. ഞങ്ങള് ഒന്നിച്ചായിരുന്നു ദിവസവും കോളേജിലേയ്ക്കെന്നും പറഞ്ഞ് പോകുന്നതും വരുന്നതും. നാഷണല് സര്വ്വീസ് സ്കീമിന്റെ (എന് എസ്സ് എസ്സ്)യും, ഫോറസ്ട്രി ക്ലബ്ബിന്റെയും പരിപാടി ഉള്ളപ്പോള് കൃത്യമായി കോളേജില് പോയിരുന്നു. (<span style="font-family: "times", "times new roman", serif;">I am going to college </span>എന്നതും <span style="font-family: "times", "times new roman", serif;">I am going to </span><i style="font-family: "times", "times new roman", serif;">the</i><span style="font-family: "times", "times new roman", serif;"> college </span>എന്നതും തമ്മിലുള്ള വ്യത്യാസം, “ഞാന് കോളേജില് (പഠിക്കാന് വേണ്ടി) പോകുന്നു” എന്നതും “ഞാന് കോളേജ് <i>വരെ</i> (പഠിക്കാനല്ലാതെ വേറെന്തിനോ) പോകുന്നു” എന്നതുമാണെന്ന് '<span style="font-family: "times", "times new roman", serif;">the'</span> എന്ന പ്രയോഗം കൂടുതല് മനസ്സിലാക്കിത്തരാന് നമ്മുടെ പ്രിയങ്കരനായിരുന്ന ലജപതി സാര് - ഇന്നദ്ദേഹം ജീവിച്ചിരിപ്പില്ല – പറഞ്ഞുതന്നത് പ്രായോഗികമായി മനസ്സിലാക്കി. അന്നൊക്കെ ശരിക്കും <span style="font-family: "times", "times new roman", serif;">"…..going to the college</span>” ആയിരുന്നു.)</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> ഹൊ, പറഞ്ഞുവന്ന വിഷയം മാറി.... കോളേജിലും മഹാദേവന് പെണ്കുട്ടികളോട് ഒരു അടുപ്പവും ഞാന് കണ്ടിരുന്നില്ല, എന്നു തന്നെയല്ല, പെണ്കുട്ടികളുടെ അടുത്തേയ്ക്ക് തന്നെ പോകുകേ ഇല്ലായിരുന്നു പാവം മഹാദേവന്!!! എന് എസ്സ് എസ്സിന്റെ സാമൂഹിക പ്രവര്ത്തനത്തിനും ഫോറസ്ട്രി ക്ലബ്ബിന്റെ സാഹസിക യാത്രകളിലും ഞാനും മഹാദേവനും എപ്പോഴും മത്സരിച്ച് പങ്കെടുത്തിരുന്നു. അഗസ്ത്യകൂടം, തെന്മല തുടങ്ങിയ ട്രെക്കിംഗ് പരിപാടികള് ഫോറസ്ട്രി ക്ലബ്ബ് സംഘടിപ്പിച്ചിരുന്നു. </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">പക്ഷേ ഇത്തവണത്തെ അഗസ്ത്യകൂടം പരിപാടിയ്ക്ക് അവന് വരാന് സാധിച്ചില്ല. അതിരാവിലെ പുറപ്പെടാന് ഒരുങ്ങുമ്പോള് അവനെ പട്ടി കടിച്ചു. വലതുകാലിലെ പെരുവിരലും അടുത്ത രണ്ട് വിരലുകളും ചെറുതായി മുറിഞ്ഞിട്ടുണ്ട്. അവന്റെ അനിയനാണ് രാവിലെ ആറ് മണിയ്ക്ക് എന്റെ വീട്ടില് വന്നു പറഞ്ഞത്. പുറപ്പെടാനുള്ള തിടുക്കത്തില് വിവരങ്ങള് അന്വേഷിക്കാന് എനിക്ക് പറ്റിയില്ല. റോഡില് വച്ച് പട്ടി കടിച്ചതായിരിക്കും, അവന്റെ വീട്ടില് പട്ടി ഇല്ല. </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> എന്തായാലും ഞാന് അവന്റെ വീടു വരെ ഒന്നു പോയി. പട്ടി കടിച്ചിട്ട് അഞ്ചു ദിവസം കഴിഞ്ഞിരിക്കുന്നു. അവന് ആകെ അസ്വസ്ഥനായിരുന്നു. കടിച്ച പട്ടിക്ക് അസുഖം എന്തെങ്കിലും ഉണ്ടോ എന്ന് അറിയാന് അതിനെ പന്ത്രണ്ട് ദിവസം നിരീക്ഷിക്കാന് ഡോക്ടര് പറഞ്ഞത്രേ. വീട്ടില് അതിഥികള് ഉണ്ടായിരുന്നത് കൊണ്ട് ഞാന് ഉടനേ തിരിച്ചു പോന്നു.</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">പിറ്റേന്ന് രാവിലെ അയ്യപ്പണ്ണന്റെ കടയില് നിന്ന് പാലും വാങ്ങി ഞാന് തിരികെ വീട്ടിലേയ്ക്ക് നടക്കുമ്പോള് എഞ്ചിനീയറിംഗ് കോളേജില് പഠിക്കുന്ന സുരേഷിന്റെ വീട്ടിന്റെ മതിലിനു മുന്പില് ആരോ പതുങ്ങി നില്ക്കുന്നു. ചെമ്പരത്തിയുടെ ചില്ലകള് കാരണം മുഖം കാണാന് പറ്റിയില്ല. സുരേഷിന്റെ വീടിന്റെ മുകളിലത്തെ നിലയില് വാടകയ്ക്കു താമസിക്കുന്ന റിസര്വ് ബാങ്ക് ജീവനക്കാരനായ ജോണിച്ചേട്ടന്റെ ഭാര്യ ഷേര്ളിച്ചേച്ചി ജനല് തുറക്കുന്ന ശബ്ദം കേട്ടപ്പോള് പതുങ്ങി നിന്നവന് തിടുക്കത്തില് സ്ഥലം കാലിയാക്കി. നേരം പരപരാന്ന് വെളുത്ത് വരുന്നേ ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ. എനിക്ക് ആളെ പിടി കിട്ടിയില്ല.... ഞാനതത്ര കാര്യമാക്കിയുമില്ല. </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> അടുത്ത ദിവസവും രാവിലെ ഞാന് പാലും വാങ്ങി വരുമ്പോള് തലേന്നത്തെ അതേ സ്ഥലത്ത് ഒരുത്തന്....ഞാന് ദൂരെനിന്ന് കണ്ടയുടനെ, “ആരാത്?” എന്ന് ഉറക്കെ വിളിച്ചു ചോദിച്ചതും കള്ളന് ഒറ്റ ഓട്ടം... ഇരുട്ട് മാറാത്തതിനാല് എനിക്കന്നും ആളെ പിടി കിട്ടിയില്ല. ഈ വീട്ടില് എന്തിനായിരിക്കും ഒരുത്തന് ഇങ്ങനെ ദിവസവും എത്തി നോക്കുന്നത്? </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">അന്ന് കോളേജില് നിന്ന് വരുന്ന വഴി സുരേഷിന്റെ വീടിന്റെ മുകളിലത്തെ നിലയില് ഷേര്ളിച്ചേച്ചിയുടെ കൂടെ ഒരു സുന്ദരിക്കുട്ടി നില്ക്കുന്നത് കണ്ടു. വെറുതേ കുശലം അന്വേഷിച്ചപ്പോള് അത് തന്റെ അനുജത്തിയാണെന്ന് ഷെര്ളിച്ചേച്ചി പറഞ്ഞു. എന്ട്രന്സ് പരീക്ഷയെഴുതാന് നാട്ടില് നിന്ന് വന്നതാണത്രേ... അഞ്ചാറ് ദിവസം ഇവിടെ കാണും. </span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyTsnfdEeLZofFJ3Y_pkv8tPzY7lBO17lkZcaSqgFcYMgCX2NLsDTGPDl36D0yOyb7mnfRMCdn9dNDQbUpR9kWlIToU4P3X8RsC_BnRNij0tn9HDI0_ZzHgheLL3AbwyKFZHwcBFRGUvE/s1600/Julie.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyTsnfdEeLZofFJ3Y_pkv8tPzY7lBO17lkZcaSqgFcYMgCX2NLsDTGPDl36D0yOyb7mnfRMCdn9dNDQbUpR9kWlIToU4P3X8RsC_BnRNij0tn9HDI0_ZzHgheLL3AbwyKFZHwcBFRGUvE/s320/Julie.jpg" width="175" /></a><span style="font-size: large;">ഷേര്ളിച്ചേച്ചിയോട് സംസാരിക്കുന്നതിനിടയില് ഞാന് ആ സുന്ദരിക്കുട്ടിയെയും ഒന്ന് നോക്കി. ഒരു പോമറേനിയന് കുട്ടി ലിപ്സ്റ്റിക്കിട്ട പോലെയൊരു സുന്ദരി!!! ഒരു വട്ടക്കണ്ണടയും ഒക്കെ വച്ച്..... അവളുടെ ചുണ്ടില് ഒരു കുസൃതി ചിരിയും....(എനിക്കിഷ്ടായി!!!). പതിവു പോലെ മഹാദേവനെ സന്ദര്ശിച്ച് (അ)സുഖവിവരമൊക്കെ അറിഞ്ഞ് പോകാന് അവന്റെ വീട്ടിലെത്തി. മഹാദേവന് നായ കടിച്ചതിനുള്ള കുത്തിവയ്പ്പ് എടുത്തിട്ട് വന്നതേയുള്ളൂ. “എടാ നിന്നെ കടിച്ച ആ പട്ടിയെ ഡോക്ടര് പറഞ്ഞ പോലെ നിരീക്ഷിക്കുന്നുണ്ടോ?” ഞാന് ചോദിച്ചു. “ഓ, ഞാന് എന്തായാലും കുത്തി വയ്പ്പെടുക്കുന്നല്ലോ...ആ പട്ടിയ്ക്ക് അസുഖമൊന്നും കാണാന് സാധ്യതയില്ല.” ധൈര്യം അഭിനയിച്ചാണ് അവനത് പറഞ്ഞതെന്ന് എനിക്ക് തോന്നി. “ആട്ടേ, എവിടുത്തെ പട്ടിയാ നിന്നെ കടിച്ചത്?”, അന്നാണ് ഞാന് അവനോട് സംഭവത്തെക്കുറിച്ച് വിശദമായി ചോദിച്ചത്.... “ഇവിടടുത്തെവിടെയെങ്കിലും ഉള്ളതായിരിക്കും. രാവിലെ നമ്മുടെ അഗസ്ത്യകൂടം പരിപാടിക്കിറങ്ങുമ്പോള് കടിച്ചതാ....” </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“എവിടെ വച്ചാ, റോഡില് വച്ചാണോ ?” ഞാന് ചാനല് റിപ്പോര്ട്ടറെപ്പോലെ ആ ഉത്തരത്തില് പിടിച്ചു വലിച്ച് കയറാന് തുടങ്ങി...</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“ഹ്ങാ....റോഡില് വച്ചു തന്നെ...ആ സുരേഷിന്റെ വീട്ടിലെ പട്ടി..., പിന്നെ കോളേജില് എന്തൊക്കെ വിശേഷം?” അവന് ബോധപൂര്വ്വം വിഷയം മാറ്റാന് ശ്രമിച്ചു. അവന്റെ മുഖത്ത് ഒരു ചമ്മലും പരിഭ്രമവും ഇല്ലേ എന്ന് എനിക്ക് ചുമ്മാ തോന്നി....സുരേഷിന്റെ വീട്ടിലെ പട്ടി റോഡിലിറങ്ങില്ലല്ലോ.... </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">തിരികെ വീട്ടിലേയ്ക്ക് നടന്നപ്പോള് സുരേഷിന്റെ വീടിന്റെ മുകളിലത്തെ നിലയിലേയ്ക്ക് നോക്കാതിരിക്കാന് കഴിഞ്ഞില്ല. സുന്ദരിക്കുട്ടി ഒരു ഹെയര് ക്ലിപ്പുപോലത്തെ സാധനം കടിച്ചു പിടിച്ചുകൊണ്ട് ബാല്ക്കണിയില് നിന്ന് മുടി ചീകുന്നു. മാനം നോക്കി നടന്നത് കൊണ്ട് ഒരു കല്ലില് കാല് തട്ടി ഞാന് വീഴാന് പോയി....... അവള് കണ്ടു. കളിയാക്കി ഒരു ചിരിയും! ഞാനൊന്ന് ചമ്മി... പെട്ടെന്ന് തലയിലൊരു കൊള്ളിയാന് മിന്നി..... രാവിലെ ഒരുത്തന് മതിലിലൂടെ എത്തി നോക്കിയത് ഇവളെക്കാണാനായിരിക്കും....കള്ളിപ്പെണ്ണേ......</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> അടുത്ത ദിവസം രാവിലെ ആ കള്ളനെ പിടിക്കാന് തന്നെ തീരുമാനിച്ചു. പാലു വാങ്ങി ഞാന് പതുക്കെപ്പതുക്കെ ഓരം ചേര്ന്ന് നടന്നു വന്നു..... അവന്.... അതാ, ആ ചെമ്പരത്തിച്ചെടിയുടെ അടുത്ത് തന്നെയുണ്ട്.... ഒരു വരയന് ഷര്ട്ടിട്ട്.... അവ്യക്തമായി കാണാം....“ടാ.....” ഞാന് അലറി വിളിച്ചു..... പതുങ്ങി നിന്നവന് ഇരുളിലൂടെ ഒറ്റ ഓട്ടം. അങ്ങനെ വിടാന് പറ്റില്ലല്ലോ.... ആണുങ്ങളുള്ള ഈ നാട്ടില് ഒരുത്തന് പോക്കിരിത്തരം കാട്ടുന്നോ? പെട്ടെന്ന്, എന്തു ചെയ്യാന് എന്നറിയാതെ ഞാന് റോഡില് കിടന്ന ഒരു കല്ലെടുത്ത് അവനെ ഒറ്റ ഏറ്!!! അതവന്റെ ദേഹത്ത് കൊണ്ടെന്ന് ആ ശബ്ദം കൊണ്ട് മനസ്സിലായി. പെട്ടെന്നത്തെ ആവേശത്തിന് ചെയ്തതാണ് ….. ശരീരം നൊന്തവന് വെറുതെയിരിക്കുമോ.... എനിക്ക് പേടിയായി. ആളറിയാമായിരുന്നെങ്കില് ചെന്ന് ക്ഷമ പറയാമായിരുന്നു. ഛേ....വേണ്ടായിരുന്നു..... സുരേഷിനോട് പറഞ്ഞാലോ...വേണ്ട.... അവന് അത് അതേപോലെ ചെന്ന് ഷേര്ളിച്ചേച്ചിയോട് പറയും. പിന്നെ ഗോസിപ്പുണ്ടാക്കിയതിന് ഞാന് പഴി കേള്ക്കണം. </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> അന്ന് പകല് മുഴുവന് ഞാന് ഇക്കാര്യത്തില് അസ്വസ്ഥനായിരുന്നു. എന്റെ ഏറ് കൊണ്ടവന് തീര്ച്ചയായും എനിക്ക് പകരം തരും....ശെ...ഓരോരോ അബദ്ധങ്ങളേ.... മുഷ്ടി ചുരുട്ടി തുടയിലിടിച്ച് ഞാന് എന്നെത്തന്നെ ചീത്ത പറഞ്ഞു......</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> എന്തായാലും മഹാദേവനോട് കാര്യം പറയാം..... അവനാണല്ലോ ഏറ്റവും അടുത്ത സുഹൃത്ത്.... അവന് എന്തെങ്കിലും വഴി പറഞ്ഞു തരും.....കോളേജില് നിന്ന് വന്ന് ഒരു ചായ കുടിച്ചെന്ന് വരുത്തി നേരെ മഹാദേവന്റെ വീട്ടിലെത്തി. സംസാരത്തിനിടയ്ക്ക് കാര്യം മുഴുവന് പറഞ്ഞു.... “ഹേയ്, അവളെക്കാണാനൊന്നും ആയിരിക്കില്ല അവന് വന്നത്..... നമ്മളെന്തിനാ മറ്റുള്ളവരുടെ കാര്യത്തില് തലയിടുന്നത്?.... നീ സൂക്ഷിക്കണം....ഇനി രാവിലെ ആ സമയത്ത് പോകണ്ട.....“ മഹാദേവന് ആകെ തിടുക്കത്തില് എന്നെ ഉപദേശിച്ചു.... മറ്റു കാര്യങ്ങള് പറഞ്ഞപ്പോഴും അവന് ഞാന് കണ്ട ആളിനെ തിരിച്ചറിഞ്ഞോ എന്ന് ചോദിച്ചുകൊണ്ടിരുന്നു. ഇപ്പോള് ടെന്ഷന് എനിക്കല്ല, അവനാണെന്ന് എനിക്ക് തോന്നി..... </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> ഗേറ്റ് വരെ എന്നെ അനുഗമിച്ച് തിരികെ നടന്ന അവന്റെ ഇടത് കാലിന്റെ മുട്ടിന് താഴെ പുറകുവശത്ത് ഇന്നലെ വരെ കാണാത്ത ഒരു ബാന്ഡേജ്.....”ടാ...എന്തു പറ്റി നിന്റെ കാലില് ?” ഞാന് അവനെ പിറകേ വിളിച്ചു..... പെട്ടെന്ന് അവന് ഞെട്ടിത്തിരിഞ്ഞു നോക്കി...... എന്റെ അടുത്ത് വരാതെ അവിടെ നിന്ന് വിളിച്ചു പറഞ്ഞു....” അത്....പട്ടി.....”..... “അത് വലതു കാലിലെ പെരുവിരലിലല്ലേ” ഞാന് വിട്ടില്ല..... “ഇതും അതിന്റെ കൂടെ ഉള്ളത് തന്നെ..... ശരി അപ്പോള് നാളെക്കാണാം...“ അവന് എനിക്ക് പിടി തരാതെ ഉള്ളിലേയ്ക്ക് കയറിപ്പോയി..... എനിക്കാകെ കണ്ഫ്യൂഷനായി.... പെട്ടെന്ന് ഉണങ്ങാനിട്ടിരിക്കുന്ന വരയന് ഷര്ട്ട് ഞാന് ശ്രദ്ധിച്ചു.... എല്ലാം കൂട്ടി വായിക്കുമ്പോള് ....... എന്റെ ഉള്ളിലെ സി.ബി.ഐ ജാഗരൂകനായി...... ആകെ അസ്വസ്ഥനായി വീട്ടിലെത്തി....... രാത്രി പെട്ടെന്ന് ആഹാരം കഴിച്ച് എന്റെ മുറിയിലെത്തി.....കതകടച്ച് കിടന്നു......</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> ഇപ്പോള് മനസ്സിലായി....... ഇതവന് തന്നെ....എന്റെ ഏറ് കൊണ്ട് കാല് മുറിഞ്ഞിരിക്കുന്നു..... ഷേര്ളിച്ചേച്ചിയുടെ അനിയത്തിയെ കാണാന് ചെമ്പരത്തിയ്ക്ക്കീഴില് പതുങ്ങി നിന്നത് ഇവന് തന്നെ...... കേസിന്റെ ചുരുളുകള് അഴിയുകയാണ്..... അപ്പോള് ഇവളാണ് ജൂലി..... അവന്റെ മൃത്യുഞ്ജയഹോമവും, അര്ച്ചനയും ഒക്കെ പിടികിട്ടി....ഭാര്ഗ്ഗവന് സാര് പറഞ്ഞതൊക്കെ എടുത്ത് ചേര്ത്തു വച്ച് ഞാന് കഥയുടെ കണ്ണികള് വിളക്കിച്ചേര്ത്തു.... എടാ കള്ളാ...... ഹാ..... പിന്നെയും കിട്ടി തെളിവുകള് ..... ഇവളെക്കാണാന് മതില് ചാടിയപ്പോഴായിരിക്കും ഇവനെ സുരേഷിന്റെ വീട്ടിലെ പട്ടി കടിച്ചത്..... ശെടാ ഭയങ്കരാ.....പലനാള് കള്ളന് ഒരു നാള് പിടിയില് ..... അങ്ങനെ വരട്ടേ.... ഒരു സി ബി ഐ ഡയറിക്കുറിപ്പിന്റെ പശ്ചാത്തല സംഗീതം എന്റെ ഉള്ളില് മുഴങ്ങിക്കൊണ്ടിരുന്നു.... ഞാന് ഒരു ചെറിയ സേതുരാമയ്യര് തന്നെ.....എനിക്ക് എന്നെക്കുറിച്ചു തന്നെ അസൂയ തോന്നി.....എടാ മഹാദേവാ..... നേരം വെളുത്തോട്ടേ....നിന്നെ ഞാന് നിര്ത്തിപ്പൊരിച്ചു തരാം..... ആഹാ......എന്നോടാണോ കളി.......</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> പിറ്റേന്ന് എന്തായാലും രണ്ടും കല്പ്പിച്ച് ഞാന് ചെമ്പരത്തിച്ചുവട്ടില് നിന്ന് കള്ളനെ കൈയോടെ പിടിച്ചു..... എനിക്ക് തെറ്റിയില്ല.... മഹാദേവന് തന്നെ.....അവനാകെ ചമ്മി വെളുത്തു..... പാലു വാങ്ങാന് ഇറങ്ങിയതല്ലേ ഞാന്.... അതുകൊണ്ട് കേസ് വിസ്താരത്തിനു സമയമില്ല..... “ഞാന് അങ്ങോട്ട് വരാം.... നീയവിടെത്തന്നെ കാണണേ.... “ വിജയശ്രീലാളിതനായി ഞാന് അവനെ വിരട്ടി.....</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> വീട്ടിലെത്തി പ്രഭാതഭക്ഷണമൊക്കെ കഴിച്ച് ഞാന് നേരെ മഹാദേവന്റെ വീട്ടിലെത്തി.... അവന് ആകെ ചമ്മി നാറിയിരിക്കുകനാണെന്ന് എനിക്ക് തോന്നി..... ഞാന് കേസുവിസ്താരം ആരംഭിച്ചു..... ഓരോന്നായി ഞാന് തന്നെ പറഞ്ഞു..... ജൂലി..... മൃത്യുഞ്ജയഹോമം.......വെടിവഴിപാട്...... പട്ടി കടിച്ചത്..... ഓരോന്ന് പറയുമ്പോഴും അവന്റെ മുഖത്ത് അവിശ്വസനീയത...... അവന് ആകെ അമ്പരന്ന് എന്റെ മുഖത്ത് തന്നെ നോക്കുന്നു.... പരാജിതന്റെ മുഖം കാണാന് തയ്യാറായി നിന്ന എന്റെ മുഖത്ത് കുറെ നേരം നോക്കിയിരുന്നിട്ട് അവന് ഒറ്റച്ചിരി....അത് പൊട്ടിച്ചിരിയായി......എനിക്കൊന്നും പിടികിട്ടിയില്ല.......അവന് തമാശയായി എന്നെ അഞ്ചാറ് ഇടി ഇടിച്ചു...... ചിരി നിര്ത്താന് പാടുപെട്ട അവനു മുന്നില് ഞാന് പെട്ടെന്ന് ഒരു വിഡ്ഡിയായതുപോലെ..... അതോ ഇവന്റെ വിഡ്ഡിച്ചിരിയോ....</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“എടാ കഴുതേ..... നീയാളു കൊള്ളാമല്ലോ..... എടാ, ഷേര്ളിച്ചേച്ചിയുടെ അനിയത്തി അവിടെ വന്നതേ ഞാനറിഞ്ഞില്ല”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“പിന്നെ നീയെന്തിന് അവിടെ ആരും കാണാതതെത്തി നോക്കിയത്?“</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> നന്നായൊന്ന് ചമ്മിയെങ്കിലും അവന് തുടര്ന്നു, “നീ ദയവു ചെയ്ത് ആരോടും പറയരുത്..... ഞാന് സുരേഷിന്റെ പട്ടിയെ കാണാന് ചെന്നതാണ്....“ “അയ്യേ...”എന്റെ വായില് നിന്ന് അറിയാതെ ഒരു ശബ്ദം പുറത്തു വന്നു.... മഹാദേവന് തുടര്ന്നു... “ഡോക്ടര് പറഞ്ഞു ആ പട്ടിയെ എന്നും നിരീക്ഷിക്കണമെന്ന്... അതിന് അസുഖം വല്ലതും വരുന്നോ എന്ന് ...ഞാനതിനെ ഉപദ്രവിക്കും എന്ന് കരുതി സുരേഷിന്റെ അമ്മ ആ പട്ടിയെ എന്നെ കാണാതെ വീടിന്റെ പിന്നില് കെട്ടിയിട്ടു, അതു കൊണ്ടാ.....”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“ശരി, സമ്മതിച്ചു, അപ്പോള് നീ അമ്പലത്തില് ജൂലി എന്ന പേരില് അര്ച്ചന നടത്തിയതോ? ഷേര്ളിച്ചേച്ചിയുടെ അനിയത്തിയല്ലേടാ ജൂലി? ...... “ ഞാന് വിട്ടില്ല....</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“അത്.... എടാ... നീയാരോടും പറയരുത്....എനിക്ക് പുറത്തിറങ്ങി നടക്കാന് പറ്റാതാവും....ഈ പട്ടിക്ക് അസുഖമൊന്നും വരാതിരിക്കന്നാ ഞാന് മൃത്യുഞ്ജയഹോമം നടത്തിയത്..... എന്നെ കടിച്ചതല്ലേ, അതിന് അസുഖമുങ്ങെങ്കില് അത് എനിക്കും വന്നാലോ.....സാധാരണ പട്ടിക്കിടുന്ന പേരല്ലേ ജൂലി, അതാ ഞാന് ആ പേരില് വഴിപാട് നടത്തിയത്...... പ്ലീസ് നീയിത് ആരോടും പറയരുത്.....” അവന് ദയനീയമായി എന്നെ നോക്കി....</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“പക്ഷേ”, എന്റെ ഉള്ളിലെ സി ബി ഐ അങ്ങനെ വിട്ടുകൊടുക്കാന് തയ്യാറായില്ല.....”നീ അവളെ കാണാന് മതിലു ചാടിയതല്ലെങ്കില് പിന്നെ എന്തിന് സുരേഷിന്റെ പട്ടി നിന്നെ കടിച്ചു? നീയെന്തിന് അവിടെ ഇത്ര രാവിലെ പോയി?”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“നീയാരോടും പറയരുത്... എന്നെ കളിയാക്കി കൊല്ലും.... പ്ലീസ്....” അവന് വീണ്ടും ആവര്ത്തിച്ചു.....</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“ആരോടും പറയില്ലെടാ..... നീ പറയ്”... ഞാന് ഉറപ്പ് കൊടുത്തു.......</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“അത്....എനിക്ക് മല കയറാന് ഷൂസില്ലായിരുന്നു.....സുരേഷിന്റെ ഷൂസ് തരാമെന്ന് പറഞ്ഞിരുന്നു...... അവന്റെ വീട്ടിലെ പടിയില് ഷൂസ് വച്ചിരിക്കും രാവിലെ അത് എടുത്തോളാന് എന്നോട് അവന് പറഞ്ഞിരുന്നു”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> ഒരു കഥ കേള്ക്കും പോലെ ഞാന് കേട്ടിരുന്നു......</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">അവന് തുടര്ന്നു, “രാവിലെ നേരം വെളുത്ത് വരുന്നേ ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ..... ശരിയായൊന്നും കാണാന് വയ്യായിരുന്നു..... ഞാന് തപ്പിത്തടഞ്ഞു ചെന്ന്, ആരെയും ഉണര്ത്തേണ്ട എന്ന് കരുതി..... പടിയില് കിടന്ന ഷൂസില് ആദ്യം ഇടത് കാല് കയറ്റി.....പിന്നെ....” അവന് നിര്ത്തി......</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">“പിന്നെ...”, ഞാന് ധൃതി കൂട്ടി......അടുത്ത് കിടന്ന ആ പട്ടിയെ ഞാന് കണ്ടില്ല.....” </span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGK1EFATooWfwLOrpM23gN5UsduIvXF85RC200L39wTld8BTe1UHk46qJR8DpHK8uq9SFJu5xnVp5yEMK6fDTZjR8H1bBXfE7S0exOe468oyNwPKkJ4Dij9kEILpi2x6A-A97MG6uZrEQ/s1600/Julie.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGK1EFATooWfwLOrpM23gN5UsduIvXF85RC200L39wTld8BTe1UHk46qJR8DpHK8uq9SFJu5xnVp5yEMK6fDTZjR8H1bBXfE7S0exOe468oyNwPKkJ4Dij9kEILpi2x6A-A97MG6uZrEQ/s320/Julie.jpg" width="320" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiImOBV2mMPxPNZNk1AQ9k1k_EIVZinB5vDvqnkKqNSA1YJEAG655oPli_8W6gKhhTgCytJGBeZQ3OWNl5wXRk3MYRMHM6OERXxr09XeTzS8hZfmVT342p1mNRZfvraYIuObkeVv1yxsWg/s1600/%25E0%25B4%259C%25E0%25B5%2581%25E0%25B4%25B2%25E0%25B5%2580.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk-2kDeNZ_i97ETNkaB82rSgalldyhZamSu5janVaCA29X3j0b6RBFukkZQvWcEFkA-PrdYIjWXtOhl5vB-beCLCJLzK5tTUz-aLtC1IgBQoU4jVLBCOZQzpgELccz9Zsf69tCIEEMIbs/s1600/%25E0%25B4%259C%25E0%25B5%2581%25E0%25B4%25B2%25E0%25B5%2580.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a><br />
<span style="font-size: large;">“പിന്നെ......... ഇരുട്ടത്ത്, ഷൂസാണെന്ന് കരുതി അടുത്ത് കിടന്ന ആ കറുത്ത പട്ടിയുടെ വായില് വലത്തേ കാല് തിരുകിക്കയറ്റിപ്പോയി......അത് നല്ല കടിയും തന്നു......”</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: black; text-align: center;"></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> ഞാന് പൊട്ടിത്തെറിക്കും പോലെ ഒറ്റച്ചിരി..... ആകെ ശരീരം മുഴുവന് കോച്ചിപ്പിടിച്ചു......എവിടെയൊക്കെയോ കൊളുത്തി വലിച്ചു.....ചിരി നിര്ത്താനേ പറ്റുന്നില്ല..... “ഷൂസാണെന്നു കരുതി നായയുടെ വായില് കാലിട്ടവന്....... എന്നിട്ട് ആ നായയുടെ പേരില് വഴിപാട് കഴിച്ചവന്.....ആ നായയുടെ സുഖവിവരം അറിയാന് നേരം വെളുക്കും മുന്പേ മതിലിലൂടെ എത്തിനോക്കി പേരുദോഷം ഉണ്ടാക്കിയവന്.......”</span></div><div style="color: black; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> പെട്ടെന്ന് സ്വിച്ചിട്ടതുപോലെ എന്റെ ചിരി നിന്നു.....ശരിക്കും ഇപ്പോള് വിഡ്ഡിയായത് ഞാനല്ലേ.....ഒരു സി.ബി.ഐ......... ചമ്മല് മാറ്റാന് ഞാനറിയാതെ ഒന്നുറക്കെ പറഞ്ഞു.....”ജൂലി, ഐ ലവ്വ് യൂ.....”</span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"><b><span style="background-color: yellow; color: blue;">ഒരു വോട്ട് കൂടി ചെയ്തിട്ട് പോണേ..... </span></b></span></div></div><script charset="utf-8" src="http://static.polldaddy.com/p/4303644.js" type="text/javascript">
</script><br />
<noscript>&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br /&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt; &amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://polldaddy.com/poll/4303644/"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;കൂട്ടുകാരേ, നിങ്ങള് പറയൂ, മഹാദേവന് പറയുന്നത് വിശ്വസിക്കാമോ?&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;span style="font-size:9px;"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://polldaddy.com/features-surveys/"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;online surveys&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/span&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;br /&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt; </noscript></div>Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com53tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-28894265378378398012010-10-03T12:32:00.008+05:302011-01-09T20:14:16.161+05:30ശംഖുവരയന് ശംഖൂതിയപ്പോള് !!!!!!!<div align="JUSTIFY"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiveOTDCXGieKuAbdLeqyWlGi5Za8zyf-Y246MblHaOd3WdUtvsVa6nv-Sw6sfzE1C8MiMMK2Zrg_XelTHN64fnVit70M6_f6tSoCup5kMlKH5EGV38MmcdzKXsS4JdPLZEWIFV1mG8Co/s1600/Shamkhuvarayan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="32" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiveOTDCXGieKuAbdLeqyWlGi5Za8zyf-Y246MblHaOd3WdUtvsVa6nv-Sw6sfzE1C8MiMMK2Zrg_XelTHN64fnVit70M6_f6tSoCup5kMlKH5EGV38MmcdzKXsS4JdPLZEWIFV1mG8Co/s400/Shamkhuvarayan.jpg" width="400" /></a></div><br />
<span style="font-size: large;">ഡ്രില് മാഷായ രാമക്കുറുപ്പ് സാറിന്റെയും ഡ്രോയിംഗ് ടീച്ചറായ പുഷ്പലതയമ്മയുടെയും ഏക സന്താനമാണ് പീലു </span><span style="font-size: large;">- </span><span style="font-size: large;">ശരിയായ പേര്</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അതായത് മാഷും ടീച്ചറും കൂടി ഏകകണ്ഠമായി തീരുമാനിച്ചിട്ട പേര് വിനയന്</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">ആര് </span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">കുറുപ്പ്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ആദ്യമൊക്കെ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അതായത് ഇരട്ടപ്പേരിടാനുള്ള പ്രാപ്തിയാകുന്ന പ്രായമെത്തുന്നതിനു മുന്പ് വരെ</span>, <span style="font-size: large;">ഒന്നിലും രണ്ടിലും ഒക്കെ പഠിച്ചിരുന്നപ്പോള് ഞങ്ങളൊക്കെ പരസ്പരം മുഴുവന് പേരാണ് വിളിച്ചിരുന്നത്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ബിജു</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">കെ</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">ജോണിനെ ‘ബിജുക്കജോണെന്നും’</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ദീപ</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">ആര് പ്രഭുവിനെ ‘ദീപാര്പ്രൌ’ എന്നും നമ്മുടെ വിനയന് .ആര് .കുറുപ്പിനെ ‘വിനയനാര്ക്കുറപ്പ്’ (വിന - എന്ന് -ആര്ക്ക് -ഉറപ്പ്????) എന്നും ഒക്കെ അക്ഷരശുദ്ധിയും വൃത്തിയും വെടിപ്പും വ്യക്തതയും ഒന്നും ഇല്ലാതെ അങ്ങനെ വിളിച്ചു പോന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">സത്യത്തില് ശരിയായ മുഴുവന് പേര് ഞങ്ങള്ക്ക് അറിയില്ലായിരുന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പരിണാമത്തിന്റെ ആദ്യഘട്ടം അങ്ങനെയാണ്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഏതാണ്ട് മൂന്നാം ക്ലാസ്സ് വരെ ടീച്ചര് ഹാജര് വിളിക്കുന്ന ശബ്ദത്തെ അനുകരിച്ചാണ് കൂട്ടുകാരെ വിളിക്കുന്നത്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പിന്നെപ്പിന്നെ ചുരുക്കപ്പേരും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അതായത് ഗോപകുമാറിനെ ഗോപനെന്നും</span><span style="font-size: large;">, ‘</span><span style="font-size: large;">ബിജുക്കജോണിനെ’ ബിജു എന്നും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">സന്തോഷിനെ ചന്തു എന്നുമൊക്കെ</span><span style="font-size: large;">.... </span><span style="font-size: large;">അടുത്ത ഘട്ടം ഇരട്ടപ്പേരിന്റെതാകുന്നു</span><span style="font-size: large;">.... </span><span style="font-size: large;">ആദ്യഘട്ടത്തില് പേരിനു സമാനമായ ശബ്ദം വരുന്ന വാക്കുകള് ഉപയോഗിക്കുന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">മാത്യുവിനെ മത്തിയെന്നും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">സുരേഷിനെ ചൂരയെന്നും ഗിരീഷിനെ കീരിയെന്നും ഒക്കെ അപരിഷ്കൃതമായ ഇരട്ടപ്പേരുകള് </span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പിന്നെപ്പിന്നെ ആളിന്റെ രൂപത്തെയും സ്വഭാവത്തെയും ഒക്കെ വിശകലനം ചെയ്ത് പേരിടാനുള്ള വിദ്യാഭ്യാസം നേടിയിരിക്കും</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">തടിയനെന്നും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">കാക്കയെന്നും</span>, <span style="font-size: large;">ഉണ്ടക്കണ്ണനെന്നും കൊഴുക്കട്ടയെന്നും ഒക്കെ</span><span style="font-size: large;">. ആ കൊഴുക്കട്ടയെ ഞാനിന്നു സ്വന്തമാക്കി.</span></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">അങ്ങനെയാണ് കൌശലക്കാരനും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">എല്ലാമറിയാവുന്ന ഭാവമുള്ളവനും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അഹങ്കാരിയുമായ – വിനയം ഒട്ടുമില്ലാത്ത </span><span style="font-size: large;">- </span><span style="font-size: large;">വിനയന്</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">ആര് </span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">കുറുപ്പിനെ പീലു എന്ന് വിളിച്ചു തുടങ്ങുന്നത്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">എന്റെ ചെറിയ പ്രായത്തില് </span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ഏറ്റവും അധികം കുട്ടികളെ സ്വാധീനിച്ച ഒരു പ്രസിദ്ധീകരണമായിരുന്നു ‘പൂമ്പാറ്റ’</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അതിലെ, വാല് എത്രവേണമെങ്കിലും നീട്ടാന് പറ്റുന്ന കപീഷ് എന്ന കുരങ്ങന്റെ കഥയും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അതിലെ ദൊപ്പയ്യ എന്ന വേട്ടക്കാരന്</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">കൌശലക്കാരനായ പീലു എന്ന കടുവ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പിന്നെ വേറൊരു കഥയായ ‘കലൂലുവിന്റെ കൌശലങ്ങളിലെ’ താരങ്ങള് എന്നിവരെല്ലാം ഇരട്ടപ്പേരിടാന് ഉപയോഗിച്ചിരുന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">വിനയന്റെ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അല്ല പീലുവിന്റെ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അച്ഛന് ഡ്രില് മാഷിന് പില്ക്കാലത്ത് ‘ദൊപ്പയ്യ’ എന്ന പേരും കിട്ടി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">എപ്പോഴും അടി തരുന്ന സൌമിനി ടീച്ചര്ക്ക് ‘ഡാകിനി’യെന്നും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പ്രശ്നസങ്കീര്ണ്ണമായ കണക്കിലെ ഉത്തരങ്ങള് ഞൊടിയിടയില് കണ്ടെത്തുന്ന കണക്ക് പഠിപ്പിക്കുന്ന നമ്പീശന് മാഷിന് ‘മായാവി’യെന്നും ഒക്കെ പേരു കിട്ടി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഹൈസ്ക്കൂളായപ്പോള് പേരിടീലിന്റെ നിലവാരവും മാറി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പലപ്പോഴും അലസമായി നെഞ്ചിന് നടുവിലൂടെ ഒരു കൈവണ്ണത്തില് മാത്രം സാരി അണിഞ്ഞിരുന്ന കണക്ക് ടീച്ചര്ക്ക് ഗണിതശാസ്ത്രത്തിലെ </span><span style="font-size: large;">% </span><span style="font-size: large;">ചിഹ്നം ഓര്മ്മിപ്പിക്കുന്നത് കൊണ്ട് ‘</span><span style="font-size: large;">percentage' </span><span style="font-size: large;">എന്ന പേരും ഇട്ട് ഗുരുദക്ഷിണ നല്കിയിട്ടുണ്ട് മഹാന്മാരായ ശിഷ്യന്മാര് </span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">നമുക്ക് പീലുവിലേയ്ക്ക് വരാം</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">എല്ലാമറിയാമെന്ന ഭാവം അവന് നന്നേ ചെറുപ്പത്തിലേ ഉണ്ടായിരുന്നു</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">സ്വല്പ്പം അഹങ്കാരവും എടുത്ത് ചാട്ടവും ഒക്കെ അതിന്റെ കൂടെ മസാലയായി കൂട്ടിയിരുന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ആ സ്കൂളിലെതന്നെ അദ്ധ്യാപകരുടെ മകന് എന്ന ജാട വേറെയും</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഈ സ്വഭാവം അവനെ പലപ്പോഴും അബദ്ധങ്ങളില് കൊണ്ട് ചാടിക്കുമായിരുന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഒരിക്കല് സൂര്യഗ്രഹണം കാണാന് ഉള്ള രീതികള് <a href="http://gopuntelokam.blogspot.com/2010/01/blog-post_27.html">ഹേമാംബികടീച്ചര്</a> വിവരിക്കവേ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">എനിക്കെല്ലാം അറിയാം എന്ന മട്ടില് അത് ശ്രദ്ധിക്കാതെയിരുന്നു നമ്മുടെ പീലു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അടുത്ത ദിവസം</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ടീച്ചര് മൂന്നാല് എക്സ്രേ ഫിലിമുകള് കൊണ്ട് വന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">എക്സ്രേ ഫിലിം വച്ചാണ് ഗ്രഹണം കാണേണ്ടതെന്ന കാര്യം മാത്രം പീലു എങ്ങനെയോ കേട്ടു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">എക്സ്രേ ഫിലിം ആദ്യമായി കാണുന്ന ഞങ്ങള്ക്ക് ടീച്ചര് അത് കാണാനായി ക്ലാസില് വിതരണം ചെയ്തു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പീലു കാണിച്ച ബുദ്ധി നോക്കണേ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അവന് ആ ഫിലിം ഒരു കുഴല് രൂപത്തില് ചുരുട്ടി കൈയ്യില് പിടിച്ച് ഒരു കണ്ണടച്ച് ശാസ്ത്രജ്ഞന്റെ ഭാവത്തില് ജനാലയിലൂടെ തല പുറത്തേയ്ക്കിട്ട് സൂര്യനെ ഒരു നോട്ടം</span><span style="font-size: large;">!!!! </span><span style="font-size: large;">ഭാഗ്യത്തിന് സൂര്യഗ്രഹണം ഒന്നും ഇല്ലായിരുന്നതു കൊണ്ട് അവന് ഒറ്റക്കണ്ണനായില്ല</span><span style="font-size: large;">....</span></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">എല്ലാപേരെയും പോലെ പീലുവും വളര്ന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">സ്കൂളിലെ സൌഹൃദം ആണ് ഏറ്റവും ദൃഢമായ സൌഹൃദം എന്ന് എനിക്കെപ്പോഴും തോന്നിയിട്ടുണ്ട്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഇപ്പോഴും സ്കൂളില് കൂടെ പഠിച്ച കൂട്ടുകാരോട് ഒരു പ്രത്യേക സ്നേഹം തന്നെയുണ്ട്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">നമ്മുടെ പീലുവും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പിന്നെ അന്നത്തെ സഹപാഠികളായിരുന്ന മഹേഷും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">സന്തോഷും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">വിജയകുമാറും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ജോസും പിന്നെ, പ്രൈമറിക്ലാസ്സിലെ അരമാര്ക്കിന്റെ വ്യത്യാസം ഉണ്ടാക്കിയ മത്സരബുദ്ധി ഇന്നും വീറോടെ കാത്തുസൂക്ഷിക്കുന്ന മഞ്ജുവും ബെറ്റിയും (അവരുടെ കഥ വഴിയെ പറയാം) ഒക്കെ ഇപ്പോഴും എന്റെ ഏറ്റവും പ്രിയപ്പെട്ട സുഹൃത്തുക്കള് തന്നെ</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പല സ്ഥലത്താണ് ജോലിയെങ്കിലും ഇടക്കിടെ നമ്മുടെ കൂടിച്ചേരലുകള് ഇപ്പോഴും നടക്കാറുണ്ട്</span><span style="font-size: large;">. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">മൂക്കിന്റെ താഴെ കുറച്ച് രോമമൊക്കെ വളര്ന്നപ്പോള് പല വിദ്വാന്മാരെപ്പോലെ പീലുവും ചെറിയ ‘സ്മാള് ‘ ഒക്കെ ശീലിച്ചുതുടങ്ങി</span><span style="font-size: large;">. ‘</span><span style="font-size: large;">സാധനം‘ ഉള്ളില് ചെന്നാല് പിന്നെ അവന് പഴയ സ്വഭാവം പുറത്തെടുക്കും </span><span style="font-size: large;">- </span><span style="font-size: large;">എടുത്തുചാട്ടം</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അഹങ്കാരം </span><span style="font-size: large;">- </span><span style="font-size: large;">പിന്നെ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പുതിയൊരു സംഗതി കൂടെ കിട്ടി </span><span style="font-size: large;">- </span><span style="font-size: large;">ചില്ലറ ‘അടിച്ചുമാറ്റല് ‘</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കടയിലൊക്കെ പോയാല് ഒരു തീപ്പെട്ടിയെങ്കിലും അവന് എടുത്തിരിക്കും</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">സ്മാള് ഉള്ളില് ചെല്ലുമ്പോള് മാത്രമേ ഈ സ്വഭാവം ഉള്ളു കേട്ടോ</span><span style="font-size: large;">. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">ഒരിക്കല് ഞങ്ങള് സുഹൃത്തുക്കള് എല്ലാപേരും കൂടി കന്യാകുമാരി കാണാന് പോയി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">തിരുവനന്തപുരത്തിന്റെ ഏറ്റവും അടുത്തുള്ള കന്യാകുമാരി എനിക്കെന്നും പ്രിയപ്പെട്ട സ്ഥലമാണ്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">സൂര്യോദയവും അസ്തമയവും ഒരേസ്ഥലത്ത് കാണുന്ന ലോകത്തെ രണ്ടേ രണ്ട് സ്ഥലങ്ങളില് ഒന്നാണിത് </span><span style="font-size: large;">(</span><span style="font-size: large;">മറ്റൊന്ന് ദക്ഷിണാഫ്രിക്കയിലെ കേപ് ഓഫ് ഗുഡ് ഹോപ്</span><span style="font-size: large;">). </span><span style="font-size: large;">സന്ധ്യാസമയത്ത് കടല്തീരത്ത് കൂടിയുള്ള നടത്തം എത്രയായാലും മതിയാവില്ല</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കടല് ചിപ്പികളും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ശംഖുകളും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പുറ്റുകളും ഒക്കെയുള്ള കൌതുകവസ്തുക്കളുടെ വഴിക്കച്ചവടക്കാര് അവിടെ ധാരാളമുണ്ട്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ആ കടല്ക്കാറ്റും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ഈ കാഴ്ച്ചകളും ഒക്കെ വാക്കുകളില് വിവരിക്കാന് പ്രയാസം തന്നെ</span><span style="font-size: large;">. വളരെയധികം യാത്ര ചെയ്തിട്ടുള്ള എന്റെ അനുഭവത്തില്, കന്യാകുമാരിയെ “the most romantic place in the world" എന്നു തന്നെ ഞാന് പറയും.</span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">അങ്ങനെ ഈ യാത്രയില് പീലുവും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">മഹേഷും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">സന്തോഷും ഞാനും ഒത്തുകൂടി</span>. <span style="font-size: large;">കന്യാകുമാരി കേരളാ ഹൌസില് ഞങ്ങള് രാവിലെ തന്നെ എത്തി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">എല്ലാപേരും കുളിച്ച് റെഡിയാകുമ്പോള് പീലു പറഞ്ഞു</span><span style="font-size: large;">, ‘</span><span style="font-size: large;">എനിക്ക് മാത്രമായി കുറച്ച് നേരം ബാത്ത്രൂം വേണം</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">എല്ലാപേരും അവരവരുടെ കാര്യം കഴിഞ്ഞെങ്കില് അവസാനം മതി എനിക്ക്’</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഓക്കെ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അവസാനം അവന് കയറി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അര മണിക്കൂര് കഴിഞ്ഞു</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ഒരു മണിക്കൂര് കഴിഞ്ഞു</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പീലു ബാത്ത് റൂമില് തന്നെ</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഡ്രില്ലിംഗ് മെഷീന് കൊണ്ട് ചുമരു തുരക്കുന്നത് പോലത്തെ ശബ്ദം ചെറുതായി ഞങ്ങള്ക്ക് കേള്ക്കാം</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഇവനെന്താ തുരംഗം ഉണ്ടാക്കുകയാണോ അതിനുള്ളില് </span><span style="font-size: large;">? </span><span style="font-size: large;">അവസാനം ഏതാണ്ട് ഒന്നര മണിക്കൂര് കഴിഞ്ഞപ്പോള് നട തുറന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">വലിയ ഗമയില് ആടിന്റെ താടിപോലെ ഒരു താടിയും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പിന്നെ ഹൈഹീല് ചെരുപ്പിന്റെ ആകൃതിയില് ഒരു കൃതാവും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പഴയ കെ</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">എസ്</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">ആര് ടി സി ബസ്സിന്റെ ബംബര് പോലത്തെ മീശയും ഒക്കെ വച്ച് പീലുവും റെഡിയായി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഈ മേക്കപ്പിനാണ് അവന് ഇത്രേം നേരമെടുത്തത്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഇലക്ട്രിക്ക് ഷേവറിന്റെ ശബ്ദം ആയിരുന്നു അവിടെ കേട്ടത്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പതിവ് പോലെ വൈകുന്നേരം ആയപ്പോള് പീലു ഒരു സ്മാള് അടിച്ചു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അവന്റെ തനി സ്വഭാവം പുറത്ത് വന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">മുന്തിരിങ്ങ ജ്യൂസ് കഴിക്കാന് പോയ കടയില് നിന്ന് ഒരു പൊതി അവന് അടിച്ചുമാറ്റി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കൂടെയുണ്ടായിരുന്ന ഞങ്ങള് പോലും അറിഞ്ഞില്ല</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പക്ഷേ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ഇത്തവണ അവന് അബദ്ധം പറ്റി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കളയാന് വച്ചിരുന്ന നാരങ്ങാത്തോടും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പൊനാപ്പിളിന്റെ മുള്ളും ഒക്കെയായിരുന്നു അതില് </span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ആകെ ചമ്മിയ അവന്റെ വളിച്ച മുഖം ആ നിലാവെളിച്ചത്തില് ഇഞ്ചി കടിച്ച കുരങ്ങനെപ്പോലെ തിളങ്ങി</span><span style="font-size: large;">. “</span><span style="font-size: large;">ഇനിയെങ്കിലും നോക്കി എടുക്കെടാ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അബദ്ധം പറ്റാതെ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">മണ്ടന് “ ‘മണ്ടന്‘ എന്ന് സന്തോഷ് വിളിച്ചത് പീലുവിന്റെ അഭിമാനത്തെ മുറിപ്പെടുത്തി</span><span style="font-size: large;">. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">നേരം ഇരുട്ടിത്തുറങ്ങി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കച്ചവടക്കാര് അവരുടെ തട്ടുകളൊക്കെ ഒതുക്കിത്തുടങ്ങി</span><span style="font-size: large;">. ‘</span><span style="font-size: large;">മണ്ടന്‘ വിളിയുടെ അപമാനം ഇപ്പോഴും പീലുവിനുണ്ടെന്ന് അവന്റെ മുഖത്ത് നിന്നറിയാം</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കൂടാതെ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">എല്ലാപേരും ഓരോന്ന് പറഞ്ഞ് കളിയാക്കാനും തുടങ്ങി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഞങ്ങള് കടല്ത്തീരത്ത് മണലിലൂടെ വെറുതേ നടന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഇടക്ക്</span><span style="font-size: large;">, ‘</span><span style="font-size: large;">ഇപ്പോള് വരാം’ എന്ന് പറഞ്ഞ് പീലു ഇരുളിലേയ്ക്ക് മറഞ്ഞു</span><span style="font-size: large;">. ‘</span><span style="font-size: large;">ഒന്നിന്’ പോകാനായിരിക്കും എന്ന് ഞങ്ങള് കരുതി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പക്ഷേ കുറേ നേരമായിട്ടും അവനെ കാണുന്നില്ല</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഞങ്ങള് കപ്പലണ്ടി തിന്നു തീര്ത്ത്</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അത് പൊതിഞ്ഞ കടലാസ്സ് കടല്ക്കാറ്റില് പറത്തി അങ്ങനെ നടന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കാറ്റില് എവിടെ നിന്നോ ഒരു ശംഖൊലിയും കേട്ടു</span><span style="font-size: large;">....</span><span style="font-size: large;">ഈ രാത്രി നേരം</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അതാരും അത്ര ശ്രദ്ധിച്ചില്ല</span><span style="font-size: large;">.</span></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">പെട്ടെന്ന്</span><span style="font-size: large;">, ‘</span><span style="font-size: large;">തിരുടാ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">നായേ</span><span style="font-size: large;">....@##^^@@&*@‘ </span><span style="font-size: large;">എന്നൊക്കെ വിളിച്ചുകൊണ്ട് ഒരു തമിഴന് പയ്യന് ഒരു മാന്യനെ മണലിലൂടെ ഓടിക്കുന്നു</span><span style="font-size: large;">. ‘</span><span style="font-size: large;">നമ്മുടെ പീലുവല്ലേ അത്</span><span style="font-size: large;">?” </span><span style="font-size: large;">മഹേഷിനാണ് സംശയം തോന്നിയത്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">സംഗതി ശരിയാണ്</span>. <span style="font-size: large;">നമ്മുടെ പീലുവിനെ ഒരുത്തന് ഓടിക്കുന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കാര്യമറിയാതെ പകച്ചു നിന്ന ഞങ്ങളുടെ മുന്നിലൂടെ തന്നെ പീലു ശരം വിട്ടപോലെ പായുന്നു പിന്നാലെ ആ തമിഴനും</span><span style="font-size: large;">.... </span><span style="font-size: large;">പെട്ടെന്ന് വഴിയില് കിടന്ന എന്തിലോ തട്ടി പിന്നാലെ ഓടിയ തമിഴന് പയ്യന് താഴെ വീണു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പീലു ശരം വിട്ട പോലെ രക്ഷപ്പെടുകയും ചെയ്തു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഞൊടിയിട കൊണ്ടാണ് കാര്യങ്ങളൊക്കെ കഴിഞ്ഞത്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">ഞങ്ങള്ക്ക് കാര്യമൊന്നും പിടികിട്ടിയില്ല</span><span style="font-size: large;">... </span><span style="font-size: large;">എന്തായാലും ഇനി അവിടെ നില്ക്കുന്നത് പന്തിയല്ലെന്ന് തോന്നിയത് കൊണ്ടും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">വിശപ്പും ക്ഷീണവും ഒക്കെ വന്നതു കൊണ്ടും ഞങ്ങള് തിരികെ കേരളാഹൌസിലേയ്ക്ക് ചെന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കൌണ്ടറില് അന്വേഷിച്ചപ്പോള് മുറിയുടെ താക്കോല് വാങ്ങിയതായി അറിഞ്ഞു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പലപ്രാവശ്യം മുട്ടിയശേഷം വാതില് തുറന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">മുറിക്കുള്ളില് ലൈറ്റിട്ടിട്ടില്ലായിരുന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പുറത്ത് നിന്നു വീശിയ ലൈറ്റ്ഹൌസിന്റെ വെളിച്ചത്തില് ഞങ്ങള് ആ കാഴ്ച കണ്ട് പെട്ടെന്നൊന്നമ്പരന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പഞ്ചാഗ്നിയിലെ മോഹന്ലാല് ഞങ്ങളുടെ മുറിയില് </span><span style="font-size: large;">!!!! </span> </div><div align="CENTER"><br />
<br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkQjnb5gRQVKEt8nsP9XAYva4_rE1d3_WbqYADc3irBU3sX3fsjePtcz5DDg_TXFn6fyMZQd-q-vbmoceJ7iXhEcwk5HCEUIsbSw9nsu93cWTTboMuEMJAEENEl-9DRfsU7lJY7WDTwAI/s1600/Peelu.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a> <span style="font-size: large;">ഞാന് മുറിക്കുള്ളില് ചാടിക്കയറി ലൈറ്റിട്ടു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">എല്ലാപേരും സൂക്ഷിച്ചു നോക്കി</span><span style="font-size: large;">..... </span><span style="font-size: large;">പഞ്ചാഗ്നിയിലെ ലാല് അല്ല</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">നമ്മുടെ സാക്ഷാല് പീലു</span><span style="font-size: large;">..... </span><span style="font-size: large;">രാവിലെ ഒന്നര മണിക്കൂര് എടുത്ത് ഉണ്ടാക്കിയെടുത്ത കോമാളിത്തരം </span><span style="font-size: large;">- </span><span style="font-size: large;">അതെ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">കോമാളിത്തരം തന്നെ </span><span style="font-size: large;">- </span><span style="font-size: large;">മൊത്തത്തില് ഒലിച്ചു പോയിരിക്കുന്നു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">സ്റ്റൂ വയ്ക്കാന് തൊലി കളഞ്ഞ ഉരുളക്കിഴങ്ങ് പോലെ ഇരിക്കുന്നു ഇവന്റെ മുഖം</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അവിടവിടെ ബ്ലേഡ് കൊണ്ട് കോറിയ പോലെയും ഉണ്ട്</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">കടപ്പുറത്ത് വില്ക്കാന് വച്ചിരുന്ന ശംഖിന്റെ പുറത്ത് കരകൌശലം കാട്ടിയ പോലെ</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അയ്യേ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ആ തമിഴന് പയ്യന് ഇവനെ എന്താ ചെയ്തത്</span><span style="font-size: large;">???? </span><span style="font-size: large;">ഞങ്ങള്ക്ക് ആകെ ചിരിയായി</span><span style="font-size: large;">.</span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkQjnb5gRQVKEt8nsP9XAYva4_rE1d3_WbqYADc3irBU3sX3fsjePtcz5DDg_TXFn6fyMZQd-q-vbmoceJ7iXhEcwk5HCEUIsbSw9nsu93cWTTboMuEMJAEENEl-9DRfsU7lJY7WDTwAI/s1600/Peelu.gif" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkQjnb5gRQVKEt8nsP9XAYva4_rE1d3_WbqYADc3irBU3sX3fsjePtcz5DDg_TXFn6fyMZQd-q-vbmoceJ7iXhEcwk5HCEUIsbSw9nsu93cWTTboMuEMJAEENEl-9DRfsU7lJY7WDTwAI/s200/Peelu.gif" width="175" /></a><span style="font-size: large;"> ‘</span><span style="font-size: large;">എലിക്ക് പ്രാണവേദന</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പൂച്ചയ്ക്ക് കളിവിളയാട്ടം’ പേടിച്ചരണ്ട പീലു ഞങ്ങളെ ഉള്ളിലാക്കി പെട്ടെന്ന് വാതിലടച്ചു</span><span style="font-size: large;">. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">ആദ്യമൊന്നും ചോദിച്ചിട്ട് അവന് ഒന്നും പറഞ്ഞില്ല</span><span style="font-size: large;">. “</span><span style="font-size: large;">എന്തെങ്കിലും കുഴപ്പം കാണിച്ചെങ്കില് തമിഴന് പയ്യന്മാര് ഇപ്പോള് കൂട്ടത്തോടെ നിന്റെ ദേഹത്ത് മേയാന് വരും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പറയെടാ എന്താ പറ്റിയത്</span><span style="font-size: large;">??” </span><span style="font-size: large;">ഞാനവനെയൊന്ന് വിരട്ടിനോക്കി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">രാവിലെ ഒന്നര മണിക്കൂര് എടുത്ത് മോടിപിടിപ്പിച്ച ഈ മരമോന്ത ഇത്ര ധൃതിയില് ഇങ്ങനെ വെട്ടി നിരത്തിയതെന്തിനെന്ന് അറിയാന് ആകാംഷയായി</span><span style="font-size: large;">. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">എന്തായാലും ആ ഭീഷണി ഏറ്റു</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">പേടിയും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ചമ്മലും</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">നാണക്കേടും എല്ലാം കൂടി ചേര്ന്ന് വിവര്ണ്ണമായ മുഖത്തോടെ പീലു പറയാന് തുടങ്ങി</span><span style="font-size: large;">. “</span><span style="font-size: large;">നേരത്തേ മുന്തിരിങ്ങക്കടയില് നിന്ന് പൊതി എടുത്ത് നാണം കെട്ടില്ലേ</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">അതു കൊണ്ട്</span><span style="font-size: large;">....” </span><span style="font-size: large;">അവന് വിക്കി</span><span style="font-size: large;">.....”</span><span style="font-size: large;">അതുകൊണ്ട്</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">പറയെടാ</span><span style="font-size: large;">....</span><span style="font-size: large;">എന്ത് പറ്റിയെന്ന്” ഞങ്ങള് ഒരുമിച്ചാണ് അങ്ങനെ ശബ്ദം ഉയര്ത്തിയത്</span><span style="font-size: large;">... “</span><span style="font-size: large;">ഞാന്</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ആ ശംഖ് ഒക്കെ വില്ക്കുന്നവന്റെ തട്ടില് നിന്ന് ഒരു ശംഖ് എടുത്തു</span><span style="font-size: large;">.” </span><span style="font-size: large;">ഞങ്ങള്ക്ക് ആവേശമായി</span><span style="font-size: large;">, ‘</span><span style="font-size: large;">സ്മാള് ‘ ഇത്തിരി ലാര്ജ്ജായിത്തന്നെ പ്രവര്ത്തിച്ചല്ലോ</span><span style="font-size: large;">..... “</span><span style="font-size: large;">എന്നെ കളിയാക്കരുത്</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ഞാന് പറയാം</span><span style="font-size: large;">....” </span><span style="font-size: large;">പീലു തുടര്ന്നു</span><span style="font-size: large;">.... “</span><span style="font-size: large;">നേരത്തേ പറ്റിയ അബദ്ധം വീണ്ടും പറ്റരുതല്ലോ</span><span style="font-size: large;">..... </span><span style="font-size: large;">അതു കൊണ്ട് ഞാന്</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ആ ശംഖ് നല്ലത് തന്നെയോ എന്നറിയാന് ഒന്ന് ഊതി നോക്കി</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അടുത്ത് ആ തമിഴന് പയ്യന് കിടന്നത് ഞാന് കണ്ടില്ല</span><span style="font-size: large;">. </span><span style="font-size: large;">അവനാണ് എന്നെ ഓടിച്ചത്</span><span style="font-size: large;">......” </span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">എല്ലാപേരുടെയും ചിരി ഉച്ചത്തിലായപ്പോള് പീലുവും പതുക്കെ ചമ്മലൊക്കെ ഒളിപ്പിക്കാന് കൂടെക്കൂടി</span><span style="font-size: large;">...... </span><span style="font-size: large;">ഇതിനിടയില് മഹേഷ് വിളിച്ച് പറയുന്നത് കേട്ടു</span><span style="font-size: large;">.... ‘</span><span style="font-size: large;">വെള്ളമടിച്ചാല് മര്യാദയ്ക്ക് നടക്കണം</span><span style="font-size: large;">....</span><span style="font-size: large;">മറ്റുള്ളവരെ മെനക്കെടുത്തരുത്</span><span style="font-size: large;">.... </span><span style="font-size: large;">വെള്ളമടിച്ച് പാമ്പായി ശംഖ് വിളിച്ചിരിക്കുന്നു</span><span style="font-size: large;">.....</span><span style="font-size: large;">ശംഖുവരയന്</span><span style="font-size: large;">!!!!!’ </span> </div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0in;"> <span style="font-size: large;">അന്ന് മുതല് പീലുവിന് പുതിയൊരു പേരുകൂടി കിട്ടി</span><span style="font-size: large;">, </span><span style="font-size: large;">ശംഖുവരയന് </span><span style="font-size: large;">- </span><span style="font-size: large;">ശംഖുവരയന് പീലു</span><span style="font-size: large;">.....</span></div>Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com80tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-2790806402937049382010-08-28T22:34:00.008+05:302010-09-26T15:48:57.711+05:30"സാറേ, സാറും????" (You too Brutus?????)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBS8VxGaRo4y6kf1siiHQkr7o9AZZm3pd-zs0PZh2B021HC5dsEsglfUUZ0s5KkDGl9qMOVnrC3H-KUX41RAMVoUtJYZ7YjkteWrULErxeNGouFCRaYcNIWOgMB1V7tmHo1oVxDihoOkM/s1600/brutus.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="37" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBS8VxGaRo4y6kf1siiHQkr7o9AZZm3pd-zs0PZh2B021HC5dsEsglfUUZ0s5KkDGl9qMOVnrC3H-KUX41RAMVoUtJYZ7YjkteWrULErxeNGouFCRaYcNIWOgMB1V7tmHo1oVxDihoOkM/s400/brutus.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> സകല വിദ്വാന്മാരുടെയും ഓണം പോസ്റ്റുകള് വായിച്ചു രസിച്ച് ഇത്തവണത്തെ ഓണം അങ്ങനെയങ്ങ് ആഘോഷിച്ചു. മാവേലി കണ്ട കേരളം വായിച്ച് വായിച്ച്, ആഘോഷങ്ങളൊക്കെ കാണുമ്പോള് സ്വയം, മാവേലിയുടെ മനസ്സും ഗര്വ്വും ഒപ്പം തന്നെ നിരാശയും തോന്നി. എന്നാലും അവിടവിടെ ചില ചെറിയ ചെറിയ നുറുങ്ങു രസങ്ങളും കാണാന് പറ്റി.<br />
കുഞ്ഞു നാളില് , അച്ഛനമ്മമാരോടൊത്ത് നഗരത്തില് ഓണം വാരാഘോഷം കാണാന് പോയതൊക്കെ ഓര്മ്മ വന്നു. അന്നൊക്കെ ശരിക്കും വാരാഘോഷം തന്നെയായിരുന്നു. ഒരാഴ്ച മുഴുവനും കണ്ടാലും തീരാത്ത കാഴ്ചകള് , വൈവിദ്ധ്യമാര്ന്ന മേളകള് , രസകരമായ കലാപരിപാടികള് , ഒടുവില് കലാശക്കൊട്ടായി ഘോഷയാത്രയും.<br />
ഇന്ന്, അതൊന്നുമില്ല. ആസ്വദിക്കാനെത്തുന്നവരെക്കാള് നടത്തിപ്പുകാര്ക്കായി വാരാഘോഷത്തിന്റെ ആവേശം... ദീപസ്തംഭം മഹാശ്ചര്യം...... ഭാരതീയ കരകൌശലമേള എന്ന് കമാനങ്ങള് കളവ് പറഞ്ഞിടത്തെല്ലാം ചൈനീസ് ചവറുകളുടെ അപകടകരമായ അധിനിവേശം.... ആരോട് പറയാന്!!! കനകക്കുന്ന്, സൂര്യകാന്തിയിലെ എക്സിബിഷന് സ്റ്റാളുകളിലൊന്നില് നമ്മുടെ കാപ്പിലാന്റെ "ബൂലോകം ഓ</span><span style="font-size: large;">ണ്ലൈന്" മാസിക എല്ലാപേര്ക്കും സൌജന്യമായി വിതരണം ചെയ്യുന്നതും കണ്ടു.<br />
തലസ്ഥാനത്ത് എതു സമയത്തെയും പോലത്തെ മേളകളേ ഓ</span><span style="font-size: large;">ണത്തിനും കാണാന് കഴിഞ്ഞുള്ളൂ. പ്രവേശന കവാടത്തിനരികില് തന്നെയുള്ള മുളകുബജിസ്റ്റാള് , കരിമ്പില് ജ്യൂസ് സ്റ്റാള് , പിന്നെ വര്ഷങ്ങളായി കണ്ടുമടുത്ത ഉത്തരേന്ത്യന് വള, മാല, കമ്മല് തുടങ്ങിയവ.... ശരിക്കും മടുത്തു ഇവയൊക്കെ.</span><span style="font-size: large;"> ഹാ, അതൊക്കെ പോട്ടേ.......</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> തിരുവോണത്തിന്റെയന്ന് രാവിലെ ഉറക്കമുണര്ന്നപ്പോള് തന്നെ വീടിനു മുന്നിലുള്ള റോഡില് , ചുറ്റുവട്ടത്തെ പയ്യന്മാരുടെ ഓണാഘോഷത്തിന്റെ ബഹളം... ഷാക്കിറയുടേ 'വക്കാ വക്കാ' കേട്ടാണുണര്ന്നത്. അതിരാവിലെ, അതും തിരുവോണത്തിന്, വക്കാ വക്കാ.....ശരിക്കും ദേഷ്യം വന്നു. പക്ഷേ, രണ്ടാം നിലയിലെ ജനല് തുറന്ന് നോക്കിയപ്പോള് ചെറിയൊരു പുഞ്ചിരി ഞാനറിയാതെ എന്റെ മുഖത്ത് വിടര്ന്നു. പുതിയ തലമുറയിലെ കൌമാരക്കാര് ഗംഭീരമായ ഒരു പൂക്കളം ഒരുക്കുന്ന തിരക്കില് . പയ്യന്മാരുടെ ഉത്സാഹം വളരെ നാളുകള്ക്ക് ശേഷമാണ് കാണുന്നത്. <br />
അത്തപ്പൂക്കളവും, ഓണക്കളികളും എല്ലാം നിറഞ്ഞ ആഘോഷത്തിന്റെ പ്രതീതി. എല്ലാത്തിനും നേതൃത്വത്തില്ത്തന്നെ നമ്മുടെ "ഓടയില് രവിയും" ഉണ്ട്. നാട്ടിലെ ആസ്ഥാന തെങ്ങ് കയറ്റ മാന്ത്രികനാണ് പുള്ളി; എറ്റവും ഡിമാന്റുള്ള സ്കില്ഡ് വര്ക്കര് ! ഒരു കഷണം മാംസം ഒരു കുഴലിലൂടെ കടത്തി, അതിന് കയ്യും കാലും വച്ച്, കുറച്ച് അഹങ്കാരവും ചാലിച്ചു ചേര്ത്താല് ഓടയില് രവിയായി. 40-45 വയസ്സ് പ്രായത്തില് (കണ്ടാല് പ്രായം തോന്നിക്കുകേ ഇല്ല, സത്യം) ഒരു ഭാര്യയും, അറിയപ്പെടുന്ന മൂന്ന് മക്കളും ഇഷ്ടനു സ്വന്തമായുണ്ട്. രവിയുടെ സകല കലാപരിപാടികളുടെയും പ്രധാന ആസ്വാദകയും വിമര്ശകയും (പലപ്പോഴും ചൂലു കൊണ്ട് എന്ന് ചില കുബുദ്ധികള് പറയും) ഇതിയാന്റെ ഭാര്യ ശകുന്തളയാണ്. രാത്രി 9 മണി കഴിഞ്ഞാല് മിക്കവാറും വെള്ളമടിച്ച് സമീപത്തെ </span><span style="font-size: large;">ഓ</span><span style="font-size: large;">ടയില് വിശ്രമം. അതുകൊണ്ടാണ് ഓടയില് രവി എന്ന പേരു വന്നത്. പകല് മുഴുവന് ചീവീട് പോലെ പാറി നടക്കുന്ന രവി രാത്രിയായാല് പാമ്പാവും.<br />
ഇന്ന്, ഓ</span><span style="font-size: large;">ണാഘോഷത്തിന്റെ പ്രധാന സംഘാടകനായി രാവിലെ മുതല് തന്റെ ടൂത്ത്ബ്രഷ് പോലത്തെ ശരീരവുമായി രവി മുന്നില് തന്നെയുണ്ട്. നല്ല മൂഡിലെങ്കില് രവി എത്ര മിടുക്കന്! 'മറ്റേവന്' ഉള്ളില് ചെന്നാലോ, കഴിഞ്ഞു കാര്യം.<br />
ഞങ്ങളുടെ വീട്ടുമുറ്റത്താണ് പൂക്കള് നിരത്തിയിട്ടിരിക്കുന്നത്. കുട്ടികളുടെ സംഘത്തിനായിരുന്നു പൂവിറുക്കാന് ആവേശം. ജമന്തിയും വാടാമുല്ലയും, താമരമൊട്ടും, ചെറിയ ഇലകളും, അരളിയുമൊക്കെയായി നല്ല കളക്ഷന്. ഇതൊക്കെ കണ്ടു നിന്ന എന്റെ അമ്മയ്ക്ക് ഒറ്റ ആഗ്രഹമേ ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ, കൊഴിഞ്ഞുകിടക്കുന്ന പൂക്കളുടെ അവശിഷ്ടം നമ്മുടെ തെങ്ങിന് ചുവട്ടിലിടണം - ഭാഗ്യത്തിന് നല്ല പൂച്ചെടികള് അവയില് നിന്ന് കിളിര്ത്താലോ...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> ബേക്കറി നടത്തുന്ന കുഞ്ഞുമോന്റെ നാലുവയസ്സുകാരി മകള് മണിക്കുട്ടി എല്ല്ലാ ഉത്സാഹക്കമ്മറ്റിയിലും പോലെ ഇവിടെയും പാഞ്ഞു നടക്കുന്നുണ്ടായിരുന്നു. പാട്ടു പാടാനും, ഡാന്സ് കളിക്കാനും എല്ലാത്തിനും മണിക്കുട്ടി തന്നെ മുന്നില് , കൂട്ടത്തിലവളുടെ സ്ക്കിപ്പിംഗ് റോപ്പും....സ്ക്കിപ്പിംഗാണ് പ്രധാന വിനോദം, സന്തോഷം, സങ്കടം, ബോറടി എന്തായാലും മണിക്കുട്ടി സ്ക്കിപ്പ് ചെയ്യും. . <br />
ഉച്ചയോടെയേ പൂക്കളം റെഡിയായുള്ളൂ. മൊബൈല് ക്യാമറകളില് ഇതൊക്കെ പകര്ത്താന് പിള്ളേരുടെ ആവേശം. കാലം മാറിയ മാറ്റമേ, എന്റെ ഉള്ളിലെ മഹാബലി വര്ഷങ്ങള് പിന്നോട്ട് നടന്ന് നെടുവീര്പ്പിട്ടു. അത്തപ്പൂവിന്റെ നടുവില് ചാണക ഉണ്ട കൊണ്ടുള്ള ഗണപതി സങ്കല്പ്പത്തിനു മാത്രം മാറ്റം വന്നില്ല. <br />
വൈകുന്നേരം ആറ് മണിയൊടെ തൊട്ടടുത്ത അരശിന്മൂട് അമ്പലത്തിലെ ദീപാരാധനക്കു ശേഷം മത്സരങ്ങള് ആരംഭിക്കുകയായി. ശ്രീകൃഷ്ണജയന്തിക്ക് കാണുന്ന ഉറിയടി, ആടിച്ചൊവ്വയ്ക്ക് അലങ്കാരമാകുന്ന കൊച്ചു പെണ്കുട്ടികളുടെ കോലാട്ടം കളി, കുറുകെ വച്ചുകെട്ടിയ തെങ്ങിന്തടിയ്ക്ക് മുകളില് ഇരുന്ന് വൈക്കോല് നിറച്ച തലയിണ കൊണ്ടുള്ള പില്ലോ ഫൈറ്റ്, ഇതിനെല്ലാം അകമ്പടിയായി ആര്പ്പുവിളിയും കൈയ്യടിയും, മണിക്കുട്ടി ഇതിനിടയില് അങ്ങോട്ടും ഇങ്ങോട്ടും ഒക്കെ പാറി നടക്കുന്നുണ്ട്.....ആകെ രസകരമായ വര്ണ്ണക്കാഴ്ച. ഇടക്കെപ്പോഴോ മുഖ്യസംഘാടകനായ ഓടയില് രവിയെ കാണാതായിരിക്കുന്നു....ഞാന് മാത്രം അത് ശ്രദ്ധിച്ചു. രസകരമായ പല പ്രകടനങ്ങളും ബോധത്തൊടെയും ബോധമില്ലാതെയും രവി കാഴ്ചവച്ചിട്ടുള്ളത് കൊണ്ട് എന്റെ കണ്ണുകള് അവനെ തിരയുകയായിരുന്നു.<br />
ഒടുവില് , ചെയിനിട്ട വാസുവേട്ടന്റെ (ആ പേരിനെക്കുറിച്ചും അങ്ങേരുടെ സാഹസങ്ങളെക്കുറിച്ചും പിന്നൊരിക്കല് പറയാം) നേതൃത്വത്തിലുള്ള നാടന് പാട്ടു പരിപാടി കഴിഞ്ഞ്, കലാശക്കൊട്ടായി വടംവലി മത്സരം പ്രഖ്യാപിച്ചു. "മിസ്സ് വേള്ഡ് ലേഡീസ് സ്റ്റോര് " ഉടമ റൊമാന്സ് കുമാരന് എന്നറിയപ്പെടുന്ന ചന്ദ്രേട്ടന് സ്പോണ്സര് ചെയ്ത ഒരു ട്രോഫിയാണ് സമ്മാനം. പിങ്ക് നിറത്തിലുള്ള റിബണും ചുറ്റി ട്രോഫി ഒരു മേശയില് ഇരുപ്പുണ്ട്. മണിക്കുട്ടി സമ്മാനദാനം നിര്വ്വഹിക്കാനെന്നപോലെ ട്രോഫിക്കടുത്ത് തന്നെ നില്പ്പുണ്ട്, കൈയ്യില് തന്റെ സ്ക്കിപ്പിംഗ് റോപ്പുമുണ്ട്. <br />
പെട്ടെന്നു തന്നെ രണ്ട് ടീമുകള് രൂപപ്പെട്ടു. 'പുട്ടുപൊടി' വത്സലച്ചേച്ചിയും (വര്ഷങ്ങള്ക്കു മുന്പ് ആദ്യമായി അരച്ച മാവും പുട്ടുപൊടിയും പാക്കറ്റിലാക്കി നാട്ടില് ഇന്ട്രൊഡ്യൂസ് ചെയ്തത് ഇവരാണ്), ചെയിനിട്ട വാസുവേട്ടന്റെ ഭാര്യ മന്ദാരവും എതിര് ടീമുകളില് നേര്ക്കുനേര് നിന്നു. കിങ്ങിണിപ്പിള്ളേരും പയ്യന്മാരും നിരന്നുനിന്ന് വടം പിടിച്ചു. കൌമാരപ്പൂവാലന്മാര് ഒന്നിലും പങ്കെടുക്കാതെ തോളില് കൈയ്യും ഇട്ട് നിന്ന് ആസ്വദിച്ചു. </span><span style="font-size: large;">ഓ</span><span style="font-size: large;">ടയില് രവിയുടെ ഭാര്യ ശകുന്തള, വടത്തിനു നടുവിലായി കര്ചീഫ് കെട്ടി അടയാളം രേഖപ്പെടുത്തി. മണിക്കുട്ടി ഉടനെതന്നെ അത് പരിശോധിച്ച് തൃപ്തിവരുത്തി. റഫറിയായി സ്ഥലത്തെ പൊതുസമ്മതനായ ഭാര്ഗ്ഗവന് സാര് , വേള്ഡ് കപ്പ് ഫൈനലിനു നില്ക്കും പോലെ ടെന്ഷനിലായി. ഒന്നു രണ്ട് ട്രയല് വലികള് നടന്നു. പൊട്ടിച്ചിരികളും ആര്പ്പ് വിളികളും അന്തരീക്ഷം രസകരമാക്കി.<br />
ഒടുവില് , ഫൈനല് വടം വലിക്കായി എല്ലാപേരും സജ്ജരായി. ഗുസ്തിക്കാരന് നിലത്തുറച്ചു നില്ക്കുന്നതുപോലെ ഭാര്ഗവന് സാര് ചുവടുറപ്പിക്കുന്നത് കണ്ടാല് ഇങ്ങേരെന്താ ഫുഡ് ബോളിലെ ഗോളി വേഷം പഠിക്കുകയാണോ എന്നു തോന്നിപ്പോകും. പുട്ടുപൊടി വത്സലയും മന്ദാരവും സ്വയം, ടീമുകളുടെ നായകസ്ഥാനം എന്ന ഭാരിച്ച ഉത്തരവാദിത്വം എറ്റെടുത്ത മുഖഭാവത്തോടെ, ഒളിമ്പ്യന്മാരുടെ ഗമയോടെ പരസ്പരം നോക്കി. ഭാര്ഗ്ഗവന്സാര് റെഡി പറയാന് റെഡിയായി. <br />
"റെഡി, വണ് ..ടൂ...."<br />
പെട്ടെന്ന് ഒരു അശരീരി.."ആരെടാ അവിടെ? @#&*&%;... ആരോടു ചോദിച്ചൊട്ടാണെടാ?" അശരീരിക്കൊപ്പം പതുക്കെ ദേഹവും തെളിഞ്ഞു വന്നു. ഭാര്ഗ്ഗവന് സാര് ഒന്നു ഞെട്ടി. എല്ലാപേരുടെയും ശ്രദ്ധ അങ്ങോട്ടായി. "ആരോടു ചോദിച്ചിട്ടാണെടേ വഴം വഴി (വടം വലി)?" ശബ്ദം കൂടുന്നതിനനുസരിച്ച് കുഴയുന്നുമുണ്ട്.<br />
"ദൈവമേ, തിരുവോണത്തിനും ഇങ്ങേരെക്കൊണ്ട്....... " ശകുന്തളയുടെ ഉച്ചത്തിലായ ആത്മഗതം ആളെ തിരിച്ചറിയാന് സഹായിച്ചു. ഓടയില് രവി ഫുള് റീച്ചാര്ജ്ജ് ചെയ്തിരിക്കുന്നു.<br />
"ആരോടു ചോദിച്ചിട്ടാണെടേ ഇവിടെ വഴം വലി വച്ചത്?"<br />
"ചേട്ടനല്ലെ രാവിലെ വടവും കൊണ്ട് തന്ന് ഈ ഐറ്റത്തിന്റെ ഐഡിയ തന്നത്?" എല്ലാപേരും ഒരു നിമിഷം സൈലന്റായപ്പോള് മേലേവീട്ടിലെ തമ്പിക്കുട്ടന് ഇത്രേം പറയാന് തന്റേടം കാട്ടി. മണിക്കുട്ടി അറിയാതെ കൈയ്യടിച്ചും പോയി.<br />
"മോനേ, ഇതെന്റെ അന്നമാടാ..... എന്റെ പണിയായുധം.... ഞാന് തെങ്ങു മുറിക്കാന് കൊണ്ട് പോണ വഴം...", രവി വിതുമ്പി...കണ്ടു നിന്നവരില് സഹതാപം തുളുമ്പി.<br />
ഉടനേ കപ്പും കൊണ്ട് പോകാമെന്ന് പ്രതീക്ഷിച്ചു നിന്ന വത്സലച്ചേച്ചിയും മാന്ദാരവും ആകെ ചമ്മി, പതുക്കെ കാലുകള് പിന്നിലേക്ക് വച്ച് മുങ്ങാന് ഭാവിച്ചു.<br />
"വത്സലചേച്ചീ, മന്ദാരമ്മാ, നിങ്ങളും ഇതിനു കൂട്ടാണല്ലേ..." രവി വിങ്ങിപ്പൊട്ടുമെന്ന് തോന്നി.<br />
ആള്ക്കൂട്ടത്തിന്റെ ഉന്തിലും തള്ളിലും പെട്ട് ഒഴിഞ്ഞുമാറാനാവാതെ മുന് നിരയില് തന്നെ പെട്ടുപോയ ഭാര്ഗ്ഗവന് സാറിനോടായി പിന്നെ, "സാറേ, സാറും????" (<i>You too Brutus???? </i><span style="font-size: large;">എനിക്കോര്മ്മ വന്നു</span><i>) </i>ഇത്തവണ രവി ശരിക്കും വിങ്ങിപ്പൊട്ടി. മണിക്കുട്ടി വലതു കൈകൊണ്ട് വായും മൂക്കും പൊത്തിയതുകൊണ്ട് അവള് ചിരിക്കുകയാണോ ചിന്തിക്കുകയാണോ എന്ന് മനസ്സിലാക്കാന് പറ്റിയില്ല.</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHftqXE9CSxlKfMGRn38VihIovkhfvoN6FS2zrqikGM1UXNgufHpE6Kl6k59wu3b4Eng54ZnAbb0c6MYsDfbDa3AGaeqzN1txbQ_ZsjyunwJ_ICrRRXjgthocBv4zaIFuYv8d8_U_0FCY/s1600/OdayilRavi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHftqXE9CSxlKfMGRn38VihIovkhfvoN6FS2zrqikGM1UXNgufHpE6Kl6k59wu3b4Eng54ZnAbb0c6MYsDfbDa3AGaeqzN1txbQ_ZsjyunwJ_ICrRRXjgthocBv4zaIFuYv8d8_U_0FCY/s320/OdayilRavi.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> രവി പിന്നെ എന്തൊക്കെയോ പറഞ്ഞുകൊണ്ട് , കണ്ണീരോടെ വടം തന്റെ കൈയ്യില് ചുറ്റി എടുക്കാന് തുടങ്ങി. അടിപൊളിയായി നടന്ന ആഘോഷം ആകെ മ്ലാനമായി. വിഷമവും, സഹതാപവും, നിശബ്ദതയും ...... ആകെ കുളമായി....എന്തു സന്തോഷവും, ചിരിയും ബഹളവും ആയിരുന്നു അതുവരെ.....<br />
രവി തന്റെ വടം മുഴുവന് വാരിചുറ്റി കണ്ണും മുഖവും തുടച്ച് പോകാനൊരുങ്ങി.....ആര്ക്കും ഒന്നും പറയാനില്ലായിരുന്നു. രവി തിരിഞ്ഞു നടന്നു......<br />
പെട്ടെന്ന് പിന്നില് നിന്നൊരു വിളി, "രവിമാമാ, ഇതാ ട്രോഫി....." മണിക്കുട്ടിയുടെ നിഷകളങ്കനായ മുഖം....ട്രോഫി തന്റെ കൊച്ചു കൈയ്യില് എടുത്ത് രവിയുടെ നേരെ നീട്ടി. </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHftqXE9CSxlKfMGRn38VihIovkhfvoN6FS2zrqikGM1UXNgufHpE6Kl6k59wu3b4Eng54ZnAbb0c6MYsDfbDa3AGaeqzN1txbQ_ZsjyunwJ_ICrRRXjgthocBv4zaIFuYv8d8_U_0FCY/s1600/OdayilRavi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"> </a></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"> അരക്ഷണത്തിന്റെ നിശബ്ദത ഭേദിച്ചുകൊണ്ട് എല്ലാപേരും പൊട്ടിച്ചിരിച്ചു. വടം വലിച്ചു കൊണ്ട് പോകുന്നവരാണല്ലോ വിജയികള് , അവര്ക്കാണല്ലോ ട്രോഫി......പാവം മണിക്കുട്ടി വിജയിക്കു തന്നെ ട്രോഫി സമ്മാനിക്കാനൊരുങ്ങുന്നു. രവിയുടെ മുഖത്ത് എന്തൊക്കെ വികാരങ്ങള് വന്നെന്ന് എനിക്ക് വര്ണ്ണിക്കാന് കഴിയുന്നില്ല....... ചിരിയും, കരച്ചിലും, ചമ്മലും...... ആള്ക്കൂട്ടത്തിന്റെ ആര്പ്പുവിളിയും ബഹളവും തിരികെയെത്തി...... ആ കുഞ്ഞിന്റെ നിഷ്കളങ്കതക്കുമുന്നില് രവി തോറ്റു പോയോ? ആകെ ചമ്മി നാറി ചിരിച്ച് രവി വടം തിരികെ വച്ചു...... "ഹേേയ്യ്...." മന്ദാരം അറിയാതെ കൂവിപ്പോയി........ മണിക്കുട്ടിയുടെ മുഖം തുടുത്തു......</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">നേരത്തേ, വായും മൂക്കും പൊത്തിനിന്ന് ഈ കിങ്ങിണി ഇതാണോ ആലോചിച്ചത്!!!!!!</span><span style="font-size: large;"> ടീമുകള് വീണ്ടും അണിനിരക്കുന്നതിനിടെ സന്തോഷം കൊണ്ടവള്ക്കിരിക്കാന് വയ്യാതെ...മണിക്കുട്ടി തന്റെ സ്ക്കിപ്പിംഗ് റോപ്പില് ഓണം തകൃതിയായി ആഘോഷിക്കാന് തുടങ്ങി....</span><span style="font-size: large;">...... </span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;"> </span><img alt="മണിക്കുട്ടി" height="350" src="http://i427.photobucket.com/albums/pp358/gopakumarvs/kunju-1.gif" width="400" /><b> </b></div><div style="color: red; text-align: center;"><b>മണിക്കുട്ടി</b></div></div>Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com91tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-1084193535247981992010-01-27T07:32:00.006+05:302020-05-29T07:53:47.254+05:30ആഗ്രഹം സമം ഹേമാംബിക ടീച്ചർ...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<link href="file:///C:%5CUsers%5CGOPAKU%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CUsers%5CGOPAKU%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CUsers%5CGOPAKU%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:1;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-format:other;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;}
@font-face
{font-family:"Arial Unicode MS";
panose-1:2 11 6 4 2 2 2 2 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-format:other;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Kartika;
panose-1:2 2 5 3 3 4 4 6 2 3;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:8388611 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-520092929 1073786111 9 0 415 0;}
@font-face
{font-family:AnjaliOldLipi;
panose-1:2 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-2139095037 8194 0 0 1 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page Section1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
</style> <br />
<div class="MsoNormal" style="color: #351c75; text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrJKkhIXDeP5wZE53cMosw_c4x_N-Nl__TR7OfznusiiOwdPreDUZS6UZ3sl3XSsDRngZoeoEnYmWcjnFQw8CCRAtUNJIrLQ5r18cXj8kP8R8166B7YAxRyQGIy8HTYrc_V9S-fP8rIWI/s1600-h/hemambika.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="30" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrJKkhIXDeP5wZE53cMosw_c4x_N-Nl__TR7OfznusiiOwdPreDUZS6UZ3sl3XSsDRngZoeoEnYmWcjnFQw8CCRAtUNJIrLQ5r18cXj8kP8R8166B7YAxRyQGIy8HTYrc_V9S-fP8rIWI/s400/hemambika.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-size: large;"><b><span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"></span></b></span><audio controls="">
<source src="https://sites.google.com/site/gopanvs2020/songs/agraham%2001.mp3?attredirects=0&d=1"></source>
</audio><br />
<span style="font-size: large;"><b><span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"></span></b></span><br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> എന്റെ വീടിനടുത്ത്</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">, <span lang="ML">ചെണ്ട അഭ്യസിപ്പിക്കുന്ന ഒരു ആശാൻ ഉണ്ടായിരുന്നു</span>. <span lang="ML">കരിങ്കൽ കഷണത്തിലാണ് ചെണ്ട അഭ്യാസം നടത്തുന്നത്</span>. <span lang="ML">കൊട്ടിപഠിക്കുമ്പോൾ ചെണ്ട തരില്ല</span>. <span lang="ML">പാവം കരിങ്കല്ല് ഉള്ള അടിയെല്ലാം കൊള്ളണം</span></span><span style="font-family: "kartika" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">ക്രെഡിറ്റെല്ലാം യോഗ്യൻ ചെണ്ട കൊണ്ടുപോകും</span>. <span lang="ML">അതേ അനുഭവമായിരുന്നു എനിക്കും</span>. <span lang="ML">ഹേമാംബിക ടീച്ചർക്ക് അടി പ്രാക്ടീസ് ചെയ്യാനുള്ള പ്ലാറ്റ്ഫോം ആയിരുന്നു എന്റെ തുട</span>. <span lang="ML">എല്ലാത്തിനും ഈ പാവത്തിനെത്തന്നെ തല്ലും</span>. <span lang="ML">പക്ഷെ വളരെ കാലം കഴിഞ്ഞാണ് എനിക്ക് ബോദ്ധ്യമായത്</span>, <span lang="ML">അത് എന്നോടുള്ള സ്നേഹം കൊണ്ടാണെന്ന്</span>; <span lang="ML">ഞാൻ നന്നാകാൻ വേണ്ടിയാണെന്ന്</span>. <span lang="ML">പലപ്പോഴും ഞാൻ എഴുന്നള്ളിച്ചിരുന്ന മണ്ടത്തരങ്ങൾക്ക് ഈ തല്ലു പോരാ എന്നു ഞാൻ തന്നെ മനസ്സിലാക്കിയിട്ടുണ്ട്</span>. <span lang="ML">പലപ്പോഴും മനഃപ്പൂർവ്വം ഞാൻ പറയുന്ന കുസൃതികളാണ് ശിലാലിഖിതങ്ങളെപ്പോലെ എന്റെ തുടയിൽ മുദ്ര പതിപ്പിക്കഅൻ കാരണം</span>. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> ഹേമാംബിക ടീച്ചർ എന്റെ കുഞ്ഞമ്മയുടെ ക്ലാസ് മേറ്റായിരുന്നു</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">അതുകൊണ്ട് തന്നെ എന്നെ പ്രത്യേകം ശ്രദ്ധിച്ചിരുന്നു</span>. <span lang="ML">ചൂരലിന്റെ അതേ രൂപം തന്നെയായിരുന്നു ടീച്ചർക്കും</span>; <span lang="ML">അതേ ശക്തിയും</span>! <span lang="ML">ഒരടി തന്നാൽ അതു അടി തന്നെയായിരിക്കും</span>. <span lang="ML">പിന്നെ</span>, <span lang="ML">ടീച്ചർക്ക് ഒരു ചെറിയ കോംപ്ളക്സ് ഉണ്ടായിരുന്നു</span>. <span lang="ML">നമ്മൾ പാവങ്ങൾ എന്തെങ്കിലും പറഞ്ഞു ചിരിച്ചാൽ അതു ടീച്ചറിനെ ആണെന്നു കരുതും</span>. <span style="color: red;"><a href="http://gopuntelokam.blogspot.com/2009/12/blog-post.html">മുൻപ് ഞാൻ പറഞ്ഞിട്ടുള്ളത് പോലെ,</a> </span> <span lang="ML">എന്റെ കൂടെയുള്ള വിദ്വാന്മാർ ഓരോ കുരുത്തക്കേടൊക്കെ ഒപ്പിച്ചിട്ട് മാന്യന്മാർ ആകും</span>. <span lang="ML">കുടുങ്ങുന്നത് ഈ പാവം ഞാനും</span>! <span lang="ML">ഒരിക്കൽ</span>, <span lang="ML">ടീച്ചർ ആദ്യമായി കണ്ണാടി വച്ച് വന്നത്</span>, <span lang="ML">സ്കൂൾ അസംബ്ളിയിൽ വച്ചാണ് ഞങ്ങൾ കണ്ടത്</span>. <span lang="ML">കണ്ണാടി വയ്പ്പിലെ</span> ‘<span lang="ML">ബാലാരിഷ്ടത</span>’ <span lang="ML">കൊണ്ട്</span>, <span lang="ML">മൂക്കിനു താഴേക്ക് ഇറങ്ങി വരുന്ന വലിയ ഫ്രെയിമുള്ള</span>, <span lang="ML">ബട്ടർഫ്ലൈ രൂപത്തിലുള്ള ആ കണ്ണട കൂടെക്കൂടെ ചൂണ്ട് വിരൽ കൊണ്ട് മൂക്കിനു മുകളിലേയ്ക്ക് തള്ളി ഉയർത്തുന്നതും പിന്നെ തന്റെ മൂക്കിന്റെ സ്ട്രക്ച്ചറിനെ സംശയത്തോടെ ഒരേസമയം രണ്ട് കൃഷ്ണമണിയും കൊണ്ട് നോക്കുന്നതും കണ്ടാൽ ആർക്കാണ് ചിരി വരാത്തത്</span>? <span lang="ML">ഞാനും</span>, <span lang="ML">അല്ല ഞങ്ങളും</span>, <span lang="ML">ചിരിച്ചു</span>, <span lang="ML">ശരിയാണ്</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">പക്ഷേ പഠിച്ച കള്ളന്മാർ ടീച്ചറിന്റെ കണ്ണ് ഇങ്ങോട്ട് ഫോക്കസ് ചെയ്യുന്നത് കണ്ട് മാന്യന്മാരായി</span>. “<span lang="ML">പിള്ള മനസ്സിൽ കള്ളമില്ലല്ലോ</span>”, <span lang="ML">ഞാൻ നിഷ്കളങ്കനായി ചിരിച്ചു കാണിച്ചു</span>. <span lang="ML">ടീച്ചറിന്റെ പുതിയ സ്റ്റൈൽ ഇഷ്ടമായി എന്നു വിചാരിക്കട്ടെ എന്നു കരുതി</span>. <span lang="ML">പക്ഷെ</span>, <span lang="ML">അന്നും ടീച്ചറിന്റെ ക്ലാസിലെ ആദ്യ പീഢനം പതിവു തെറ്റാതെ</span>, <span lang="ML">എനിക്കു തന്നെയായിരുന്നു</span>. <span lang="ML">അസംബ്ലിയിൽ ഡിസിപ്ലീൻ തെറ്റിച്ചത്രേ</span>! </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "anjalioldlipi";"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFH0wo-xSja37JeCdw-QZ60Kbb6r0UdcTfCrtc9ReyDwaLLzm5uQVyJBQLicqSHxEBhcQ3TLc3E5HfjlPScQ8DzlRapOW6Hv-V2o3W76otvQKQFWWVSvnahcSujHqqpp9BI_g85PJeFiM/s1600/hemambika.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="289" data-original-width="239" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFH0wo-xSja37JeCdw-QZ60Kbb6r0UdcTfCrtc9ReyDwaLLzm5uQVyJBQLicqSHxEBhcQ3TLc3E5HfjlPScQ8DzlRapOW6Hv-V2o3W76otvQKQFWWVSvnahcSujHqqpp9BI_g85PJeFiM/s320/hemambika.jpg" width="264" /></a></span></div>
<span style="font-family: "anjalioldlipi";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> നിഷ്കളങ്കത എന്നും എനിക്ക് ശാപമായിരുന്നു</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">ഒരിക്കൽ</span>, <span lang="ML">അൻപത് തവണ ഇംപോസിഷൻ എഴുതാൻ മറന്നു ക്ലാസ്സിൽ എത്തിയ എന്നോട് ടീച്ചറിന്റെ ചോദ്യം</span>, “<span lang="ML">ആർക്കു വേണ്ടിയാണ് കുട്ടീ ഞാൻ ഇങ്ങനെ ഇംപോസിഷൻ എഴുതാൻ പറയുന്നത്</span>?” <span lang="ML">എന്റെ പെട്ടെന്നുള്ള മറുപടി</span>, “<span lang="ML">ടീച്ചറിനു വേണ്ടി</span>” <span lang="ML">എന്നായിരുന്നു</span>. <span lang="ML">എന്നും ചിട്ടതെറ്റിക്കാതെ ഇംപോസിഷൻ തന്നാൽ അങ്ങനെയല്ലേ തോന്നൂ</span>. <span lang="ML">അതിനും കിട്ടി നല്ല സൂപ്പർ സ്ട്രോങ്ങ് അടി</span>, <span lang="ML">ക്ലാസിനു വെളിയിലുള്ള മരത്തിന്റെ ചുവട്ടിൽ ആ പീരിയഡ് തീരും വരെ നിർത്തുകയും ചെയ്തു</span>. <span lang="ML">ഒരു എണ്ണൂറ് കൊല്ലം മുൻപ് ജനിച്ചെങ്കിൽ എന്ന് പലപ്പോഴും തോന്നിയിട്ടുണ്ട്</span>. <span lang="ML">എങ്കിൽ ഈ മുഗൾ സാമ്രാജ്യവും</span>, <span lang="ML">ഒന്നാം സ്വാതന്ത്ര്യ സമരവും</span>, <span lang="ML">ലോകമഹായുദ്ധങ്ങളുടെ ചരിത്രവും ഒന്നും പഠിക്കണ്ടായിരുന്നല്ലോ</span>. <span lang="ML">അന്നത്തെ വിദ്യാർത്ഥികൾ എത്ര ഭാഗ്യവാന്മാർ</span>, <span lang="ML">അവർക്ക് അത്രേം കുറച്ച് ചരിത്രം പഠിച്ചാൽ മതിയായിരുന്നല്ലോ </span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">എല്ലാം ഞാൻ ആ മരത്തിനോട് പറയുമായിരുന്നു</span>. <span lang="ML">പക്ഷേ ആര് കേൾക്കാൻ</span>!!!</span><span style="font-family: "kartika" , "serif";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> ആ മരത്തിനോട് എനിക്ക് വലിയൊരു ആത്മബന്ധം തന്നെ ഉണ്ടായിരുന്നു</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">പലപ്പോഴും ഞാൻ എന്റെ സങ്കടങ്ങളും പരാതികളും ഒക്കെ പറയുന്നത് ആ മരത്തിനോടാണ്</span>. <span lang="ML">ഒരുപാട് അവസരങ്ങളിൽ എനിക്ക് ഇതുപോലെ അതിന്റെ ചുവട്ടിൽ നിൽക്കേണ്ടി വന്നിട്ടുണ്ടല്ലോ</span>. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> പല മഹാന്മാരുടെയും ബുദ്ധി തെളിഞ്ഞത് മരച്ചുവട്ടിൽ വച്ചായിരുന്നല്ലോ</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">ശ്രീബുദ്ധന് ബോധോദയം ഉണ്ടായത് ഒരു ആൽമരച്ചുവട്ടിൽ ഇരുന്നപ്പോഴത്രേ</span>. <span lang="ML">സർ ഐസക്ക് ന്യൂട്ടൺ ഒരു ആപ്പിൾ മരത്തിന്റെ ചുവട്ടിൽ ഇരുന്നപ്പോഴാണല്ലോ അദ്ദേഹത്തിന്റെ മനസ്സിൽ ഗുരുത്വാകർഷണ സിദ്ധാന്തത്തിന്റെ</span> ‘<span lang="ML">കുരു</span>’ <span lang="ML">പൊട്ടിമുളച്ചത്</span>. <span lang="ML">എല്ലാ മഹാന്മാർക്കും ഒരു ദിവസം ഉണ്ടല്ലോ</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">എന്നെങ്കിലും എന്റെ ദിവസവും വരും</span>, <span lang="ML">ഷുവർ</span>, <span lang="ML">പ്രതീക്ഷയോടെ ഞാനും കാത്തിരുന്നു</span>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> അന്ന് വൈകിട്ട് എന്നെ കൂട്ടികൊണ്ട് പോകാൻ വന്ന അച്ഛനോടും ടീച്ചർ എന്റെ കണ്ടുപിടുത്തത്തെപ്പറ്റി പറഞ്ഞു</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">അന്ന് അച്ഛന്റെ കൈയ്യിൽ നിന്നും കിട്ടി സമ്മാനം</span>. <span lang="ML">പക്ഷേ</span>, <span lang="ML">ടീച്ചറിനെ പോലെയല്ല</span>, <span lang="ML">അച്ഛൻ അത് ശരിക്കു പറഞ്ഞു തന്നു</span>. <span lang="ML">ഞാൻ മനഃപൂർവ്വം കുറുമ്പൊപ്പിച്ചതെന്നു കരുതിയാവണം ടീച്ചർ അതു പറഞ്ഞു തരാതിരുന്നത്</span>, <span lang="ML">അല്ലാതെ ദേഷ്യം കൊണ്ടാവില്ല</span>. <span lang="ML">പരീക്ഷക്ക് വേണ്ടത് ഒഴികെ എല്ലാ കാര്യങ്ങളും എനിക്ക് അറിയാമെന്ന ഒരു കോംപ്ലിമെന്റും</span>, <span lang="ML">പരീക്ഷക്ക് വേണ്ടതൊന്നും അറിയില്ലെന്നുള്ള ഒരു</span> ‘<span lang="ML">ഇൻസൾട്ടും</span>’ <span lang="ML">ഒരേസമയം എനിക്ക് അന്ന് കിട്ടി</span>. <span lang="ML">എങ്ങനെ നടന്നാലും പരീക്ഷക്ക് അവസാനം മാർക്ക് ഒപ്പിക്കും എന്ന ഒരു കമന്റും കിട്ടി</span>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> എങ്കിലും എല്ലാ ദിവസവും ഞാൻ ഉറക്കമുണർന്നത് ടീച്ചറിന്റെ അടിയെക്കുറിച്ചുള്ള പേടിയോടെയായിരുന്നു</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">, <span lang="ML">പലപ്പോഴും ഉറക്കത്തിൽ ഞെട്ടിയുണരുന്നതും</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">……</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. ‘<span lang="ML">ഇതിനൊരു പരിഹാരമില്ലേ</span>’</span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">… </span><span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";">ഞാൻ ദൈവത്തോടും</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">, <span lang="ML">പിന്നെ എന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട മരത്തിനോടും വീണ്ടും വീണ്ടും ചോദിക്കുമായിരുന്നു</span>. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> ഓണപ്പരീക്ഷ വന്നെത്തി</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">സാമൂഹ്യപാഠം പരീക്ഷ</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">ചോദ്യം മൂന്ന്</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">പൂരിപ്പിക്കുക</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">ഭഗവാൻ ശ്രീബുദ്ധന്റെ ഒരു ടീച്ചിംഗ് ആയിരുന്നു ചോദ്യം</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "anjalioldlipi";">“__________________ <span lang="ML">ആണ് സകല ദുഃഖങ്ങൾക്കും കാരണം</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…”</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> </span><br />
<br />
<span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">എത്ര ആലോചിച്ചിട്ടും പിടികിട്ടുന്നില്ല</span>. “<span lang="ML">പരീക്ഷക്ക് എല്ലാ ചോദ്യവും അറ്റൻഡ് ചെയ്യണം</span>, <span lang="ML">അറിയാവുന്നത് എഴുതണം</span>, <span lang="ML">തെറ്റുന്നെങ്കിൽ തെറ്റിക്കോട്ടേ</span>, <span lang="ML">നോ പ്രോബ്ലം</span>” <span lang="ML">ഹേമാംബികടീച്ചർ എന്നും ഓർമ്മിപ്പിക്കുന്നത് പെട്ടെന്ന് ഓർമ്മ വന്നു</span>. <span lang="ML">അതെ</span>, <span lang="ML">അറിയാവുന്നത് എഴുതുക</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.<span lang="ML">അറിയാവുന്നതല്ലെ എഴുതാൻ പറ്റൂ</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">ഞാൻ നിഷ്കളങ്കൻ ആ ചോദ്യവും പാഴാക്കിയില്ല</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">അറിയാവുന്നത്</span>, <span lang="ML">അനുഭവത്തിലുള്ളത് എഴുതി</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. “</span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.<span lang="ML">തെറ്റുന്നെങ്കിൽ തെറ്റിക്കോട്ടേ</span>, <span lang="ML">നോ പ്രോബ്ലം</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">” <span lang="ML">ഈ കാര്യത്തിലെങ്കിലും ടീച്ചറെ അനുസരിക്കാം </span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";">ഹേമാംബികടീച്ചർ ആദ്യമായി എനിക്ക് വല്ലാത്ത പ്രചോദനം ആയി</span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">സാമൂഹ്യപാഠം ഹേമാംബികടീച്ചറുടെ വിഷയമല്ല</span>, <span lang="ML">അതു കൊണ്ട് ധൈര്യവുമായി</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.</span><br />
<span style="font-family: "anjalioldlipi";"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi4Fk_xgttfvH81XnC0QRblWsmPnzE3fVQvJFuCF8LgDV0I2skIdMSHae1F49I-nUUdIhfr_2ZW1fyqH6lCcNT266B_QEK_h3kGhfMuzBKLhCPNrw8_TkogGuIvRXHgUi7DXAwvk_pgAM/s1600-h/puzzled_person.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi4Fk_xgttfvH81XnC0QRblWsmPnzE3fVQvJFuCF8LgDV0I2skIdMSHae1F49I-nUUdIhfr_2ZW1fyqH6lCcNT266B_QEK_h3kGhfMuzBKLhCPNrw8_TkogGuIvRXHgUi7DXAwvk_pgAM/s200/puzzled_person.jpg" width="145" /></a></div>
<span style="font-family: "anjalioldlipi";"><o:p></o:p></span><br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";"> ഓണം അവധി അവസാനിച്ചു</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">പരീക്ഷയുടെ മാർക്ക് വരുന്ന ദിവസങ്ങൾ</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">ഹേമാംബികടീച്ചറിന്റെ ക്ലാസ്</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">എനിക്ക് തെറ്റില്ലാത്ത മാർക്ക് കിട്ടിയത് കൊണ്ട് അന്ന് ആശ്വാസമായിരുന്നു</span>. <span lang="ML">ഞാൻ എപ്പോഴും കരുതുന്ന പോലെ</span>, <span lang="ML">അശ്വാസം അൽപ്പായുസ്സാണ്</span>. <span lang="ML">സാമൂഹ്യപാഠം പഠിപ്പിക്കുന്ന വിലാസിനി ടീച്ചർ ക്ലാസിനു വെളിയിൽ നിന്ന് ഹേമാംബികടീച്ചറിനെ അടുത്തേക്ക് വിളിച്ചു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">ഒരു കടലാസ് കാണിച്ച് എന്തൊക്കെയോ പറയുന്നു</span>. <span lang="ML">പെട്ടെന്ന് അവരുടെ നോട്ടം എന്റെ നേർക്കായി</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">എന്റെ ആശ്വാസമൊക്കെ എന്നെ ഉപേക്ഷിച്ച് കടന്നുകളഞ്ഞു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">ടീച്ചർ എന്നെ ഒരു ഗർജ്ജത്തോടെ എന്നെ അടുത്തേക്ക് വിളിച്ചു</span></span><span lang="ML" style="font-family: "times new roman" , "serif";"> </span><span lang="ML" style="font-family: "anjalioldlipi";">ചൂരൽ പോലത്തെ ആ ശരീരത്തിൽ നിന്ന് ഇത്ര ശക്തമായ ശബ്ദമോ</span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> “<span lang="ML">എന്താ ഈ എഴുതി വച്ചിരിക്കുന്നത്</span>?” <span lang="ML">ആ കടലാസ് കാണിച്ചുകൊണ്ട് ചോദിച്ചു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">അപ്പോഴാണ്</span>, <span lang="ML">അത് സാമൂഹ്യപാഠം ഉത്തരക്കടലാസാണെന്ന് എനിക്ക് മനസ്സിലായത്</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">ടീച്ചറിന്റെ നഖം കൂർപ്പിച്ച നീണ്ട ചൂണ്ടുവിരൽ ചെന്നു കുത്തിയ ഭാഗത്തേക്ക് ഒന്നു നോക്കിയതേ ഉള്ളൂ</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">എനിക്ക് ഉത്തരം ഓർമ്മ വന്നു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.. “<b><u><span lang="ML">ആഗ്രഹം</span></u></b><span lang="ML"> ആണ് സകല ദുഃഖങ്ങൾക്കും കാരണം</span>” <span lang="ML">ഗൌതമ ബുദ്ധന്റെ ഉപദേശം</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">……</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">എന്തു ചെയ്യാം</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.<span lang="ML">മഹാന്മാരൊക്കെ ഇങ്ങനെ തന്നെ</span>, <span lang="ML">സമയത്ത് ഓർമ്മ വരില്ല</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">കർണ്ണൻ പോലും</span>, <span lang="ML">എല്ലാം അറിയാമായിരുന്നുട്ടും ആവശ്യത്തിന് മറന്നു പോകുന്ന പ്രശ്നമുള്ള ആളായിരുന്നല്ലോ</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. “<span lang="ML">എന്താ ഇത്</span>?” <span lang="ML">ടീച്ചറിന്റെ ഗർജ്ജനം വീണ്ടും</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.<span lang="ML">അപ്പോഴാണ് ഞാൻ വീണ്ടും ഉത്തരക്കടലാസിലേക്ക് നോക്കിയത്</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.<span lang="ML">എനിക്ക് എന്നെത്തന്നെ വിശ്വസിക്കാൻ പറ്റിയില്ല</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.. <span lang="ML">ഞാൻ നിഷ്കളങ്കമായി ഉത്തരം എഴുതിയിരിക്കുന്നു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.”<b><u><span lang="ML">ഹേമാംബിക ടീച്ചർ</span></u></b><span lang="ML"> അണ് സകല ദുഃഖങ്ങൾക്കും കാരണം</span>”. <span lang="ML">ടീച്ചറിന്റെ ചൂരൽ എന്റെ തുടയിൽ പതിഞ്ഞത് പെട്ടെന്നായിരുന്നു</span>. <span lang="ML">അന്ന് മൂന്ന് അടിയിൽ നിർത്തി</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">അതെ</span>, <span lang="ML">മഹാന്മാർക്ക് എല്ലാം മൂന്നാണല്ലോ കണക്ക്</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">വാമനൻ ചോദിച്ചത് മൂന്നടി മണ്ണല്ലേ</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">. <span lang="ML">ടീച്ചർ കൈ ഉയർത്തി വിരൽ ചൂണ്ടിയതും</span>, <span lang="ML">ബാക്കി കേൾക്കാൻ നില്ക്കാതെ ഞാൻ എന്റെ പതിവു മരച്ചുവട്ടിൽ എത്തിയിരുന്നു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.. <span lang="ML"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "anjalioldlipi";"><span lang="ML"> കണ്ണുകളടച്ച് ആ മരത്തോട് ദയനീയമായി യാചിച്ചു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.. “<span lang="ML">എന്റെ തലയിലും</span>, <span lang="ML">ആ ഐസക്ക് ന്യൂട്ടന്റെ തലയിൽ വീഴ്ത്തിയ പോലെ ഒരു പഴം വീഴ്ത്തിക്കൂടേ നിനക്ക്</span>, <span lang="ML">എനിക്കും</span>, <span lang="ML">ബുദ്ധി തെളിയുമല്ലോ</span>”</span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">പെട്ടെന്ന്</span>, <span lang="ML">അതൊരു പ്ലാവാണല്ലോ എന്ന ബോധോദയം ഉണ്ടായി ഞെട്ടിയതും</span>, <span lang="ML">എന്റെ തോളിൽ ഒരു കൈ പതിഞ്ഞതും ഒരുമിച്ചായിരുന്നു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";"> <span lang="ML">എന്റെ തോളിൽ കൈ വച്ചുകൊണ്ട് എന്തോ പറയാൻ ഭാവിച്ച ഹേമാംബികടീച്ചറുടെ ആ വലിയ കണ്ണടക്കിടയിലൂടെ</span>, <span lang="ML">ആ കണ്ണുകൾ നിറഞ്ഞിരിക്കുന്നത് ഞാൻ കണ്ടു</span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif";">…</span><span style="font-family: "anjalioldlipi";">.</span></div>
</div>
Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com87tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-30273998413107486462010-01-10T21:19:00.005+05:302020-07-17T22:04:46.713+05:30കുഞ്ഞുവിന്റെ കുർക്കുബിറ്റ പെപ്പൊ കോഫ്ത<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-size: large;"></span><span style="font-size: large;"></span><br />
<div style="color: blue; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv2F1mlsNIppB1GNcjGVI1bvmhJR2CItkDK9tNMRFFO_L-FYVunL-BsrW0D9FQ4Vv7ykuE_NAa-GOQKBYTIOxVFYn8ciPLmPrepwmkwd5jyatziXr8uzVJD0991pT7xZ1bWeLMlBe1LJE/s1600-h/kurkkubitta.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv2F1mlsNIppB1GNcjGVI1bvmhJR2CItkDK9tNMRFFO_L-FYVunL-BsrW0D9FQ4Vv7ykuE_NAa-GOQKBYTIOxVFYn8ciPLmPrepwmkwd5jyatziXr8uzVJD0991pT7xZ1bWeLMlBe1LJE/s400/kurkkubitta.jpg" /></a></span></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><audio controls="">
<source src="https://sites.google.com/site/gopanvs2020/songs/kurkubita.mp3?attredirects=0&d=1">
</source>
</audio><br />
</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> <b>“കുര്ക്കുബിറ്റ പെപ്പൊ കോഫ്ത”,</b> അതായിരുന്നു കുഞ്ഞു അതിനിട്ട പേര്. കുര്ക്കുബിറ്റ പെപ്പൊ എന്നും കുഞ്ഞുവിനൊരു വീക്ക്നെസ്സ് ആയിരുന്നു. കുമാരേട്ടന്റെ പ്രിയപത്നിക്ക് എന്നും എല്ലാപേരെയും രുചിയായി ഊട്ടാന് വലിയ ഉത്സാഹമായിരുന്നു. നല്ല കൈപ്പുണ്യവും, സ്നേഹവും, ഉത്സാഹവും ഒക്കെ കുഞ്ഞുവിനു അലങ്കാരമായിരുന്നു. ഒട്ടുമുക്കാല് ആണുങ്ങളെപ്പോലെ, കുമാരേട്ടന്റെയും ഹൃദയത്തിലേയ്ക്കുള്ള വഴി, നാവിലൂടെ, വയറിലൂടെയായിരുന്നു. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> പെണ്ണുകാണല് ചടങ്ങുകള് നടക്കുമ്പോള് കുമാരേട്ടന് മിക്കവാറും ഒന്നിനെയും പിടിച്ചില്ല, പ്രത്യേകിച്ച് സ്ലിം ബ്യൂട്ടികളെ. ആഹാരം വെറുത്ത അവരെയങ്ങാനും കെട്ടിയാല് തന്റെ വയര് തന്നോട് പൊറുക്കില്ല എന്ന് അദ്ദേഹത്തിന് അന്നേ അറിയാമായിരുന്നു. അങ്ങനെ ഒരു പെണ്ണുകാണല് കഴിഞ്ഞ് തിരികെ വീട്ടിലെത്തിയപ്പോഴാണ്, ഉണ്ടക്കുട്ടിയായി നമ്മുടെ കുഞ്ഞുവിനെ അപ്രത്തെ വീട്ടില് കണ്ടത്. കുമാരേട്ടന്റെ കണ്ണുകള് വിടര്ന്നു. “ദേ, ഇതു പോലത്തെ ഒരാളെയാണ് എനിക്കു വേണ്ടത്”, കുമാരേട്ടന്റെ ആത്മഗതം അല്പ്പം ഉച്ചത്തിലായിലായിപ്പോയി. ഇതു പോലത്തേതാക്കുന്നതെന്തിന്? ഇതു തന്നെയായാലോ? കൂടെയുണ്ടായിരുന്ന കാരണവന്മാര് മഴകാത്തിരുന്ന വേഴാമ്പലിനെപ്പോലെ ഉത്സാഹികളായി. എത്രയെത്ര കുട്ടികളെയാണ് കാണാന് പോയത്, ആകെ ഇഷ്ടപ്പെട്ടു എന്നു പറഞ്ഞത് ഇതാ ഇവിടെ, വളരെ അടുത്ത്. ഇങ്ങനെയൊരാള് അടുത്തുണ്ടായിട്ടാണോ പലയിടത്തും തപ്പി നടന്നത്. പിന്നെ താമസിച്ചില്ല. കാരണവന്മാര് കര്മ്മനിരതരായി, കാര്യങ്ങള് ഹൈസ്പീഡിലായി… അങ്ങനെ കുഞ്ഞു കുമാരേട്ടനു സ്വന്തമായി.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> കുഞ്ഞു ‘പ്ലസ് റ്റു’ കാരിയായിരുന്നു. കുഞ്ഞു എന്നത് കുമാരേട്ടന് വിളിക്കുന്ന പേരാണ്. ശരിയായ പേര് കുഞ്ഞു തന്നെ മറന്നു പോയിരിക്കുന്നു. കൂടുതല് പഠിക്കാന് പറ്റും മുന്പേ കുമാരേട്ടന് പിടികൂടിയില്ലേ. പ്ലസ് റ്റു വിനു സയന്സ് ഗ്രൂപ്പായിരുന്നു; അതില് തന്നെ സസ്യശാസ്ത്രമായിരുന്നു കുഞ്ഞുവിന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട വിഷയം. സസ്യങ്ങളെ അവയുടെ ശാസ്ത്രനാമം കൊണ്ട് ഓമനിക്കുന്നതായിരുന്നു കുഞ്ഞുവിന് ഇഷ്ടം. ഉരുളക്കിഴങ്ങിനെയും സവാളയെയും വഴുതനങ്ങയെയും ഒക്കെ ബൊട്ടാണിക്കല് പേരുകളിലാണ് കുഞ്ഞു കൊഞ്ചിച്ചിരുന്നത്. അതായിരുന്നു കുഞ്ഞുവിന്റെ സ്റ്റൈല്!!!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> ഇന്നു കുമാരേട്ടനു വേണ്ടി ഉണ്ടാക്കി വച്ച കുര്ക്കുബിറ്റ പെപ്പൊ കോഫ്ത, കുഞ്ഞുവിനേറ്റവും പ്രിയപ്പെട്ട മത്തങ്ങാക്കറിയായിരുന്നു. പക്ഷെ, സാധാരണ മത്തങ്ങക്കറിയാണിതെന്ന് കുഞ്ഞു സമ്മതിച്ചു തരില്ല; അതില് കുഞ്ഞുവിന്റെതായ പല മിക്സിംഗുകളും ഉണ്ടാവും. പിന്നെ, അത് അതിമനോഹരമായി വിളമ്പി വയ്ക്കുകയും ചെയ്യും. “ഭക്ഷണം വിളമ്പുന്നതും പാത്രങ്ങള് അടുക്കിവയ്ക്കുന്നതും ഒരു ചിത്രം വരച്ചപോലെ ഇരിക്കണം”, കുഞ്ഞു എപ്പോഴും മനസ്സില് പറയുന്ന മന്ത്രമാണത്. വെറും പറച്ചില് മാത്രമല്ല, ശരിക്കും അത് ഒരു മനോഹരചിത്രം പോലെ തന്നെയിരിക്കും. ഭക്ഷണം പാകം ചെയ്യല് ഭഗവാനുള്ള നിവേദ്യമായി കാണുന്ന കുഞ്ഞുവിന്റെ സ്നേഹ സ്പര്ശം കൂടിയാകുമ്പോള് പിന്നെ പറയുകേം വേണ്ട. അഹാരം റെഡിയായിക്കഴിഞ്ഞാല് അതില്നിന്ന് ഒരു ലേശമെടുത്ത് സ്വാദുനോക്കി, കണ്ണുകളടച്ച്, തലകുലുക്കി “ഓഹൊഹൊ!!!’ എന്നൊരു ആസ്വദിക്കലുണ്ട്. അതു കാണുന്നവരുടെ വായിലും കപ്പലോടിക്കും…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> കുമാരേട്ടന് തന്റെ കുഞ്ഞുവിന്റെ കൈപുണ്യത്തില് വളരെയേറെ അഭിമാനിച്ചിരുന്നു. അവരുടെ മക്കള് പോലും വീട്ടില് അതിഥികള് വരുമ്പോള് അമ്മ ഉണ്ടാക്കിയതെന്ന് പറഞ്ഞ് ഓരോന്ന് എടുത്ത് വിളമ്പാന് മത്സരമായിരുന്നു. എത്ര സ്നേഹത്തോടെയാണ് ആ കുഞ്ഞുങ്ങള് അമ്മയുടെ കലാസൃഷ്ടികള് പങ്ക് വയ്ക്കുന്നത്. ഒരിക്കല് ഒരു അതിഥി കുടുംബത്തിലെ ഒരു കുഞ്ഞ് ഈ ടേസ്റ്റ് നുകര്ന്ന് നിര്ദ്ദോഷമായി ചോദിച്ചു, “ഈ അമ്മയെ എനിക്ക് തരുമോ?” പെട്ടെന്നാണ് കുഞ്ഞുവിന്റെ കുഞ്ഞുങ്ങളുടെ മുഖം മാറിയത്; അവര് വയലന്റായി, “ഞങ്ങളുടെ അമ്മയെ ഒഴികെ വേറെ എന്തും തരാം”, അവര് അമ്മയ്ക്ക് കരവലയം കൊണ്ട് സംരക്ഷണം തീര്ത്തു…കൊള്ളാം, അച്ഛന്റെ പൊന്നു മക്കള് തന്നെ, അമ്മയുടെ സ്നേഹവും, കൈപ്പുണ്യവും അങ്ങനെ കൈവിടാന് പറ്റുമോ… </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> കാലം കടന്നു പോയി…. കുഞ്ഞുവിന്റെ പാചകപരീക്ഷണം കുമാരേട്ടന്റെ വയറിനെയും മനസ്സിനെയും വളരെയേറെ സുഖിപ്പിച്ചുകൊണ്ടിരുന്നു. പക്ഷേ നാള്ക്കുനാള് വര്ദ്ധിച്ചുവന്ന നിത്യോപയോഗസാധനങ്ങളുടെ വില അദ്ദേഹത്തിന്റെ പോക്കറ്റിനെ ദുര്ബ്ബലമാക്കി. പലചരക്കു കടയിലെ മാസാവസാന കണക്ക് സകല സാമ്പത്ത്യമാന്ദ്യത്തിനെയും തോല്പ്പിക്കുന്നതായിരുന്നു. ദിവസവും ഓരോ പുതിയ ഐറ്റം! പുതിയ പേരുകള്….ഇങ്ങനെ പോയാല് കുമാരേട്ടന് ഇനി രാത്രി വല്ല സെക്യൂരിറ്റി പണിക്കു കൂടി പോകേണ്ടിവരും, നിന്നു പിഴക്കാന്…. കുഞ്ഞുവിനോട് ചിലവ് കുറക്കാന് പറയാനുള്ള മടി കാരണം അതിനും കഴിയുന്നില്ല, കുഞ്ഞുവിനു വിഷമമായാലോ… എങ്ങനെ ഇതൊന്ന് പരിഹരിക്കും? കുമാരേട്ടന് തലകുത്തിയും, താടിക്ക് കൈകൊടുത്തും, കണ്ണടച്ചും, തലപുകച്ചും ഒക്കെ ആലോചിച്ചു. ഒടുവില്…..യുറേക്കാ!!!!……ദിവസങ്ങളുടെ തപസ്യക്ക് ഗുണമുണ്ടായി….. തങ്ങളുടെ വിവാഹം കഴിഞ്ഞ് ഇന്നേവരെ കുഞ്ഞുവിന് സ്വന്തമായി ഇഷ്ടം എന്നൊന്നില്ല…. കുമാരേട്ടന്റെയും മക്കളുടെയും ഇഷ്ടം തന്നെ കുഞ്ഞുവിന്റെയും ഇഷ്ടം…. കുമാരേട്ടന്റെ ഇഷ്ടപ്പെട്ട “സൊളാനം ലൈകൊപെര്സിക്കം കുര്മ” – ഓ നമ്മുടെ തക്കാളിക്കറി – എല്ലാ ദിവസവും ഒരു മടിയുമില്ലാതെ ആ വീട്ടില് ഉണ്ടാക്കുന്നത് തന്നെ നല്ല ഉദാഹരണം…. പലചരക്ക് കടയിലെ അക്കൌണ്ട് ഗണ്യമായി കുറക്കണം….ഇല്ലെങ്കില് നമ്മുടെ കേരളത്തെപ്പോലെ കടക്കെണിയിലാവും, ഷുവര്!!!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> കുമാരേട്ടന്റെ ബുദ്ധി ചെറുതായി, അല്ല വലുതായിത്തന്നെ വര്ക്ക് ചെയ്ത് തുടങ്ങി…. അടുത്ത ദിവസം പതിവിലും താമസിച്ചാണ് അദ്ദേഹം ഓഫീസ്സില് നിന്നും വീട്ടിലെത്തിയത്…. പരവശനായി അഭിനയിക്കാന് വേണ്ടി അദ്ദേഹം അന്ന് ഉച്ചയൂണ് പോലും ഉപേക്ഷിച്ചു. ദുഃഖത്തോടെയുള്ള കുമാരേട്ടന്റെ ആ അവസ്ഥ കുഞ്ഞുവിനെ അമ്പരപ്പിച്ചു. തന്റെ പുതിയ സൃഷ്ടിയായ അനാനസ് കോമൊസസ് ക്രഷ് വിത്ത് സിട്രസ് ലിമോന് (പൈനാപ്പിള് - നാരങ്ങ ജ്യൂസ്) ഒരു കുഞ്ഞു ടച്ചോടെ കുമാരേട്ടനു സേര്വ്വ് ചെയ്യാന് കുതിച്ചെത്തിയപ്പോഴേക്കും, വളരെ അവശനായ അദ്ദേഹത്തിന്റെ മുഖം….. കുഞ്ഞുവിന് വിഷമമായി…. “എന്താ ചേട്ടാ, എന്തു പറ്റി, വളരെ ക്ഷീണം ഉണ്ടല്ലോ…” ആദ്യമായി തന്റെ കുഞ്ഞുവിനോട് കള്ളം പറയുകയാണെന്നുള്ള കുറ്റബോധത്തോടെ കുമാരേട്ടന് പറഞ്ഞു, “ഒന്നും പറയണ്ട…ഇന്നു ഓഫീസ്സില് വച്ച് പെട്ടെന്ന് ഒരു തലകറക്കം വന്നു. ആശുപത്രിയില് പോയി എല്ലാം ഒന്നു ടെസ്റ്റ് ചെയ്തു…. എന്റെ കുഞ്ഞുവേ, എനിക്ക് ഷുഗറും, കൊളസ്ട്രോളും, പ്രഷറും ഒക്കെയുണ്ടെന്നാ റിസല്റ്റ്….. ഇനി….ഇനി….ആഹാരകാര്യത്തിലൊക്ക വലിയ നിയന്ത്രണം കൂടിയേ തീരൂ…അല്ലെങ്കില്….” അതു മുഴുവിപ്പിക്കാന് കുഞ്ഞു സമ്മതിച്ചില്ല…”അയ്യോ, ചേട്ടാ അതെങ്ങനെ പറ്റി? ഞാന് വളരെ സൂക്ഷിച്ചല്ലേ ഭക്ഷണമൊക്കെ ഉണ്ടാക്കിത്തരുന്നത്? എന്നിട്ടും…..!!!” കുമാരേട്ടന് ഇടപെട്ടു “അത് കൊണ്ടാണത്രേ ഞാന് ഇത്രേം കാലമെങ്കിലും ജീവിച്ചത്, പക്ഷെ ഇനി സൂക്ഷിച്ചില്ലെങ്കില്….” ഇവിടെയും കുഞ്ഞു ചാടിവീണു “ വേണ്ട ചേട്ടാ….ഇനി നമുക്ക് എല്ലാം നിയന്ത്രിക്കാം… ഇനി ഈ വീട്ടില് ആഹാരം നമുക്ക് വളരെ സൂക്ഷിച്ച് പ്ലാന് ചെയ്യാം….. മധുരവും, കൊഴുപ്പും ഒക്കെ ഇനി പടിക്ക് പുറത്ത്…”. “അയ്യോ അതു വേണ്ട…എനിക്കല്ലേ കുഴപ്പമുള്ളു, നീയും മക്കളും ഒരു കുറവും വരുത്തണ്ട…” കുമാരേട്ടന് നല്ലപിള്ളയായി….. കുഞ്ഞുവിന്റെ മുഖത്ത് പരിഭവം സുനാമിയായി, “എന്താ ചേട്ടാ എന്നെ അങ്ങനെയാണോ കരുതിയത്? എന്റെ ചേട്ടനു കഴിക്കാന് പറ്റാത്തതൊന്നും എനിക്കും വേണ്ട”…. പുറമേ ദുഃഖം അഭിനയിച്ചെങ്കിലും കുമാരേട്ടന്റെ മനസ്സ് ചിരിച്ചു, “കൊച്ചു കള്ളന്, ഒപ്പിച്ചു കളഞ്ഞല്ലോ ശ്ശൊ, എന്റെ ഒരു കാര്യം…” മനസ്സ് മനസ്സിനെ അഭിനന്ദിച്ചു. പാവം കുഞ്ഞുവിനെ സങ്കടപ്പെടുത്തിയതിന് അദ്ദേഹത്തിന് വിഷമവും തോന്നി.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> പിറ്റേന്ന് മുതല് ആ വീട്ടില് ഡയറ്റ് കുക്കിംഗ് ആരംഭിച്ചു. പച്ചിലകളും, ഉപ്പുമാവും, ചെറുപയര് പുഴുങ്ങിയതും ഒക്കെയായി ആഹാരം…. ദിവസങ്ങള് കടന്നു പോയി…. ഒന്നാം തീയതി വന്നു….ശമ്പള ദിവസം….പലചരക്ക് കടയില് കണക്ക് സെറ്റില് ചെയ്യേണ്ട സുദിനം…. ഒരു കള്ളച്ചിരിയുമായി കുമാരേട്ടന് ഉത്സാഹത്തോടെ പലചരക്ക് കടയിലേക്ക് നടന്നു….ആ മാസം കിട്ടുന്ന ഭീമമായ സേവിംഗ്സ് എങ്ങനെയൊക്കെ ചിലവാക്കും എന്നൊക്കെ പ്ലാനിംഗ് നടത്തി… കടയിലെ തിരക്ക് കുറയുന്നതും കാത്ത് അഞ്ച് മിനിട്ട് നിന്നു. ഒരു ചെറു പുഞ്ചിരിയോടെ കടയ്ക്കുള്ളിലേയ്ക്ക് കയറി. കടക്കാരന് പതിവിലും വിനയം, ഇരിക്കാല് ഒരു കസേരയൊക്കെ ഇട്ടുകൊടുത്തു. കുമാരേട്ടന്റെ കണക്ക് പുസ്തകം എടുത്ത്, ഒന്നുകൂടി കണക്ക് ഉറപ്പ് വരുത്തി…..</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> കണക്ക് പുസ്തകം കണ്ടതും കുമാരേട്ടന് പെട്ടെന്ന്, കണ്ണില് ഇരുട്ട് പടര്ന്നു…തൊണ്ട വരണ്ടു…ശബ്ദം പുറത്ത് വരുന്നില്ല… കസേര കിട്ടിയത് കൊണ്ട് മറിഞ്ഞു വീണില്ല എന്നേ ഉള്ളൂ. കുമാരേട്ടന് വെള്ളം വേണമെന്ന് ആംഗ്യം കാണിച്ചു. ഒരു സോഡ തന്നെ കിട്ടി… അത് കുടിക്കുന്നതിനൊപ്പം, കുറച്ചെടുത്ത് മുഖവും തുടച്ചു…. കണ്ണുകള് നന്നായി തുറന്ന് തന്റെ കണക്കുശീട്ട് വ്യക്തമായി ഒന്നു നോക്കി. ഒന്നുകൂടി അത് പരിശോധിക്കാന് ആവശ്യപ്പെട്ടു….ഓക്കെ…. എന്നിട്ടും രക്ഷയില്ല…. കഴിഞ്ഞ മാസത്തേതിന്റെ ഇരട്ടിയില് കൂടുതലായിരിക്കുന്നു ഈ മാസത്തെ ബില്ല്…ഇതെങ്ങനെ സംഭവിച്ചു? എല്ലാ സാധനങ്ങളും പലവ്യഞ്ജനങ്ങള് തന്നെ…. സ്ഥിരമായി വീട്ടില് വാങ്ങിയിരുന്നവ മാത്രം…. പക്ഷെ അതിന്റെ അളവില് വന് വര്ദ്ധന!!! ഇവിടെ നിന്ന് സംശയം പ്രകടിപ്പിച്ചാല് അത് തന്റെ കുഞ്ഞുവിന് മോശമല്ലേ....അതുകൊണ്ട് കറണ്ട് ബില്ലിനുള്ളതും, പത്രക്കാരനുള്ളതും എല്ലാം കൂടി എടുത്ത് തികച്ച് കണക്ക് സെറ്റില് ചെയ്ത് വീട്ടിലെത്തി. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> “കുഞ്ഞുവേ…” കാണുന്നില്ലല്ലോ…മക്കളൊക്കെ അവിടെ ഉണ്ട്….”അമ്മയെവിടെ മക്കളേ?”…. കുമാരേട്ടന് നേരത്തേ അഭിനയിച്ച പരവേശം ശരിക്കും അനുഭവിച്ചുകൊണ്ട് ചോദിച്ചു. അമ്മയെപ്പോലെ തന്നെ, ചെയ്യുന്ന കാര്യത്തില് നൂറ് ശതമാനം ആത്മാര്ത്ഥതയുള്ള മകന് ഹോംവര്ക്ക് ചെയ്യുന്നതിനിടയില് അച്ഛന്റെ ചോദ്യം കേട്ടതേയില്ല….ടി വി കണ്ടുകൊണ്ടിരുന്ന മകള് അതില് നിന്നു കണ്ണെടുക്കാതെ തന്നെ പറഞ്ഞു, “അമ്പലത്തില് പോയതാ”…. സമയം നീങ്ങുന്നില്ല… ഒടുവില് കുമാരേട്ടന്റെ കുഞ്ഞു ഒരു ഐശ്വര്യലക്ഷ്മിയായി വന്നെത്തി….. ശരിക്കും ക്ഷീണിതനായ കുമാരേട്ടനെ കണ്ട് കുഞ്ഞുവിന് സങ്കടം സഹിച്ചില്ല…. “എന്താ ചേട്ടാ….ഇന്നെന്താ <b>തീരെ</b> വയ്യായ്കയാണല്ലോ”….. കുമാരേട്ടന് എവിടെ തുടങ്ങണം എന്നറിയാത്ത പോലെ…. എങ്കിലും പലചരക്ക് കടയിലെ കണക്കിന്റെ കാര്യം എങ്ങനെയോ പറഞ്ഞൊപ്പിച്ചു.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> “ഇത്രയേ ആയൊള്ളോ? ഞാന് വിചാരിച്ചു ഇതിന്റെ ഇരട്ടിയെങ്കിലും ആകുമെന്ന്…. വാങ്ങിയ എല്ലാ സാധനവും വന്നിട്ടില്ലേ ചേട്ടാ..?” കുഞ്ഞു ആ കണക്ക് പുസ്തകം ഒന്നുകൂടി സ്കാന് ചെയ്തു… അവിശ്വനീയതയോടെ പറഞ്ഞു “ഭഗവാനേ, ഇത്ര രൂപയല്ലേ ആയുള്ളൂ….ഭാഗ്യം….” എത്ര നിസ്സാരമായാണ് കുഞ്ഞു അത് പറഞ്ഞത്…കുമാരേട്ടന് തന്റെ കണ്ണുകളെയും കാതുകളെയും വിശ്വസിക്കാന് പറ്റിയില്ല… </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrqVzrpLqMN_sTTrbxvXkQfKGev8OmhJGG0nrrYaBi9Of8l4uCJm4RFju-jgpAlnvEsnRcbrsPWcoU5N5I3DaJUCk90k0kXX6JZlonFmBAcqRSbC64ZYWLMlEVeRvN6jifoYSYrjS7cZ4/s1600-h/puzzled_BW.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrqVzrpLqMN_sTTrbxvXkQfKGev8OmhJGG0nrrYaBi9Of8l4uCJm4RFju-jgpAlnvEsnRcbrsPWcoU5N5I3DaJUCk90k0kXX6JZlonFmBAcqRSbC64ZYWLMlEVeRvN6jifoYSYrjS7cZ4/s200/puzzled_BW.png" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> കുറച്ച് സമയമെടുത്തു അദ്ദേഹത്തിന് സ്വബോധവും, മനസ്സാന്നിദ്ധ്യവും തിരികെ കിട്ടാന്…. അടുക്കളയില് നിവേദ്യമൊരുക്കുന്ന കുഞ്ഞുവിന്റെ അടുത്ത് ചെന്ന് മടിച്ച് മടിച്ച് അദ്ദേഹം ഈ അധികച്ചിലവിനെക്കുറിച്ച് ചോദിച്ചു. “അതേ, ചേട്ടന്റെ ഈ പഞ്ചസാരയുടെ അസുഖം മാറുന്നതിനുവേണ്ടി ഞാന് കൃഷ്ണന്റെ അമ്പലത്തില് നാല്പ്പത്തിയൊന്നു ദിവസം പാല്പായസം നേര്ന്നിട്ടുണ്ട്… പിന്നെ അനാഥാലയത്തില് 101 കുട്ടികള്ക്ക് വീതം ഒരു മാസം സദ്യ….ദേവീക്ഷേത്രത്തില് തുലാഭാരം…ഗണപതി ഭഗവാന് പാലഭിഷേകം….” “അയ്യോ അതിനുള്ള സാധനങ്ങളൊക്ക നമ്മുടെ പലചരക്കു കടയില് നിന്നാണോ?” കുമാരേട്ടന്റെ ഉള്ളില് നിന്ന് പെട്ടെന്നൊരേങ്ങല്….. “പിന്നല്ലാതെ, എല്ലാം എന്റെ കുമാരേട്ടനു വേണ്ടിയല്ലേ…. ഭഗവാനേ…എന്റെ ചേട്ടന്റെ അസുഖമെല്ലാം വേഗം മാറണേ…. എന്നിട്ട് വേണം എനിക്ക് എന്റെ ചേട്ടന് ബ്രാസിക്കാ ഒലേറസ്യ ഗോബി ഉണ്ടാക്കിക്കോടുക്കാന്….” പ്രാര്ത്ഥനയോടെ കുഞ്ഞു മുന്വശത്തെ മുറിയില് കൃഷ്ണന്റെ പടത്തിനു മുന്നില് വിളക്ക് വയ്ക്കാന് പോയി…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"> കുമാരേട്ടന്റെ കണ്ണില് വീണ്ടും ഇരുട്ട് തുളച്ചുകയറി…തൊണ്ട വരണ്ടു…. തന്നെ മാത്രം സ്നേഹിക്കുന്ന, തന്റെയും കുഞ്ഞുങ്ങളുടെയും ഇഷ്ടം മാത്രം നോക്കുന്ന പാവം കുഞ്ഞുവിനെ ഇങ്ങനെ പറ്റിച്ചതിന് ദൈവം തന്ന ശിക്ഷ തന്നെ…..ഇതില് നിന്ന് എങ്ങനെ ഒന്ന് തലയൂരും എന്ന് കണ്ണടച്ചിരുന്ന് ധ്യാനിച്ചപ്പോള്, ഹോം വര്ക്ക് ചെയ്യുകയായിരുന്ന നാലാം ക്ലാസ്സുകാരന് കുട്ടന് അച്ഛനെ കുലുക്കിയിണര്ത്തി..”അച്ഛാ, വാക്യത്തില് പ്രയോഗിക്കുക – വെളുക്കാന് തേച്ചത് പാണ്ടായി – ഒരു സെന്റന്സ് പറഞ്ഞുതാ അച്ഛാ…..”</span></div>
</div>
Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com30tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-4058321860532801742009-12-31T23:21:00.002+05:302009-12-31T23:27:38.434+05:30ഞാനും എന്റെ 2009 ഉം .....<div style="text-align: center;"><span lang="ML" style="font-size: large; line-height: 115%;"><b style="color: #351c75;">ഞാനും എന്റെ 2009 ഉം .....</b></span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"></meta><meta content="Word.Document" name="ProgId"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Generator"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Originator"></meta><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:Kartika;
panose-1:2 2 5 3 3 4 4 6 2 3;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:8388611 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:AnjaliOldLipi;
panose-1:2 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-2139095037 8194 0 0 1 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page Section1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 14pt; line-height: 115%;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> ഒരു വർഷം കൂടി ഓർമ്മയുടെ താളുകൾക്കുള്ളിലേക്ക്... കയ്പ്പും മധുരവും ഒക്കെ മാറിമറിഞ്ഞ ഒരു വർഷം.... ജീവിതയാത്രക്കിടയിൽ എവിടെയോ കൈമോശം വന്ന അക്ഷരങ്ങളുടെ ലോകം...അയഞ്ഞുപോയ തന്ത്രികളും വടിവുപോയ അക്ഷരങ്ങളും പുനർജന്മമെടുത്ത 2009. അതെ, എവിടെയോ നഷ്ടപ്പെട്ടു എന്നു ഞാൻ കരുതിയ ആ ലോകം, അക്ഷരങ്ങളുടെയും സ്നേഹത്തിന്റെയും ആ ലോകം, ഇനി ഒരു തിരിച്ചുവരവില്ലെന്ന് കരുതിയ ആ ചൈതന്യം.... എന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട കിലുക്കാംപെട്ടിയുടെ കൈപിടിച്ച്, മെല്ലെ പിച്ച വച്ച്, ഒരു പുനർജന്മം പോലെ... അക്ഷരങ്ങളുടെ ലോകത്തേക്ക് വീണ്ടും....ഈ മഹാബൂലോകത്തേക്ക്, എല്ലാപേരുടെയും സ്നേഹവും ആശീർവാദവും ഒക്കെ പിൻബലമാക്കി...ആത്മവിശ്വാസത്തോടെ, ഒരു പുതിയ ഊർജ്ജത്തോടെ 2010ലേക്ക്....</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 12pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span><br />
</div><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 14pt; line-height: 115%;">.</span><br />
</div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://i427.photobucket.com/albums/pp358/gopakumarvs/gopan.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="99" src="http://i427.photobucket.com/albums/pp358/gopakumarvs/gopan.gif" width="320" /></a><br />
</div> <br />
<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"></meta><meta content="Word.Document" name="ProgId"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Generator"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Originator"></meta><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:Kartika;
panose-1:2 2 5 3 3 4 4 6 2 3;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:8388611 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:AnjaliOldLipi;
panose-1:2 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-2139095037 8194 0 0 1 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page Section1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div style="font-family: inherit;"><meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"></meta><meta content="Word.Document" name="ProgId"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Generator"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Originator"></meta><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:Kartika;
panose-1:2 2 5 3 3 4 4 6 2 3;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:8388611 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:AnjaliOldLipi;
panose-1:2 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-2139095037 8194 0 0 1 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page Section1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;"><meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"></meta><meta content="Word.Document" name="ProgId"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Generator"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Originator"></meta><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:Kartika;
panose-1:2 2 5 3 3 4 4 6 2 3;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:8388611 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:AnjaliOldLipi;
panose-1:2 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-2139095037 8194 0 0 1 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page Section1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 12pt; line-height: 115%;">എല്ലാപേർക്കും നന്മയും ഐശ്വര്യവും സമാധാനവും നിറഞ്ഞ ഒരു പുതു വത്സരം ആശംസിക്കുന്നു....ഒരുപാട് നന്ദിയോടെ, സ്നേഹത്തോടെ....</span><br />
</div></div></div>Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-18929843998337761332009-12-26T21:10:00.004+05:302009-12-26T21:33:35.394+05:30കടൽ വരച്ച ദുരന്തചിത്രങ്ങൾ<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIsQUKXvCZN-lRAeq1Xx3Y2AJyd2qLu9Eoi1EPpiimWxUsixhk4TX7IpbG0Ztn-DI-bgu1MqTYw3Y6DNaTOob14Xbye1bBIDGn5Ca5gBz6L-i8OafpHTUp0iQkPpjS2K1kcuz8SkmymBI/s1600-h/kadal.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5419475663782391234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIsQUKXvCZN-lRAeq1Xx3Y2AJyd2qLu9Eoi1EPpiimWxUsixhk4TX7IpbG0Ztn-DI-bgu1MqTYw3Y6DNaTOob14Xbye1bBIDGn5Ca5gBz6L-i8OafpHTUp0iQkPpjS2K1kcuz8SkmymBI/s320/kadal.jpg" style="cursor: pointer; display: block; height: 25px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /></a><br />
<center><a href="http://kilukkampetty.blogspot.com/2008/05/blog-post.html" target="_blank"><img border="0" src="http://i427.photobucket.com/albums/pp358/gopakumarvs/varshangal.jpg" title="വര്ഷങ്ങള്പോയതറിയാതെ" /></a></center><br />
<div style="text-align: justify;"> വീണ്ടും ഒരു ഡിസംബര് 26.. അഞ്ചു വര്ഷം മുന്പ് കടല് ഭീകര താണ്ഡവമാടിയതിന്റെ ഭീതിപ്പെടുത്തുന്ന ഓര്മ്മ ഇന്നും ഒരു വിങ്ങലായി കൂടെയുണ്ട്. പതിനൊന്നു രാജ്യങ്ങളിലെ രണ്ട് ലക്ഷത്തിലധികം ജനങ്ങളെയും, കണക്കെടുത്തിട്ടില്ലാത്തത്ര പക്ഷി മൃഗാദികളും (പക്ഷി മൃഗാദികളുടെ ജീവന് എന്തു വില അല്ലേ, നഷ്ടപരിഹാരത്തിനായി മാത്രം നാം അവയെ എണ്ണുന്നു) ആവേശത്തോടെ നക്കിത്തുടച്ച പ്രകൃതിയുടെ ക്രൂരനടനം!!!<br />
</div><br />
<div style="text-align: justify;"> പ്രകൃതി നിന്ദയ്ക്ക് കിട്ടിയ ശിക്ഷയോ, അതോ ഒരു വെറും താക്കീതോ? പാരിസ്ഥിതിക അനാസ്ഥയുടെ പരിണാമമാവാം... എല്ലാം കീഴടക്കിയെന്ന് അഹങ്കരിക്കുന്ന മനുഷ്യനു അവന് ഒരു തൃണം പോലുമല്ലെന്ന് മനസ്സിലാക്കിക്കൊടുക്കുന്ന മുന്നറിയിപ്പുകള്.....<br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"> മഹാദുരന്തത്തിനിടയിലും വിസ്മയമായി നിന്നു, <a href="http://www.wikimapia.org/#lat=9.280027&lon=79.3000031&z=13&l=0&m=b">രാമേശ്വരം...</a>. ചുറ്റുപാടും, നാഗപട്ടണവും, അന്ഡമാന് ദ്വീപുകളും, വേളാങ്കണ്ണിയും, കന്യാകുമാരിയും ഒക്കെ തിരമാലകള് നക്കിത്തുടച്ചപ്പോഴും കടലിനു നടുവില് ഒരു ചെറു സുവര്ണ്ണതിലകം പോലെ രാമേശ്വരം....അത്യത്ഭുതമായിരിക്കുന്നു.... പ്രകൃതി കനിഞ്ഞു തന്ന ഇളവോ അതോ പാരിസ്ഥിതിക പീഡനത്തിനു തുനിയാഞ്ഞതിനുള്ള വരമോ...<br />
</div><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-8JciDHucx_EtdNywFnfgZAKrgqAXbG6ev3953jk0KhkwmbWUkAu-HDzr_tGoUEX_DZ3iVvRftkycng5mx9uYljoSqv09QYnfgiCiR3KWS5S3VuCg94c83tFysPDoOBc9Be7frEGT14o/s1600-h/kadal2.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5419475868190922530" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-8JciDHucx_EtdNywFnfgZAKrgqAXbG6ev3953jk0KhkwmbWUkAu-HDzr_tGoUEX_DZ3iVvRftkycng5mx9uYljoSqv09QYnfgiCiR3KWS5S3VuCg94c83tFysPDoOBc9Be7frEGT14o/s320/kadal2.jpg" style="cursor: pointer; display: block; height: 187px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /></a><br />
<div style="text-align: justify;"> ചെറുതെങ്കിലും നമുക്കു ചുറ്റും ഇതു പോലെ തന്നെയുള്ള ദുരന്തങ്ങള് ഊഴവും കാത്ത് നില്ക്കുന്നു. നമ്മുടെ അശ്രദ്ധയും, അലസതയും, അജ്ഞതയും, ഒരു പരിധിവരെ ധിക്കാരവും കൊണ്ട് മാത്രം ഉണ്ടാകുന്നവ...ബോട്ട് ദുരന്തങ്ങളായും, ഉരുള്പൊട്ടലായും, കടലാക്രമണമായും ഒക്കെ....<br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"> കേരളത്തിന്റെ ഭൗതികമായ നിലനില്പ്പിന് തന്നെ ഭീഷണിയുയര്ത്തുന്നത് മുല്ലപ്പെരിയാര് തന്നെ. എത്ര കണ്ടാലും എത്ര കൊണ്ടാലും പഠിക്കാത്ത നാം.... ലക്ഷക്കണക്കിനു നിര്ദ്ദോഷികളും നിസ്സഹായരുമായ മനുഷ്യരും, മൃഗങ്ങളും, പക്ഷികളും മറ്റു ജീവജാലങ്ങളും...ഒരു മഹാ ദുരന്തത്തിന്റെ ഭീഷണിയില്... രാഷ്ട്രീയക്കാര് പരസ്പരം ചെളിവാരിയെറിഞ്ഞ് ആഘോഷിക്കുന്നു...നാം ഉള്പ്പെപ്പെടുന്ന പൊതുജനം ഇനിയെങ്കിലും ഈ കഴുത വേഷം ഉപേക്ഷിക്കണം...ഇല്ലെങ്കില്.. ചവിട്ടിനില്ക്കാന് നമ്മുടെ ഈ ഭൂമിമലയാളം പോലും ഉണ്ടാവില്ല... മുല്ലപ്പെരിയാര് പ്രശ്ന പരിഹാരത്തിനായി <a href="http://rebuilddam.blogspot.com/">ബൂലോകം നടത്തുന്ന ശ്രമത്തിനു</a> ക്രിയാത്മകമായ നിര്ദേശങ്ങള് നല്കി, നമുക്കേവര്ക്കും പങ്കാളിയാവാം....<br />
</div><center><a href="http://rebuilddam.blogspot.com/" target="_blank"><img src="http://i427.photobucket.com/albums/pp358/gopakumarvs/Mullaperiyar.jpg" title="Rebuild Mullaperiyar Dam - Save Kerala" border="0"></a></center><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="color: #3333ff; font-weight: bold;"> സുനാമി ദുരന്തത്തിന്റെ നേര്ക്കാഴ്ച്ചകളുടെ വര്ണ്ണനകള്ക്കിടയില്, പുറംകാഴ്ച്ചകള്ക്കപ്പുറം... ഉള്ക്കാഴച്ചകളിലേയ്ക്ക് ആഴ്ന്നിറങ്ങിയ ഒരു വീക്ഷണം... കിലുക്കാമ്പെട്ടിയുടെ ഒരു പോസ്റ്റിലേക്ക്..... ഒരു പുനര് വായനക്കായി... <a href="http://kilukkampetty.blogspot.com/2008/05/blog-post.html">വര്ഷങ്ങള് പോയതറിയാതെ .....</a></span><br />
</div><center><a href="http://kilukkampetty.blogspot.com/2008/05/blog-post.html" target="_blank"><img border="0" src="http://i427.photobucket.com/albums/pp358/gopakumarvs/varshangal.jpg" title="വര്ഷങ്ങള്പോയതറിയാതെ" /></a></center>Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-26306051789450979702009-12-23T01:48:00.028+05:302009-12-25T19:03:06.650+05:30വസുധൈവ കുടുംബകം ഈ ബൂലോകം<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"></meta><meta content="Word.Document" name="ProgId"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Generator"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Originator"></meta><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_editdata.mso" rel="Edit-Time-Data"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:Kartika;
panose-1:2 2 5 3 3 4 4 6 2 3;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:8388611 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:AnjaliOldLipi;
panose-1:2 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-2139095037 8194 0 0 1 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
a:link, span.MsoHyperlink
{mso-style-priority:99;
color:blue;
mso-themecolor:hyperlink;
text-decoration:underline;
text-underline:single;}
a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed
{mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
color:purple;
mso-themecolor:followedhyperlink;
text-decoration:underline;
text-underline:single;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page Section1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvJB7dAVOCrDHiyO6lpUpBUKy0MPZi25mNSnLqNKGN29vqYWBscyUPB_WkjmjDAO2oBQsLHGRGEVy3y3HgwyqqadOYXEEHPQv6Q7zvJrCWm-zADiM7MM80oJh2ey44054Y3d4fP6SUSdY/s1600-h/vasudhaivakudumakam.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvJB7dAVOCrDHiyO6lpUpBUKy0MPZi25mNSnLqNKGN29vqYWBscyUPB_WkjmjDAO2oBQsLHGRGEVy3y3HgwyqqadOYXEEHPQv6Q7zvJrCWm-zADiM7MM80oJh2ey44054Y3d4fP6SUSdY/s320/vasudhaivakudumakam.jpg" /></a><br />
</div><b><span style="font-family: AnjaliOldLipi; font-size: 24pt;"><o:p></o:p></span></b><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig_0MFkJX2cVEAh1lGvo9T95sZvsQIn9yKVrlDvsVK4IfKUz7gdT5uUDJfhbDeH5DA0satSA6BSLrTCil5KApr_CsxtFrOOh_mbpYpN30yhogL53sOJzigo8ISe62RFepPjx0xKvPMX78/s1600-h/Vasudhaiva.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig_0MFkJX2cVEAh1lGvo9T95sZvsQIn9yKVrlDvsVK4IfKUz7gdT5uUDJfhbDeH5DA0satSA6BSLrTCil5KApr_CsxtFrOOh_mbpYpN30yhogL53sOJzigo8ISe62RFepPjx0xKvPMX78/s320/Vasudhaiva.JPG" /></a><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span style="color: blue; text-decoration: none;"></span><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="color: purple; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><b><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">“അയം ബന്ധുരയം നേതി ഗണനാ ലഘുചേതസാം</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span></b><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><b style="color: purple;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഉദാരചരിതാനാം തു വസുധൈവ കുടുംബകം”</span></b><br />
<b style="color: purple;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> – മഹാ ഉപനിഷത് -</span></b><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"></div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വളരെ ചെറിയ മനസ്സുള്ളവർക്കേ “ഇവൻ എന്റെ ബന്ധു, അവൻ എനിക്ക് അന്യൻ” എന്നു പറയാനാകൂ... ഉദാരമനസ്സുള്ളവർക്ക്, ഈ ലോകം തന്നെ കുടുംബം.....</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">===</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt;"></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> കുഞ്ഞുനാളുകളിൽ പാഠപുസ്തകതിലൊക്കെ ഒരുപാട് വായിച്ചതും പഠിച്ചതുമാണ്, വസുധൈവ കുടുംബകം എന്ന സിദ്ധാന്തം. പല പല മേഖലകളിൽ പ്രവർത്തിക്കാൻ അവസരം കിട്ടിയ എനിക്ക്, എല്ലായിടത്തും, എത്രയൊക്കെ ആദർശം പ്രസംഗിക്കുന്ന കൂട്ടായ്മകളിലും, അറിയാതെ പൊന്തിവരുന്ന നമ്മൾ -അവർ എന്ന ഭാവം അനുഭവിക്കേണ്ടി വന്നിട്ടുണ്ട്. </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> കുറച്ച് വർഷങ്ങൾക്ക് മുമ്പുവരെ എനിക്കന്യമായിരുന്ന ബ്ലോഗ് ലോകം (ബൂലോകം) എനിക്ക് കാട്ടിത്തന്നത്, ആരുടെയും ആഹ്വാനമോ നിർബന്ധമോ ഒന്നും ഇല്ലാതെ തന്നെ, വസുധൈവകുടുംബകം കെട്ടിപ്പടുക്കുകയും അതു പരിപോക്ഷിപ്പിക്കുകയും ചെയ്യുന്ന ഒരു വലിയ കൂട്ടായ്മയാണ്.</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> എന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട <a href="http://kilukkampetty.blogspot.com/">കിലുക്കമ്പെട്ടി</a>യാണ് എനിക്ക് ഈ ലോകം പരിചയപ്പെടുത്തിത്തന്നത്. ഒരുപാട് കാലം, ഈ മഹാപ്രയാണത്തിൽ ഭാഗഭാക്കാകാതെ, ഈ ബൂലോകം എന്നെ ഉൾക്കൊക്കൊള്ളുമോ എന്ന സന്ദേഹത്തോടെ, അത്ഭുതത്തോടെ, ഒരു അവിശ്വസനീയതയോടെ അതിലുപരി കൌതുകത്തോടെ ബൂലോകത്തെ ഞാൻ നിശബ്ദനായി, അകലെയല്ലാതെ നിന്ന് നോക്കിക്കണ്ടു. ഒടുവിൽ, ഒരു കൊച്ചുകുട്ടിയുടെ സഭാകമ്പത്തോടെ ഞാനും ആദ്യചുവടുവച്ചു. അവിശ്വസനീയമായിരുന്നു എനിക്ക് കിട്ടിയ സ്വാഗതം. ഒരു പുതുമുഖത്തെ തങ്ങളുടെ ലോകത്തേക്ക് ഇത്രയും സന്തോഷത്തോടെ സ്വീകരിക്കുന്ന മറ്റൊരു സമൂഹത്തെയും ഞാൻ കണ്ടിട്ടില്ല, കേട്ടിട്ടുപോലുമില്ല. എന്റെ ആദ്യചുവടിനു തന്നെ, ബൂലോകത്തെ പ്രഗൽഭരായ <a href="http://kilukkampetty.blogspot.com/">കിലുക്കാമ്പെട്ടി</a>യുടെയും <a href="http://www.blogger.com/profile/05431806438170691666">ശ്രീ</a> യുടെയും ആശീർവാദം. </span> <a href="http://www.blogger.com/profile/15663190823336670063">അപ്പുവിന്റെ</a> <a href="http://bloghelpline.cyberjalakam.com/">ആദ്യാക്ഷരി</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/15482047362673732434">കൈപ്പള്ളിയുടെ</a> ഉശിരന് ചിന്തകള് , <a href="http://www.blogger.com/profile/05608706932322232790">രാഹുല് കടക്കലിന്റെ</a> <a href="http://www.infution.co.cc/">infusion</a>, <a href="http://draft.blogger.com/profile/11579631553802961742">മുല്ലൂക്കാരന്റെ</a> <a href="http://indradhanuss.blogspot.com/">ഇന്ദ്രധനുസ്സും</a> ഒക്കെ വഴികാട്ടിയായി. <span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പിന്നെ, ബൂലോകത്തെ എറ്റവും വലിയ സുഹൃത്ത് വലയത്തിന്റെ ഉടമ <a href="http://www.blogger.com/profile/17034964838909300158">മാണിക്യം ചേച്ചി</a>യുടെ തലോടൽ, പിന്നെ, <a href="http://www.blogger.com/profile/07009710858076863030">ലക്ഷ്മി</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/12748505936516755321">മിനിടീച്ചർ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/09108492257985459113">ഗീതേച്ചി</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/03211806547002454609">അനിത</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/04028234140062446240">മലയാളി</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/05489746641200403873">മയൂര</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/12569676919043260180">കൃഷ്</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/10574034210717457170">ജയകൃഷ്ണൻ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/06529678280865110337">നജീം</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/13330444946723752793">ഉമേഷ്</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/12061397673934929195">താബു</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/06405943262942930842">വേദവ്യാസൻ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/12690366418745847938">മഴമേഘങ്ങൾ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/11931336605232091411">വശംവദൻ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/13385741682488141890">കൊട്ടോട്ടിക്കാരൻ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/13715232223700771600">പ്രവീൺ</a>,</span> <a href="http://www.blogger.com/profile/16365580894789562740">സൂര്യതേജസ്</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/16056627783409758588">സീ</a> <span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> <a href="http://www.blogger.com/profile/13409359682286908894">കുഞ്ചിയമ്മ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/07690989880930506357">ലക്ഷ്മി</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/14638848456550669417">ലതി</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/17238541191383667966">എഴുത്തുകാരി</a>, പിന്നെ പേരറിയാത്ത ഒട്ടേറെപ്പേരുടെ അകമഴിഞ്ഞ പ്രോത്സാഹനവും....</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">തികച്ചും അപ്രതീക്ഷിതമായിരുന്നു എന്റെ അടുത്ത അനുഭവം. <a href="http://www.blogger.com/profile/13627639599180488293">കിലുക്കാമ്പെട്ടി</a>യുടെ അതിഥിയായി കുറച്ചു ദിവസം ദുബായ് കാണാനിറങ്ങിയതായിരുന്നു. <a href="http://www.blogger.com/profile/17034964838909300158">മാണിക്യം ചേച്ചി</a>യുടെ സന്ദേശം, ഞാൻ വരുന്നു, യു.എ.ഇ യിൽ ചെറിയ സന്ദർശനം കഴിഞ്ഞ് കേരളത്തിൽ, വരുമ്പോൾ കാണണം. എന്റെ സന്തോഷം പറഞ്ഞറിയിക്കാൻ പറ്റാത്തതയിരുന്നു. അതിനെക്കാൾ സന്തോഷം, മാണിക്യം ചേച്ചി ഷാർജ്ജയിൽ വരുമ്പോൾ അവിടെവച്ച് കാണാൻ പറ്റും എന്നതായിരുന്നു. മലയാളം ബ്ലോഗിലെ വലിയ വലിയ പുലികളുടെ അവാസകേന്ദ്രമാണല്ലോ യു.എ.ഇ, പിന്നെ ബ്ലോഗിലെ കിലുക്കമായ <a href="http://www.blogger.com/profile/13627639599180488293">കിലുക്കാമ്പെട്ടി</a>യുടെ കൂട്ടും. നവംബർ 12 നായിരുന്നു <a href="http://www.blogger.com/profile/17034964838909300158">മാണിക്യം ചേച്ചി</a>ക്ക് ഷാർജ്ജയിൽ വച്ച് സ്വീകരണം. അതിനു കുറച്ച് ദിവസം മുൻപ് തന്നെ ബ്ലോഗിലെ ഗായകൻ <a href="http://www.blogger.com/profile/17653271484369184234">പൊറാടത്തിനെ</a> ദുബായിൽ വച്ച് നേരിൽ പരിചയപ്പെട്ടു, <a href="http://www.blogger.com/profile/13895879472231863037">വഴിപോക്കനെ</a> ഫോണിലും...</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: left;"></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"><a href="http://www.blogger.com/profile/04095076500502553608">കൈതമുള്ള് ശശിയേട്ടനോടും</a> <a href="http://www.blogger.com/profile/13627639599180488293">കിലുക്കാമ്പെട്ടി</a>യോടുമൊപ്പം ഷാർജയിലേക്ക് പോകുമ്പോൾ ചെറിയ ആശങ്കയുണ്ടായിരുന്നു; ഈ കൂട്ടത്തിൽ ഞാൻ ഒറ്റപ്പെടുമോ...ഞാനറിയാതെ എന്റെ ഉള്ളം കൈ വിയർത്തു. പക്ഷേ, ആശങ്ക ആനന്ദത്തിനു വഴിമാറിയത് ഞാൻപോലുമറിഞ്ഞില്ല. വാക്കുകളിലൂടെ മാത്രം സുപരിചിതരായിരുന്ന, ഞാൻ വളരെ ആരാധനയോടെ നോക്കിക്കണ്ട, ബോഗിലെ കിടിലങ്ങളായ പുലികൾ എന്നെയും അവർക്കൊപ്പം കൂട്ടി; ചിരകാല സുഹൃത്തിനെപ്പോലെ, ഒരു അപരിചിത്വവും കാട്ടാതെ. ചെടിയ മടിയോടെ മാറിനിൽക്കാൻ ശ്രമിച്ച എന്നെ ഇങ്ങോട്ട് വന്ന് പരിചയപ്പെടുത്തി കൂട്ടത്തിൽ ചേർത്തു. എന്നെ കണ്ടയുടനെതന്നെ, പേരെടുത്ത് പറഞ്ഞുകൊണ്ടായിരുന്നു മാണിക്യം ചേച്ചിയുടെ സ്നേഹപ്രകടനം. പിന്നെ <a href="http://www.blogger.com/profile/15443442164239934434">വിശാലമനസ്കൻ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/06260400109406199700">പകൽകിനാവൻ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/03942338775627436545">ഹരിയണ്ണൻ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/09754325343836734040">സുൽ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/02198853520574883076">പാർത്ഥൻ ചേട്ടൻ,</a> <a href="http://www.blogger.com/profile/00672698397180605734">ചന്ദ്രകാന്തം</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/07610201273763062987">കനൽ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907">വാഴക്കോടൻ</a>,</span><a href="http://www.blogger.com/profile/09303303756969921943">കുഴൂര് വിത്സന്</a> <span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> <a href="http://www.blogger.com/profile/14855701325286248388">മൂസ്സച്ചേട്ടൻ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/02237145969350213005">കിച്ചു</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/13528934639774164026">നിതിൻവാവ</a>, <a href="http://www.blogger.com/profile/02470508728289548223">ശ്രീരാഗ്</a>... അങ്ങനെ ഒത്തിരിപേർ..കൂടാതെ അവരുടെ കുടുംബാംഗങ്ങളും..... സന്തോഷത്തിന്റെയും സ്നേഹപ്രകടനത്തിന്റെയും നിമിഷങ്ങൾ.... എന്നും ഓർമ്മയിൽ സൂക്ഷിക്കാൻ ഒരു മഹത്തായ അനുഭവം.... വസുധൈവകുടുംബകം ഇവിടെ ഞാൻ അനുഭവിച്ചു, ആസ്വദിച്ചു..... </span>പൊങ്ങച്ചവും പരദൂഷണവും ഇല്ലാത്ത ലോകത്തെ ഏക കുടുംബം!!! (ഒട്ടും ഇല്ലാതില്ല കേട്ടോ)... <span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> എന്റെ കുഞ്ഞനിയത്തി <a href="http://www.blogger.com/profile/12886099754095860694">ചിന്നുക്കുട്ടി</a> പറഞ്ഞതു പോലെ, അക്ഷരത്തിന്റെ ശക്തി </span>ശരിക്കും <span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> ഞാൻ നേരിട്ടറിഞ്ഞു. പിന്നീട്, <a href="http://www.blogger.com/profile/17034964838909300158">മാണിക്യം ചേച്ചി</a> തിരുവനന്തപുരത്ത് വന്നപ്പോഴും ഞാൻ കണ്ടിരുന്നു. ശരിക്കും, ഒരു കുടുംബാംഗത്തെ കണ്ടപോലത്തെ സന്തോഷമായിരുന്നു. തിരുവനന്തപുരത്തുകാരായ <a href="http://www.blogger.com/profile/12061397673934929195">താബു</a>വിനെയും <a href="http://www.blogger.com/profile/13420354339146864414">ശിവ</a>യെയും ഒക്കെ പരിചയപ്പെട്ടത് കാനഡയിൽ സ്ഥിരതാമസമാക്കിയ <a href="http://www.blogger.com/profile/17034964838909300158">മാണിക്യം ചേച്ചിയുടെ</a> സാന്നിദ്ധ്യത്തിൽ തന്നെയായതും ബ്ലോഗിന്റെ മാത്രം വിസ്മയം.</span><br />
</div><div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA4b_-10D4GbR7swMIbpoKRbIjV63PSMj7u7_P8BER_8zlTsoxctnlZGc_kyLqt-gR1JMDfmcE2SIPJilOCCqIlFKCfICCSzpWbDGEVaywiJtKG3S2AT0eevrAzB6EbkefbQHAUE3sJag/s1600-h/blog.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA4b_-10D4GbR7swMIbpoKRbIjV63PSMj7u7_P8BER_8zlTsoxctnlZGc_kyLqt-gR1JMDfmcE2SIPJilOCCqIlFKCfICCSzpWbDGEVaywiJtKG3S2AT0eevrAzB6EbkefbQHAUE3sJag/s320/blog.JPG" /></a><br />
</div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഡിസംബർ 18-ന് ദുബായിൽ വച്ച് യു.എ.ഇ ബ്ലോഗർമാരുടെ ഒരു സംഗമം ഉണ്ടെന്നറിഞ്ഞതു മുതൽ തന്നെ ഞാനും വളരെ ആവേശത്തിലായിരുന്നു. ഓരോ ദിവസവും അതിന്റെ വാർത്തയറിയാൻ ആകാംഷയോടെ കാത്തിരുന്നു. മീറ്റിൽ പങ്കെടുക്കുന്നവരുടെ ലിസ്റ്റ് കണ്ടപ്പോൾ അതിൽ പലരും വളരെക്കാലത്തെ എന്റെ ഉറ്റ ചങ്ങാതിമാർ.... വല്ലാതെ മിസ്സ് ചെയ്തു..... മീറ്റ് വിശേഷങ്ങൾ </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><a href="http://uaemeet.blogspot.com/">http://uaemeet.blogspot.com/</a><span lang="ML"> എന്ന ബ്ലോഗിൽ വരുന്നതും കാത്ത് പല തവണ ബ്രൌസർ റിഫ്രെഷ് ചെയ്തു കൊണ്ടിരുന്നു.... ഞാനും കൂടി ഉൾപ്പെട്ട ഒരു വലിയ കുടുംബത്തിന്റെ ഒത്തുചേരൽ.... മീറ്റിന്റെ ചിത്രങ്ങൾ വന്നപ്പോൾ പരിചയപ്പെട്ട ഒരോരുത്തരെയും കാണാൻ ആവേശമായി, പരിചയപ്പെടാത്തവരെ കാണാനും...</span></span><br />
നീണ്ട കാലത്തെ പ്രവാസ ജീവിതം മതിയാക്കി നാട്ടിലേക്ക് മടങ്ങുന്ന കിലുക്കാംപെട്ടിക്ക് ഈ കുടുംബം ഒന്നടങ്കം നല്കിയ സ്നേഹനിര്ഭരമായ യാത്രയയപ്പ് കണ്ണ് നനയിച്ചു. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgStSLwTgkYAV8omBRSINzwPVRl-YfhqYbhnz7Yh94Cqv4iSWlcSnMyjktSlgBzPv54C3_8E5W7MspLiTo7y8snqSVY5HQNrh9qjb6rYrZxD27ZtTgNSFfQGKDlJwG5-TiFWDGnLmFq6hk/s1600-h/Blogger+047.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgStSLwTgkYAV8omBRSINzwPVRl-YfhqYbhnz7Yh94Cqv4iSWlcSnMyjktSlgBzPv54C3_8E5W7MspLiTo7y8snqSVY5HQNrh9qjb6rYrZxD27ZtTgNSFfQGKDlJwG5-TiFWDGnLmFq6hk/s320/Blogger+047.jpg" /></a><br />
</div></div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വെറും സൌഹൃദപ്രകടനത്തിനപ്പുറം, നമ്മുടെ നാട് നേരിടുന്ന പ്രശ്നങ്ങളെക്കുറിച്ചും ഈ വലിയ കുടുംബം ആശങ്കാകുലരായി. നാട്ടിലുള്ളവരെക്കാൾ ആത്മാർത്ഥത ഇവിടെ ഉയർന്നുവന്നു... കേരളം നേരിടുന്ന ഒരു വലിയ ഭീഷണിയായ മുല്ലപ്പെരിയാറിന്റെ സുരക്ഷിതത്വം, അതിന്റെ എല്ലാ കോണുകളിലും നിന്ന് വീക്ഷിച്ച്, മലയാളി – തമിഴൻ എന്ന വ്യത്യാസം ഇല്ലാതെ ഒരു പ്രശ്നപരിഹാരത്തിന് ബ്ലോഗ് കുടുംബം കാണിക്കുന്ന ആത്മാർത്ഥതയുടെ നൂറിലൊരംശം ഈ നാട്ടിലെ സാധാരണക്കാൻ കാട്ടിയിരുന്നെങ്കിൽ..... മുല്ലപ്പെരിയാർ പ്രശ്നത്തെ എല്ലാപേർക്കും സ്വീകാര്യമായ രീതിയിൽ പരിഹരിക്കാൻ ഉള്ള <a href="http://rebuilddam.blogspot.com/">ശ്രമത്തിൽ</a> ഞാനും പങ്കാളിയാവുന്നു...</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: center;"><br />
<br />
<br />
<br />
<center><a href="http://rebuilddam.blogspot.com/" target="_blank"><img border="0" src="http://sites.google.com/site/savekeralagroup/server/logo-Mullaperiyar.JPG" title="Rebuild Mullaperiyar Dam - Save Kerala" /></a></center><br />
</div><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">സുഹൃത്തുക്കളോടൊക്കെ പറഞ്ഞു, ഈ കുടുംബത്തിന്റെ വിശേഷങ്ങൾ... അവിശ്വതനീയതയുടെയും അത്ഭുതത്തിന്റെയും രശ്മികൾ ആ കണ്ണുകളിൽ നിന്ന് എന്നിൽ പതിക്കുമ്പോൾ ഞാൻ വീണ്ടും വീണ്ടും അനുഭവിക്കുന്നു.... </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="color: red; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><b><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">“അയം ബന്ധുരയം നേതി ഗണനാ ലഘുചേതസാം</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span></b><br />
</div><div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;"><b style="color: red;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഉദാരചരിതാനാം തു വസുധൈവ കുടുംബകം”</span></b><br />
</div>Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-1311340814032274912009-12-05T11:46:00.010+05:302020-05-28T08:39:22.640+05:30നടക്കാതെ പോയ എന്റെ സ്വപ്നം......<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXqg1Ec4dYL4HYbpYj-t6PT6g__xV7TNFxNsQ3O-mMq-xYNPQx2JjMhJfDR9O_tXfjqX13smEyxI-6kPvmI5AZwGZDbG4Xk_mIPBRkpFeM09mxaxw0gNuAVCqiRJ4ZORYi1H2hYfULDNs/s1600-h/swapnam.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5411630452212704818" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXqg1Ec4dYL4HYbpYj-t6PT6g__xV7TNFxNsQ3O-mMq-xYNPQx2JjMhJfDR9O_tXfjqX13smEyxI-6kPvmI5AZwGZDbG4Xk_mIPBRkpFeM09mxaxw0gNuAVCqiRJ4ZORYi1H2hYfULDNs/s320/swapnam.jpg" style="cursor: pointer; display: block; height: 25px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<audio controls="">
<source src="https://sites.google.com/site/gopanvs2020/songs/nadakkathe%20poya.mp3?attredirects=0&d=1">
</source>
</audio> <br />
വർഷങ്ങൾക്ക് ശേഷം ഞാൻ അദ്ദേഹത്തെ വീണ്ടും കണ്ടു. പണ്ട് കണ്ടിരുന്ന ആ ശൌര്യം, ഉർജ്ജ്വസ്വലത, എല്ലാം ഇന്ന് അപ്രത്യക്ഷമായിരിക്കുന്നു. ചലചിത്രനടൻ ക്യാപ്റ്റൻ രാജുവിന്റെ എകദേശരൂപം, കുറച്ച് കൂടി തടിച്ച പുരികങ്ങൾ, തുറിച്ച നോട്ടം, വീതിയുള്ള കൃതാവ്, ആറടിയിലേറെ ഉയരം, ഉറച്ച ശരീരം... ആകെക്കൂടി ഒരു കിടിലം തന്നെ. അദ്ദേഹം, ഞങ്ങളുടെ സ്ക്കൂളിലെ ബസ്സിന്റെ ഡ്രൈവർ ആയിരുന്നു, അദ്ദേഹത്തിന്റെ മക്കൾ ഞങ്ങളുടെ സ്ക്കൂളിൽ തന്നെയായിരുന്നു. മൂത്ത മകളും പിന്നെ ഒരു മകനും. മകൾ ദേവി എന്റെ ക്ലാസ്സിലായിരുന്നു. ഒരു കൊച്ചു സുന്ദരിയായിരുന്നു ദേവി (നാലാം ക്ലാസ്സിലെ പയ്യന്റെ ഒരു അസ്സസ്സ്മെന്റേ!!!!). അവളുടെ കൈയ്യിൽ എപ്പോഴും ഒരു കുട ഉണ്ടായിരുന്നു, ആകെയുള്ള കുറച്ച് തലമുടി രണ്ട് വാലായി മുറുക്കിപ്പിന്നി, ചെറിയ ഷൂസും ഇട്ട്, മുതുകിൽ അവളേക്കാൾ ഭാരമുള്ള ഒരു ബാഗും തൂക്കി വരുന്ന ഒരു ശിങ്കാരിപ്പെണ്ണ്... എന്തെങ്കിലും പറഞ്ഞാൽ തലവെട്ടിച്ച് ഒറ്റ നോട്ടം, അപ്പോൾ, തലയിലെ വാലുകൾ അന്തരീക്ഷത്തിൽ പറന്നു നില്ക്കും, ആ ഉണ്ടക്കണ്ണുകൾ കൊണ്ട് ഒരു തുറിച്ച് നോട്ടവും! ഹാവൂ, ഒരു കാന്താരി തന്നെ....ഈ സുന്ദരിക്കുട്ടി....</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5xi_YEggWihq1PhyvRChHWUTpPrllLETQqGmXHWoEOsL0wP3vXGr-mCl3srSa1TzgZOgsS2w_3O9n0JTtRhs_lIzY0hYim6RJo0asq2waxmlxtjYE70-3whwOioMramTznTC9jzspDBY/s1600-h/kunju.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5411630902309168290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5xi_YEggWihq1PhyvRChHWUTpPrllLETQqGmXHWoEOsL0wP3vXGr-mCl3srSa1TzgZOgsS2w_3O9n0JTtRhs_lIzY0hYim6RJo0asq2waxmlxtjYE70-3whwOioMramTznTC9jzspDBY/s320/kunju.jpg" style="cursor: pointer; float: right; height: 320px; margin: 0pt 0pt 10px 10px; width: 222px;" /></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
ഞാൻ നാലാം ക്ലാസ്സിൽ പഠിക്കുന്ന കാലം, സ്കൂളിൽ ഞാനൊരു സാധാരണ കുട്ടിയായിരുന്നു. വലിയ വിരുതന്മാരുടെയിടയിൽ ശരിക്കും ഒരു പാവം പയ്യൻ. ഈ വില്ലന്മാർ പലരും ഇന്ന് ദേശത്തും വിദേശത്തും പല പല മേഖലകളിൽ ഉന്നതസ്ഥാനം വഹിക്കുന്ന വല്യ വല്യ പുള്ളികളാണ്. ഈ മഹാന്മാർ കൂടെക്കൂടെ ഒരോ കുസൃതികൾ ഒപ്പിക്കും, അവരുടെ വിരുത് കാരണം അവരൊക്കെ രക്ഷപ്പെടും. എന്നെപ്പോലത്തെ പാവങ്ങൾ മാത്രം കുടുങ്ങും. ശിക്ഷയായി ഒരുപാട് തവണ മുട്ടുകാലിൽ വെറും നിലത്ത് കൈ ഉയർത്തി നിന്നിട്ടുണ്ട്, പിൻ ബെഞ്ചിന്റെ മുകളിൽ നോക്കുകുത്തിയെപ്പോലെ പല പീരിയഡുകളിലും എന്നെപ്പോലത്തെ വിദ്വാന്മാർക്കൊപ്പം നിന്നിട്ടുണ്ട്. ടീച്ചർമാർക്ക് ചൂരൽ പ്രാക്ടീസ് നടത്താനുള്ളതായിരുന്നു ഞങ്ങളുടെ കയ്യും തുടയും.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ആയിടെയാണ് ഒരു സിനിമയിൽ നായകന്റെ ഒരു നമ്പർ വന്നത്. ചൂണ്ടുവിരൽ മൂക്കിനു താഴെ ഒരു പ്രത്യേക രീതിയിൽ ഇടത്തു വലത്തോട്ട് ഉരസിയാണ് ഈ കാമുകൻ കാമുകിയോട് ചുംബനം ആവശ്യപ്പെട്ടിരുന്നത്. ഞാനങ്ങനെ സിനിമയൊന്നും കാണാൻ പോകാത്തവനായിരുന്നു. ക്ലാസ്സിലെ നേരത്തേ പറഞ്ഞ റൊമാൻസ് കുമാരന്മാർ ഈ സിനിമയൊക്കെ കണ്ട്, അതിലെ രംഗങ്ങൾ ക്ലാസ്സിൽ പുനരാവിഷകരിച്ചിരുന്നു. കാര്യമറിയില്ലെങ്കിലും ഞാനും, എന്നെല്ലോലെയുള്ള പച്ചപ്പാവങ്ങളും ഇതൊക്കെ അനുകരിച്ചിരുന്നു. ഈ നമ്പരും ചേട്ടന്മാർ ഹൃദ്യമായി അവതരിപ്പിച്ചിരുന്നു. ഇതിന്റെ പൊരുൾ മനസ്സിലാകുന്ന പെൺകുട്ടികൾ ഇവന്മാരെ ‘പോടാ..’ എന്നൊക്കെ വിളിക്കുന്നത് കേട്ടപ്പോൾ, ഇതു കൊള്ളാമല്ലോ എന്ന് എനിക്കും തോന്നി. എന്റെ കഷ്ടകാലത്തിന് എന്റെ മുന്നിൽ വന്നുപെട്ടത് നമ്മുടെ പാവം ദേവി ആയിരുന്നു. അവളൊരു പാവമായിരുന്നു. എന്റെ പ്രകടനം കണ്ട്, ഞാൻ എന്തോ അരുതാത്തത് ചെയ്ത പോലെ അവൾ കരഞ്ഞു വിളിച്ച് കൊണ്ട് അച്ഛന്റെ അടുക്കലേക്ക് ഒടുന്നത് കണ്ടു. പേടി കാരണം എന്റെ നെഞ്ചിൽ ബാൻഡ്മേളം മുഴങ്ങി..... ഭഗവാനേ, ആ കാലമാടൻ എന്നെ ശരിയാക്കിയത് തന്നെ. കുറച്ച് നാൾ മുൻപ് സ്ക്കൂൾ ബസ്സിനു കുറുകെ ചാടിയ ഒരു പാവത്തിനെ ചീത്ത പറഞ്ഞത് കേട്ട് ഞാനും കിടുകിടാ വിറച്ചുപോയിരുന്നു. അപ്പോൾ പിന്നെ എന്നെ കൈയ്യിൽ കിട്ടിയാലത്തെ അവസ്ഥ!!!!</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
എന്തായാലും, അന്നൊന്നും സംഭവിച്ചില്ല. സ്ക്കൂളിന് പുതിയ മൂന്ന് ബസ്സുകൾ വാങ്ങിയതിന്റെ ഉത്ഘാടനം ആയിരുന്നു അന്ന്. അവയിൽ ഒരു ബസ്സാണ് അന്നു വന്നത്, മറ്റുള്ളവ രണ്ടു ദിവസത്തിനുള്ളിൽ എത്തുമത്രേ. ഒരു ചെറിയ ചടങ്ങോടെ ആയിരുന്നു ബസ്സിന്റെ ആദ്യ സവാരി. ബസ്സിൽ ചന്ദനക്കുറിയൊക്കെ അണിയിച്ച്, ഒരു പൂമാല ചാർത്തി, പിന്നെ, ഒരു നാരങ്ങ ബസ്സിന്റെ ടയറിന്റെ അടിയിൽ വച്ച് അതിനു മുകളിലൂടെ കയറ്റിയിറക്കിയാണ് പോയത്. എന്തിനാണ് ഈ പാവം നാരങ്ങയെ ഇങ്ങനെ വേദനിപ്പിക്കുന്നത് എന്നെനിക്ക് തോന്നി. ആ നാരങ്ങ പ്രാണവേദനയോടെ എന്നെയും ചുറ്റുമുള്ളവരെയും നോക്കുന്നതായി എനിക്ക് തോന്നി. പാവം, ഒരു തെറ്റും ചെയ്യാതെ വെറുതെ ശിക്ഷ അനുഭവിക്കുന്നു. ബസ്സ് കയറിയിറങ്ങിയപ്പോൾ ഞെരിഞ്ഞമർന്ന നാരങ്ങയുടെ നീര് എന്റെ മുഖത്തും വീണു. ഞാൻ മുഖം ശക്തിയായി കുടഞ്ഞു. ഞാനും ഈ കൊടും ക്രൂരതയിൽ പങ്കാളിയായല്ലോ... കഷ്ടം!!!!</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
വീട്ടിലെത്തിയിട്ടും എന്റെ മനസ്സിൽ നിന്ന് ആ നാരങ്ങയുടെ നിസ്സഹായമായ ഭാവം മാറിയില്ല. പ്രത്യേകിച്ച് ദേവിയുടെ അച്ഛന്റെ മുഖവും കൂടി ഓർത്തപ്പോൾ..... അതു കാരണം അന്നു രാത്രി ചോറിന്റെ കൂടെയുള്ള നാരങ്ങ അച്ചാറും കഴിക്കാൻ തോന്നിയില്ല. ദേവിയോട് കാണിച്ച മര്യാദകേടിന് നാളെ തീച്ചയായും അങ്ങേരുടെ കൈയ്യിൽ നിന്നും എന്തെങ്കിലും കിട്ടും, തീർച്ച..... ഉറക്കം വന്നതേയില്ല...</div>
<div style="text-align: justify;">
എപ്പോഴോ ഞാൻ ഉറങ്ങിപ്പോയി. എന്റെ മനസ്സ് മുഴുവൻ ആ ഭീകരന്റെ മുഖമായിരുന്നു. പിന്നെ ആ പാവം നാരങ്ങയുടെയും..... പിറ്റേന്ന് പതിവു പോലെ സ്ക്കൂളിൽ പോയി. പോകാതിരിക്കാൽ പല അടവുകളും പയറ്റിനോക്കി, നടന്നില്ല. വയറുവേദനയാണെന്നും, തലക്കറക്കമാണെന്നും ഒക്കെ പറഞ്ഞുനോക്കി. എന്റെ സൂത്രം പിടികിട്ടിയിട്ടായിരിക്കണം അച്ഛൻ പറഞ്ഞു, “സൂക്ഷിക്കണം, ഇപ്പോഴത്തെ വയറുവേദന വളരെ കുഴപ്പം പിടിച്ചതാണ്, ഡോക്ടറെക്കണ്ട് ഒരു ഇഞ്ചക്ഷൻ എടുക്കാം”. അയ്യോ, ചെകുത്താനും കടലിനും നടുവിൽ; ഇഞ്ചക്ഷൻ എടുത്താലും സ്ക്കൂളിൽ പോയേ പറ്റൂ. എന്റെ വയറുവേദന പെട്ടെന്ന് തന്നെ പമ്പകടന്നു. പഞ്ചവാദ്യത്തിന്റെയും പെരുമ്പറയുടെയും അകമ്പടിയോടെ സ്ക്കൂളിലേയ്ക്ക് നടന്നു തുടങ്ങി. പഞ്ചവാദ്യവും പെരുമ്പറയും എന്റെ നെഞ്ചിന്റെ ഉള്ളിൽ തന്നെയാണെന്ന് പെട്ടെന്ന് തന്നെ ഞാൻ മനസ്സിലാക്കി. സ്ക്കൂൾ എത്താറായപ്പോഴേ ഒരു ജനക്കൂട്ടം. മെല്ലെ മെല്ലെ ഗേറ്റ് കടന്നു. പുതിയ ബസ്സുകളിൽ രണ്ടാമത്തേതും വന്നതിന്റെ ആവേശമാണ്. അതിന്റെ ഉത്ഘാടനത്തിന്റെ തിരക്കാണ്, അശ്വാസമായി... എന്നത്തേയും പോലെ അന്നും, അശ്വാസത്തിന് ആയുസ്സ് കുറവായിരുന്നു. ബസ്സിന്റെ അടുത്ത് തന്നെ ദേവി അവളുടെ അച്ഛന്റെ കൈ പിടിച്ച് നില്ക്കുന്നു. അവളുടെ ചെറിയ കാലൻ കുട ശക്തിയായി തറയിൽ കുത്തിപ്പിടിച്ചിരിക്കുന്നു. മുതുകിൽ ബാഗും തൂക്കി, തലവെട്ടിച്ച് എന്നെ ഒരു നോട്ടം! പിന്നെ അച്ഛനെ മാന്തിവിളിച്ച് എന്നെ ചൂണ്ടിക്കാട്ടിക്കൊടുക്കുന്നു... ഹൂ...... എന്റെ സകല നാഡികളും തളർന്നു. രാവിലെ അച്ഛനോട് കള്ളം പറഞ്ഞ വയറുവേദന ശരിക്കും എവിടുന്നോ വന്നു... പഞ്ചവാദ്യവും പെരുമ്പറയും ശക്തിയായി, കണ്ണിൽ ചെറുതായി ഇരുട്ടും കയറി... ദേവിയുടെ അച്ഛൻ ഒരു ഡ്രാക്കുളയാകുന്നത് ഞാൻ കണ്ടു. അങ്ങേർ എന്റെ നേർക്ക് പാഞ്ഞടുക്കുന്നു. ഞാൻ ഓടി...പക്ഷെ ഒരടി പോലും മുന്നോട്ട് പോകുന്നില്ല....</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
തന്റെ മകളെ അപമാനിച്ച ഈ ദുഷ്ടനെ കൊല്ലാനുള്ള ദേഷ്യമുണ്ട് ആ മുഖത്ത്. ആ കണ്ണൂകൾ കനൽ_ക്കട്ട പോലെ ജ്വലിക്കുന്നതും മുൻവശത്തെ തേറ്റപ്പല്ലുകൾ നീണ്ട് വരുന്നതും ഞാൻ കണ്ടു. പിന്നെ കാളക്കൂറ്റന്റെ വെകിളിപിടിച്ച ഗർജ്ജനം..... അയ്യോ...... ഞാൻ ഒരു ചുവട് മന്നോട്ട് വച്ചു. അങ്ങേർ എന്റെ തൊട്ടുപിന്നിലും..... ഞാൻ സ്കൂൾ ബസ്സിന്റെ ടയറിൽ ചെന്ന് ഇടിച്ച് വീണു. ഒരു ഗർജ്ജനത്തോടെ അങ്ങേർ എന്നെ കഴുത്തിൽ തൂക്കി എടുത്തു. പൂച്ച എലിയെ കടിച്ച് തൂക്കിയപോലെ..... ഞാൻ പേടിച്ചു നിലവിളിച്ചു, പക്ഷേ ശബ്ദം പുറത്തു വരുന്നില്ല...... എന്നെ തൂക്കിയെടുത്ത് ബസ്സിനു ചുറ്റും മൂന്നു വട്ടം നടന്നു...... ആലില പോലെ എങ്ങനെ വിറയ്ക്കാം എന്ന് ഞാൻ പ്രാക്ടിക്കലായി മനസ്സിലാക്കി...... എന്നെ എന്തു ചെയ്യാൻ പോകുന്നു എന്നെനിക്ക് പേടിയായി. പുഷ്പഹാരമിട്ട് അലങ്കരിച്ച ബസ്സ് എന്നെ സങ്കടത്തോടെ, ദയനീയമായി നോക്കി. എന്റെ അവസാനമായി എന്നെനിക്ക് തോന്നി...... എന്നെ പപ്പടം പോലെ പൊടിക്കുമോ, ഒരു കഷ്ണം തുണിപോലെ വെള്ളത്തിൽ മുക്കി പിഴിയുമോ അതോ ഒരു ഫുഡ്ബോൾ പോലെ ആ തടിമാടൻ കാൽ കൊണ്ട് ചവിട്ടിയെറിയുമോ എന്നൊക്കെ എന്റെ മനസ്സിലൂടെ വിഷ്വലുകൾ മിന്നിമറഞ്ഞു.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
പിന്നെയും ഒരു വട്ടം കൂടി ബസ്സിനു വലംവച്ച ശേഷം എന്നെ ഒന്നു കൂടി ബലമായി പിടിച്ചു, ഇത് എല്ലാപേർക്കും ഒരു പാഠമാകട്ടേ എന്ന് ഗർജ്ജിച്ചു, എന്നെ ഒടിച്ചു മടക്കി... പിന്നെ..... പിന്നെ..... അയ്യോ..... ആ ബസ്സിന്റെ ടയറിനു മുന്നിൽ വച്ചിറ്റുന്ന നാരങ്ങ കാലുകൊണ്ട് തട്ടിത്തെറിപ്പിച്ച്, ആ സ്ഥാനത്ത് അങ്ങേർ ഈ പാവം എന്നെ ചവിട്ടിക്കൂട്ടി വച്ചു. ദൈവമേ.... നേരത്തേ കണ്ട നാരങ്ങയുടെ സ്ഥാനത്ത് ഈ ഞാൻ!!!!! ഈ പാവത്തിനെ രക്ഷിക്കാൻ ആരുമില്ലേ.....ചുറ്റിലും നോക്കി, ആരെയും കാണുന്നില്ല.... അങ്ങേർ ബസ്സിൽ കയറി... സ്റ്റാർട്ട് ചെയ്തു.... ബസ്സിന്റെ ടയർ എന്റെ മുതുകിലൂടെ..... പെട്ടെന്ന്..... എന്റെ മുഖത്ത് രക്തത്തുള്ളികൾ തെറിച്ചു വീണു..... ഒരലർച്ചയോടെ ഞാൻ കണ്ണു തുറന്നു..... “സമയം കുറെയായല്ലോ.. ഇന്ന് സ്ക്കൂളിൽ പോണ്ടേ?” അമ്മയുടെ വക ശകാരവും ഒപ്പം മുഖത്തു കുടഞ്ഞ വെള്ളവും..... എന്നിട്ടും, ഇത് സ്വപ്നമാണെന്ന് വിശ്വസിക്കാൻ കഴിഞ്ഞില്ല.... വെളുപ്പാൻകാലം കാണുന്ന സ്വപ്നം ഫലിക്കുമത്രേ......</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
സ്വപ്നത്തിന്റെ പേടി കൂടിയായപ്പോൾ ആകെ തളർന്നു പോയ ഞാൻ, സത്യമായും ഉണ്ടായ വയറുവേദന അച്ഛനോട് പറയാതെ (പറഞ്ഞിട്ടും കാര്യമില്ല) താളവാദ്യമേളത്തോടെ സ്ക്കൂളിലേയ്ക്ക് നടന്നു. വെളുപ്പാൻകാലത്ത് കണ്ട സ്വപ്നം വീണ്ടും വീണ്ടും റീവൈൻഡ് ചെയ്ത് വന്നുകൊണ്ടേയിരുന്നു. എന്ത് പറ്റി? സ്ക്കൂളിൽ പ്രത്യേകിച്ച് ബഹളമൊന്നും കാണുന്നില്ല... ആശ്വാസമായി... പക്ഷേ, ആശ്വാസം പതിവു തെറ്റിച്ചില്ല, അത് അല്പായുസ്സായിരുന്നു. ക്ലാസ്സിനു മുന്നിൽ അവൾ നില്ക്കുന്നു, ദേവി... കാലൻകുട നിലത്ത് കുത്തി, മുതുകിൽ തന്നെക്കാൾ വലിയ ബാഗും തൂക്കി, മുഖം വെട്ടിത്തിരിഞ്ഞ്, മുടിക്കൊണ്ടകൾ കാറ്റിൽ പറത്തി.... ചാട്ടുളി നോട്ടവുമായി... ഹമ്മേ..... സ്വപ്നത്തിനെ ഈ പാർട്ട് വരെ അണുവിട കറക്ട്...... വെളുപ്പാൻകാലത്തെ സ്വപ്നം.... ഞാൻ ഒന്നുകൂടി, ദയനീയമായി ആ മുഖത്തേക്ക് നോക്കി, ഇൻഡ്യൻ പ്രസിഡന്റിനു മുന്നിൽ കൊലമരം വിധിച്ചവന്റെ ദയാഹർജ്ജിപോലെ.... ഞാൻ കണ്ണടച്ചു..... ഒന്നും സംഭവിക്കുന്നില്ല..... വിശ്വാസമാകാതെ ഞാൻ കണ്ണു തുറന്നു..... അവൾ എന്നെ സൂക്ഷിച്ച് നോക്കി..... എനിക്കൊന്നും മനസ്സിലായില്ല..... ഒന്നുകൂടി അവളുടെ മുഖത്തേക്ക് നോക്കി.... കണ്ണ് തിരുമി ഒരിക്കൽ കൂടി.... ഞാൻ കണ്ടിട്ടുള്ളതിൽ വച്ചേറ്റവും മനോഹരമായ ഒരു പുഞ്ചിരി ആ മുഖത്ത് പതിയെ വിടർന്നു.... എന്നെ അവൾ നോക്കി നിന്നു.... പിന്നെ, മുഖം വെട്ടിച്ച് ഒറ്റ ഓട്ടം, ക്ലാസ്സിനുള്ളിലേക്ക്......അയ്യേ, ഈ ഞാൻ.......</div>
<object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/jAeFsYQoJGw&hl=en_US&fs=1&"></param>
<param name="allowFullScreen" value="true"></param>
<param name="allowscriptaccess" value="always"></param>
<embed src="https://www.youtube.com/v/jAeFsYQoJGw&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
ഇന്ന് അദ്ദേഹത്തിന്റെ മുഖത്തേക്ക് നോക്കിയപ്പോൾ എനിക്കാദ്യം ഒർമ്മ വന്നത്, ബസ്സിന്റെ ടയറിനു മുന്നിൽ നാരങ്ങക്കു പകരം ഈ ഞാൻ.......അതോ ദേവിയുടെ ആ പുഞ്ചിരിയോ.......</div>
</div>
Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com37tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-71830660811317456552009-11-19T21:59:00.007+05:302009-11-21T16:48:17.941+05:30പ്രിയദർശിനി: ചെറിയ വലിയ കാര്യങ്ങൾ....<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"></meta><meta content="Word.Document" name="ProgId"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Generator"></meta><meta content="Microsoft Word 12" name="Originator"></meta><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel="File-List"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel="themeData"></link><link href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGOPAKU%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping"></link> <m:smallfrac m:val="off"> <m:dispdef> <m:lmargin m:val="0"> <m:rmargin m:val="0"> <m:defjc m:val="centerGroup"> <m:wrapindent m:val="1440"> <m:intlim m:val="subSup"> <m:narylim m:val="undOvr"> </m:narylim></m:intlim> </m:wrapindent><style>
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:1;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-format:other;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;}
@font-face
{font-family:Kartika;
panose-1:2 2 5 3 3 4 4 6 2 3;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:8388611 0 0 0 1 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;}
@font-face
{font-family:AnjaliOldLipi;
panose-1:2 0 0 0 0 0 0 0 0 0;
mso-font-charset:0;
mso-generic-font-family:auto;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-2139095037 8194 0 0 1 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0in;
margin-right:0in;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0in;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
a:link, span.MsoHyperlink
{mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
color:blue;
text-decoration:underline;
text-underline:single;}
a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed
{mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
color:purple;
mso-themecolor:followedhyperlink;
text-decoration:underline;
text-underline:single;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-fareast-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:Kartika;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-bidi-language:AR-SA;}
.MsoPapDefault
{mso-style-type:export-only;
margin-bottom:10.0pt;
line-height:115%;}
@page Section1
{size:8.5in 11.0in;
margin:1.0in 1.0in 1.0in 1.0in;
mso-header-margin:.5in;
mso-footer-margin:.5in;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style> </m:defjc></m:rmargin></m:lmargin></m:dispdef></m:smallfrac><br />
<div class="MsoNormal"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"><span style="color: blue; font-size: large;"><b>പ്രിയദർശിനി: ചെറിയ വലിയ കാര്യങ്ങൾ.... </b></span><br />
</span><br />
</div><div class="MsoNormal"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiujweYNNPJ7DXtuN-b1U4wXtJLmLbWhTIwpAqTF1yXfpQdtWofD_3a51VRqJ6PkcWE1wJIdj7T91eqoICRnTmPvw71FIeHgeweU2W4-T3SodNgKU0ATUiy4JNgX5j2ZSmVhT8OS_3MgHo/s1600/0.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiujweYNNPJ7DXtuN-b1U4wXtJLmLbWhTIwpAqTF1yXfpQdtWofD_3a51VRqJ6PkcWE1wJIdj7T91eqoICRnTmPvw71FIeHgeweU2W4-T3SodNgKU0ATUiy4JNgX5j2ZSmVhT8OS_3MgHo/s320/0.jpg" /></a><br />
</div><br />
</div><div class="MsoNormal"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> പ്രിയദര്ശിനിയുടെ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വേര്പാടിന്റെ</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">കാൽ </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">നൂറ്റാണ്ട്</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പിന്നിട്ട</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">കഴിഞ്ഞ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">മാസം</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഞാന്</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഒരു</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പോസ്റ്</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ശ്രമിച്ചിരുന്നു</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">. </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">അതിന്</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">കിട്ടിയ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">അഭിപ്രായങ്ങളിൽ</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">, </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഇന്ദിര</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഗാന്ധിയെ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">കുറിച്ചു</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">കൌതുകകരങ്ങളായ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">കാര്യങ്ങൾ</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">, </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">അവരുടെ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പിറന്നാൾ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ദിനത്തിൽ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഒരു</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പോസ്റ്റിലൂടെ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പങ്കു</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വയ്ക്കാന് </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">, </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ബ്ലോഗിൽ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഞാന്</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വളരെയേറെ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">സ്നേഹിക്കുകയും</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ബഹുമാനിക്കുകയും</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ചെയ്യുന്ന</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><a href="http://kilukkampetty.blogspot.com/"><b><span lang="ML" style="color: #330099; font-family: AnjaliOldLipi;">കിലുക്കാംപെട്ടി</span></b></a><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">നിര്ദ്ദേശിച്ചിരുന്നു</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">. </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">അതിനുള്ള</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഒരു</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ശ്രമം</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ആണ്</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഈ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പോസ്റ്</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">. <br />
<br />
</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പ്രക്ഷുബ്ദതയുടെയും</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വിപ്ലവത്തിന്റെയും</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വിജയത്തിന്റെയും</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">റഷ്യന്</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വിപ്ലവം</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">നടന്ന</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">മാസത്തിലായിരുന്നു</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span>(1917 നവംബര് 19)<span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പ്രിയദര്ശിനിയുടെ</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ജനനം</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;">. </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">അതു പോലെ തന്നെ, പ്രക്ഷുബ്ദതയുടെയും</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വിപ്ലവത്തിന്റെയും</span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വിജയത്തിന്റെയും</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"> </span><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">മാറിമറിചിലുകൾ ആയിരുന്നു അവരുടെ ജീവിതകാലം മുഴുവനും. </span>വീട് നിറയെ <span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ഒരുപാട് ആളുകൾ ഉണ്ടായിരുന്നെങ്കിലും ഒറ്റപ്പെടലിന്റെ നാളുകളായിരുന്നു അവരുടെ കുഞ്ഞുകാലം. പല തരത്തിലുള്ള പാവകളായിരുന്നു പ്രധാന കൂട്ടുകാർ. ഈ പാവകളെ വച്ച് യുദ്ധങ്ങളും, സമരങ്ങളും ഒക്കെ കളിച്ച് രസിക്കുമായിരുന്നത്രേ കൊച്ച് ഇന്ദു. ഭാരതതിന്റെ സ്വാതന്ത്ര്യസമരം ആയിരുന്നു പ്രധാന ഇനം. ഈ കൌതുകം ആണത്രേ പിന്നീട് കുട്ടികളെ സംഘടിപ്പിച്ച്, സ്വാതന്ത്ര്യസമരസേനാനികളെ സഹായിക്കാനായി ‘വാനരസേന’ ഉണ്ടാക്കാൻ പ്രചോദനമായതു. ആ സംഘടനയ്ക്ക്, തമാശരൂപത്തിൽ ‘വാനരസേന’ എന്ന് തന്റെ മാതാവ് പേരു നല്കിയത് ഇന്ദുവിനെ നിരാശയാക്കിയില്ല. സീതാദേവിയെ മോചിപ്പിക്കാൻ ശ്രീരാമനെ സഹായിച്ച വാനരസേനയെപ്പോലെ, ഭാരതത്തിന്റെ സ്വാതന്ത്യത്തിനു വേണ്ടി പൊരുതുന്ന സേനാനികൾക്ക് തങ്ങളാൽ കഴിയുന്ന സഹായം ചെയ്യാൻ തന്നെ ഈ കുട്ടിസംഘം തീരുമാനിച്ചു.</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">പ്രിയദർശിനിയുടെ ജീവിതത്തിലെ ചില രസകരമായ കാര്യങ്ങൾ നോക്കാം.</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">സ്വദേശി പ്രസ്ഥാനത്തിന്റെ സമയത്ത് ഒരിക്കൽ കൊച്ച് ഇന്ദു തന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട പാവയെ കത്തിച്ച് കളഞ്ഞു, കാരണം അത് വിദേശനിർമ്മിതമായിരുന്നത്രേ. അത് ചെയ്യുന്നതിനു മുൻപ് അവൾ വളരെ അസ്വസ്തയായി പനി പോലും പിടിച്ചത്രേ. ഫ്രഞ്ച് നിർമ്മിതമായതിനാൽ ഒരിക്കൽ ഒരു നല്ല ഫ്രോക്ക് ഉപേക്ഷിക്കുകയും ചെയ്തു.</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ജോൻ ഒഫ് ആർക്ക് ആയിരുന്നു ഇന്ദുവിന്റെ പ്രിയ ഹീറോ. ഒരിക്കൽ ക്ളാസ്സിൽ ഭാവിയിൽ ആരാകണം എന്ന അദ്ധ്യാപികയുടെ ചോദ്യത്തിനു ജോൻ ഒഫ് ആർക്ക് ആകണം എന്നായിരുന്നു ഇന്ദുവിന്റെ മറുപടി. ഡോക്ടറോ എൻ ജിനിയറോ ആകണമെന്ന് പറയുമെന്ന് പ്രതീക്ഷിച്ച അദ്ധ്യാപിക അമ്പരന്നു പോയത്രേ.</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">1930 ലാണു ആദ്യമായി ഇന്ദിര ഫിറോസിനെ കാണുന്നതു. അലഹബാദിൽ, ബ്രിട്ടിഷ്കാർ നടത്തുന്ന ഒരു കോളേജ് പിക്കറ്റ് ചെയ്ത മഹിള കോൺഗ്രസ് പ്രവർത്തകർക്കൊപ്പം ഇന്ദിരയും മാതാവ് കമലയും ഉണ്ടായിരുന്നു. വെയിലത്ത് കുഴഞ്ഞു വീണ കമലയെ താങ്ങിയെഴുന്നേല്പ്പിച്ച് വീട്ടിലെത്തിച്ചത് അന്ന് 18 വയസ്സ് മാത്രം പ്രായമുണ്ടായിരുന്ന ഫിറോസ് ആയിരുന്നു. അന്നു തുടങ്ങിയ പരിചയം പിന്നീട് അടുപ്പവും പ്രണയവും ആയിത്തീരുകയായിരുന്നു.</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">1944 ആഗസ്റ്റ് 20 നു പിറന്ന ആദ്യകുഞ്ഞിന്റെ മുഴുവൻ പേർ, “രാജീവരത്ന ബിർജീസ് നെഹ്രു ഗാന്ധി” എന്നായിരുന്നത്രേ. നവംബർ മാസം വരെ പേരു സ്ഥിരീകരിക്കാത്തതിനാൽ ജവഹർലാൽ നെഹ്രു അന്ത്യശാസനം നല്കിയത്രേ “ ഒന്നുകിൽ ഒരു പേരു സ്ഥിരപ്പെടുത്തുക, അല്ലെങ്കിൽ ഈ കുഞ്ഞിനെ പേരില്ലാത്തവൻ എന്നോ അനേകം പേരുള്ളവൻ എന്നോ ഞാൻ വിളിക്കും”. ഭീഷണി ഫലിച്ചു, അങ്ങനെ രാജീവ് ഗാന്ധി ജന്മമെടുത്തു. </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">തന്റെ വിശ്വസ്തനായിരുന്ന നട് വർ സിങ്ങ് ഒരിക്കൽ രാഷ്ടീയം ഗൌരവമായി കണ്ട് ഗോദയിലിറങ്ങുവാൻ തീരുമാനിച്ച കാര്യം പറയുകയായിരുന്നു. “രാഷ്ട്രീയത്തിന് പറ്റിയ വേഷം തന്നെ വേണം, ഒരു ഖാദി കുർത്ത, പൈജാമ, നെഹ്രു ജാക്കറ്റ്....” ഇന്ദിര കൂട്ടിച്ചേർത്തു “..... നല്ല കട്ടിയുള്ള തൊലിയും കൂടിയായാൽ ഭേഷായി....”</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNI5MxGf8-Yyh_n3vIczSukSLBsHk9x9Lh9l9yxapu-tnAMt8cibyPJjEGio8h4Ph5YfXqaqTOXY8gqO31A_VxTatc4zIfpr7aK94sZWcIEZj_kvQbu_qrgFtcOF5Q8oI7PVJkevdUg78/s1600/001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNI5MxGf8-Yyh_n3vIczSukSLBsHk9x9Lh9l9yxapu-tnAMt8cibyPJjEGio8h4Ph5YfXqaqTOXY8gqO31A_VxTatc4zIfpr7aK94sZWcIEZj_kvQbu_qrgFtcOF5Q8oI7PVJkevdUg78/s320/001.jpg" /></a><br />
</div><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">സിം ലാ കരാറിന്റെ സമയത്ത്, പാകിസ്ഥാൻ പ്രധാനമന്ത്രി സുൽ_ഫിക്കർ അലി ഭൂട്ടോക്കും മകൾക്കുമുള്ള താമസസൌകര്യം ഒരുക്കിയപ്പോൾ അതിനു ഇന്ദിര നേരിട്ട് മേൽനോട്ടം വഹിച്ചു. ആ മുറിയിൽ വച്ചിരുന്ന തന്റെ ചിത്രം എടുത്തു മാറ്റാൻ നിർദ്ദേശിച്ചു കൊണ്ട് അവർ ഫലിതരൂപേണ പറഞ്ഞു, “ഈ ചിത്രം ഇവിടെ വേണ്ട, അദ്ദേഹം (ഭൂട്ടോ) എന്റെ ജാഗ്രതയുള്ള കണ്മുന്നിൽ നിന്ന് വിഷമിക്കണ്ട”.</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">1970 കളുടെ ആദ്യത്തിൽ ഇന്ദിരഗാന്ധിയെ ഭാരതത്തിന്റെ മന്ത്രിസഭയിലെ “പൌരുഷമുള്ള ഒരേയൊരംഗം” എന്നാണു വിശേഷിപ്പിക്കപ്പെട്ടിരുന്നത്. മന്ത്രിസഭയിൽ പ്രമുഖരായ പല തലമുതിർന്ന നേതാക്കളും ഉണ്ടായിരുന്നപ്പോഴാണു ഇതെന്ന് കാണുക.</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">ബംഗ്ളാദേശ് യുദ്ധത്തിൽ വിജയിച്ച് പാർലമെണ്ടിൽ വന്ന ഇന്ദിരയെ അദൽ ബിഹാരി വാജ്പയി പോലും വിശേഷിപ്പിച്ചത് ദുർഗ്ഗാ ദേവിയെന്നായിരുന്നു.<o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">അടിയന്തരാവസ്ഥയ്ക്ക് ശേഷം 1977ൽ നടന്ന തെരഞ്ഞെടുപ്പിൽ റായ്ബരേലി മണ്ഡലത്തിൽ ഇന്ദിര പരാജയപ്പെട്ടത് 55,200 വോട്ടുകൾക്കായിരുന്നു. എന്നാൽ, 1978 നവംബറിൽ നടന്ന ഉപതെരഞ്ഞെടുപ്പിൽ ചിക്കമംഗളൂരിൻ നിന്ന് 70,000 വോട്ടിന്റെ ഭൂരിപക്ഷത്തിൽ വിജയിച്ച് ഇന്ദിര വൻ തിരിച്ച് വരവ് നടത്തി. </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">തന്റെ മേക്കപ്പിലും, സാരി, മുടി തുടങ്ങിയവയിലും ഒക്കെ പ്രത്യേകം ശ്രദ്ധിക്കുമായിരുന്നു ഇന്ദിര. തന്റെ അവസാനത്തെ ദിവസം ബ്രിട്ടീഷ് </span>സം<span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">വിധായകനായ പീറ്റർ ഉസ്തിനോവിനുള്ള അഭിമുഖത്തിനായി പോകുമ്പോൾ, തന്റെ സാരിയും ഹെയർ സ്റ്റൈലും ചേരുന്നുണ്ടോയെന്ന് സഹായികളോട് ചോദിച്ചതാകാമത്രെ അവരുടെ അവസാന വാക്കുകൾ.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD0ZbIRJes3FU2abjbirQ0syFeO5tly51buClTIaFBJ22a6UhALOqN3m6U6l2NtkijLtRntaFFAslXLV9TYA039XYM_LQySInJr9pjA6P3JFOS_kyZmhCCJa58foDE2QPRNrc3WNQ7_DA/s1600/110.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD0ZbIRJes3FU2abjbirQ0syFeO5tly51buClTIaFBJ22a6UhALOqN3m6U6l2NtkijLtRntaFFAslXLV9TYA039XYM_LQySInJr9pjA6P3JFOS_kyZmhCCJa58foDE2QPRNrc3WNQ7_DA/s320/110.JPG" /></a><br />
</div><div style="text-align: center;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">(ഇന്ദിര ഗാന്ധി മരണസമയത്ത് ധരിച്ചിരുന്ന വസ്ത്രങ്ങൾ) </span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 0.5in;"><br />
<span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;">അടിയന്തരാവസ്ഥകാലത്തെ കോൺഗ്രസ് അദ്ധ്യക്ഷൻ ദേവ്കാന്ത് ബറുവയാണു പ്രസിദ്ധമായ “ഇന്ത്യയെന്നാൽ ഇന്ദിര, ഇന്ദിരയെന്നാൽ ഇന്ത്യ” എന്ന മുദ്രാവാക്യം മുന്നോട്ട് വച്ചത്. ഇന്ദിരയുടെ മരണത്തിനു 13 ദിവസങ്ങൾക്ക് ശേഷം മകൻ രാജീവ് അവരുടെ ചിതാഭസ്മം, ഇന്ദിരാഗാന്ധി വളരെയേറെ സ്നേഹിച്ചിരുന്ന കാശ്മീർ കുന്നുകളിൽ വിതറി. ശരിക്കും, ഇന്ദിര ഇന്ത്യയായ നിമിഷം....... ഒരു വേദനയോടെ മാത്രമേ നമുക്ക് മനസ്സിൽ വരുകയുള്ളു.</span><br />
ഇനിയും ഒരുപാട് രസകരവും കൌതുകകരവും വിജ്ഞാനപ്രദവുമായ കാര്യങ്ങള് പറയാനുണ്ട്. സ്ഥലപരിമിതിമുലം തല്ക്കാലം നിര്ത്തട്ടെ. <span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"></span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> ഈ പോസ്റ്റ്, ഇതിനു പ്രചോദനം നല്കിയ </span>എന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട <span lang="ML" style="font-family: AnjaliOldLipi;"> <a href="http://kilukkampetty.blogspot.com/">കിലുക്കാമ്പെട്ടിയ്ക്കു</a> സമർപ്പിക്കട്ടേ... നന്ദി....</span><span style="font-family: AnjaliOldLipi;"><o:p></o:p></span><br />
</div><br />
Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-53706771526949197152009-10-31T23:07:00.017+05:302009-11-03T00:49:48.216+05:30പ്രിയദര്ശിനിയുടെ വേര്പാട് : The Killing of Mother India ...<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbLtGwQnRFEhh4wNP2c-EE03kvk2WmE_hiiM5unsrK_RROzpe8b5lYvoD2mjTFhBlSDOhGdw0JtEwjzAGBKIfUYSw2KuOiG5hobTftl_YR7cMtOPvIhz-mDmu4MbUred9KlFyTLPRsbZs/s1600-h/indira1+copy.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 162px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbLtGwQnRFEhh4wNP2c-EE03kvk2WmE_hiiM5unsrK_RROzpe8b5lYvoD2mjTFhBlSDOhGdw0JtEwjzAGBKIfUYSw2KuOiG5hobTftl_YR7cMtOPvIhz-mDmu4MbUred9KlFyTLPRsbZs/s320/indira1+copy.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5398954962364415426" border="0" /></a><br /><br />അടിയന്തരാവസ്ഥ കഴിഞ്ഞുള്ള നാളുകള്. അന്ന്, അച്ഛന്റെ കൈ പിടിച്ചു സ്കുളില് പോയിരുന്നപ്പോള്, തെരഞ്ഞെടുപ്പിന്റെ സമയമായിരുന്നു. എല്ലായിടത്തും തെരഞ്ഞെടുപ്പിന്റെ പോസ്റ്ററുകള്. എന്റെ ഓര്മ്മയില്, അന്നാണ് ആദ്യമായി ഞാന് ഇന്ദിരാ ഗാന്ധിയുടെ മുഖം കാണുന്നത്. ഞാന് അന്ന് പ്രൈമറി ക്ലാസ്സില് പഠിക്കുന്നു. നീണ്ട മുക്കുള്ള, നല്ല സ്റ്റൈല് ആയി മുടി വെട്ടിയൊതുക്കിയ ഒരു അമ്മുമ്മയെ കണ്ടത് ആദ്യമൊക്കെ കൌതുകത്തോടെ മാത്രമായിരുന്നു. അന്നൊക്കെ മുടി ബോബ് ചെയ്യന്നത് വളരെയൊന്നും പ്രചാരത്തിലുണ്ടയിരുന്നുല്ലല്ലോ. ഇന്ദിരാഗാന്ധിയെ വിമര്ശിച്ചുകൊണ്ടുള്ള മുദ്രാവാക്യങ്ങള് രസകരമായിരുന്നു. മുടിയില്ലാത്ത മുത്തശി എന്ന് വരെ ആവേശത്തോടെ വിളികള് ഉണ്ടായിരുന്നു. സ്കുള് കുട്ടിയായിരുന്നതുകൊണ്ട് അത്രയൊക്കെയേ അറിയാന് അവസരവും താത്പര്യവും ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-o7TdywaKL5cDj0B844xifAB_hM3eWqfPSvh3bhVq9brYqt2EkHpdLis0gTPKCCRs6VjiFtBj0iTrbwi2HtS4YwJIPwEyDgbLo4YGtVYddwmqdPZGTyfmhxETTE5U91hSukBFVnkKg60/s1600-h/indira-gandhi.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 300px; height: 250px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-o7TdywaKL5cDj0B844xifAB_hM3eWqfPSvh3bhVq9brYqt2EkHpdLis0gTPKCCRs6VjiFtBj0iTrbwi2HtS4YwJIPwEyDgbLo4YGtVYddwmqdPZGTyfmhxETTE5U91hSukBFVnkKg60/s320/indira-gandhi.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5398952744414360290" border="0" /></a><br />ഞാന് ഏഴാം ക്ലാസ്സില് പഠിക്കുമ്പോഴായിരുന്നു, 1984- ല്, ഇന്ദിരാ ഗാന്ധിയുടെ വേര്പാട്. ഒക്ടോബര് 31, എന്റെ സ്കുള് എന്തോ കാരണത്താല് അന്ന് അവധിയായിരുന്നു. ഏതാണ്ട് പതിനൊന്നു മണിയോടെ, പെട്ടെന്ന് വീട്ടിനു മുന്നിലുള്ള റോഡില് വലിയ ആള്ക്കുട്ടം. സ്ത്രികളായിരുന്നു അധികവും. ഒരു അവ്യക്തതയോടെ, ഇന്ദിരാഗാന്ധി മരിച്ചു എന്ന് പറഞ്ഞു കരഞ്ഞും, തേങ്ങിയും, നിലവിളിച്ചും ഒക്കെ സ്ത്രീകള്. അച്ഛനും അമ്മയും ഉച്ച കഴിഞ്ഞു ഓഫീസ്സില് നിന്നും എത്തിയപ്പോഴാണ് സംഗതിയുടെ ഗൌരവം മനസിലായത്. ഒരു രാജ്യം മുഴുവന് തേങ്ങുന്നതു, ചെറിയ കുട്ടിയായിരുന്നിട്ടും, ഞാന് മനസ്സിലാക്കി.<br />പിന്നീട്, പത്രങ്ങളിലെയും, മാസികകളിലെയും പ്രത്യേക പതിപ്പുകള് ഇന്ദിര ഗാന്ധിയെ കുറിച്ച് കുടുതല് അറിയാന് സഹായിച്ചു. ഒരുപാടൊരുപാട് കാര്യങ്ങള്, വിമര്ശനവും, അനുസ്മരണവും, ഒക്കെ..... ഇന്ദിര ഗാന്ധിയെക്കുറിച്ചുള്ള ലേഖനങ്ങളും, ചിത്രങ്ങളും ഒക്കെ ഞാന് ശേഖരിക്കാന് തുടങ്ങി. ഒരുപാട് കാര്യങ്ങള് മനസ്സിലാക്കി.<br /><br />അങ്ങനെ, ഇന്ദിര ഗാന്ധി, ഇന്ദിര പ്രിയദര്ശിനിയായും, ചാച്ചാ നെഹ്റുവിന്റെ പുത്രിയായും, ഭാരതത്തിന്റെ കരുത്തുറ്റ നേതാവായും, സ്നേഹസ്വരൂപിണിയായ അമ്മയായിട്ടും ഒക്കെ മനസ്സില് നിറഞ്ഞു നിന്ന്. ആ പ്രതിരുപങ്ങള്ക്ക് ഇന്നും എന്റെ മനസ്സില് അതേ വ്യക്തതയും തേജസും ഉണ്ട്. കൌതുകകരമായ രണ്ടു കാര്യങ്ങള് ഇവിടെ കുറിക്കട്ടെ,<br /><br />ഒന്ന്, ഇന്ദിര ഗാന്ധിയുടെ വായനാശീലം. എത്ര തിരക്ക് പിടിച്ച ദിവസമായാലും, യാത്രാ പരിപാടിയായാലും, വായന മുടക്കാരില്ലായിരുന്നത്രേ. ഇന്ദിര ഗാന്ധിയുടെ വായന ഒരു കല തന്നെയായിരുന്നു. ദിവസവും ഉച്ചഭക്ഷണത്തിന് ശേഷം, ഏറ്റവും പുതിയ ഒരു പുസ്തകം വായിക്കുക അവര്ക്ക് നിര്ബന്ധമായിരുന്നു. ഊണു കഴിഞ്ഞുള്ള കുറച്ചു സമയത്തില് പുസ്തകത്തിന്റെ ഒരുപാട് താളുകള് വായിച്ചു അതിന്റെ രത്നച്ചുരുക്കം രേഖപ്പെടുത്തുമായിരുന്നു. അത്ര വേഗതയിലായിരുന്നു വായനയും. ( കൊച്ചു പ്രായത്തില് അക്ഷരങ്ങള് കുട്ടി വാക്കുകളും, വാക്കുകള് വായിച്ചു ഖണ്ടികകളും, പിന്നിട് ഒറ്റ നിരീക്ഷണത്തില് താളുകളും വായിക്കുന്നവര് നമുക്കിടയിലും ഉണ്ട്. കൃത്യമായ പരിശീലനം കൊണ്ടാണ് ഇത് സാധ്യമാകുന്നത്.) വലിയ വലിയ പുസ്തകങ്ങള് ഇതുപോലെ വായിച്ചു തീര്ത്തിട്ടുണ്ടത്രേ. വായന എത്രമാത്രം പ്രാധന്യമുള്ളതാനെന്നു ഇതില് നിന്നൊക്കെയാണ് മനസ്സിലാക്കിയത്.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj84HZAHQKx_gGxfTEUOAkMFfAJRuzavVzqLygSXI8TO5K4xp4dSAICWmNUAfaukxAwRJKR4y7C7kEq-kz283qKDPDSABAca_pawsp89G64Zt6-HZEE0GnjrPNUS3Wc-F29jKDN8Tmk810/s1600-h/4105MKGA9SL.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 243px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj84HZAHQKx_gGxfTEUOAkMFfAJRuzavVzqLygSXI8TO5K4xp4dSAICWmNUAfaukxAwRJKR4y7C7kEq-kz283qKDPDSABAca_pawsp89G64Zt6-HZEE0GnjrPNUS3Wc-F29jKDN8Tmk810/s320/4105MKGA9SL.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5398953045683248658" border="0" /></a><br />പിന്നൊന്ന് , ഇന്ദിര ഗാന്ധിയുടെ വേര്പാട്, മകന് രാജീവ് അറിഞ്ഞത് ബി ബി സി റേഡിയോയിലൂടെ ആണത്രേ. കല്കട്ടയില് ഒരു പരിപാടിയില് സംബന്ധിക്കുമ്പോള്, വീട്ടില് ഒരു അത്യാഹിതം ഉണ്ടായി, ഉടനെ വരണം എന്ന അറിയിപ്പ് മാത്രമാണ് കൊടുത്തത്. ഇന്നത്തെപ്പോലെ വാര്ത്താവിനിമയ സൗകര്യം ഇല്ലായിരുന്ന ആ കാലത്ത്, ഡല്ഹിയിലേക്കുള്ള യാത്രക്കായി വിമാനത്താവളത്തില് ഇരിക്കുമ്പോള് ബി ബി സി വാര്ത്തയില് നിന്നായിരുന്നു. ലോകം വിങ്ങിയ ആ വാര്ത്ത ആദ്യമായി പുറത്തു വിട്ടതും ബി ബി സി തന്നെ. ഇന്ദിര ഗാന്ധിയുടെ വധത്തെ ബി ബി സി വിശേഷിപ്പിച്ചത്, <span style="color: rgb(51, 51, 255); font-style: italic; font-weight: bold;font-family:trebuchet ms;" >The Killing of Mother India</span> എന്നായിരുന്നു.<br /><span style="font-size:130%;"><span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);">ആ</span><span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);"> </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);">വാര്ത്താപ്രക്ഷേപണം</span><span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);"> </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);">ഒന്നുകുടി</span><span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);"> </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);">കേള്ക്കാം</span><span style="font-weight: bold; color: rgb(255, 0, 0);">.</span></span> BBC News 31.10.1984<br /><br /><br /><img style="visibility: hidden; width: 0px; height: 0px;" src="http://counters.gigya.com/wildfire/IMP/CXNID=2000002.0NXC/bT*xJmx*PTEyNTcwMzcwMzUwNDYmcHQ9MTI1NzAzNzY*MDM3NSZwPTE4NTM5MSZkPSZnPTEmbz*5ZTFhNzJiYzExNjE*ZjBkOGM*ZjIxMDdjZmMxZWNiOSZvZj*w.gif" border="0" width="0" height="0" /><embed flashvars="song_id=49405" src="http://www.muziboo.com/swf/new_player.swf" width="272" height="112"></embed><br /><span style="size: 0.8em;"><a href="http://www.muziboo.com/dhanarasmi/music/indira">Indira</a> | <a href="http://www.muziboo.com/song/record-online">Online recorder</a></span><br />download this audio clip from here :<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://www.muziboo.com/dhanarasmi/music/indira#"><img style="cursor: pointer; width: 36px; height: 31px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsbq1Q7v3HFqNEyG7CKML3qHL2AqBNvdwniY5KCuFS5g0bdtyoYMFP3ySrdsG2ZxCuyTXogltvZSPUdFnABQqR7WVZZVwsJ-AJqFbxJD79WGWeqjn52jkhG3ftJQsRgllETQYs2QYZvL8/s320/download.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5399587979405645074" border="0" /></a><br /><br />ആശ്ചര്യത്തോടെയാണ് ഓര്മ്മിച്ചത്, പ്രിയദര്ശിനി ഇല്ലാത്ത കാല് നുറ്റാണ്ട് നാം പിന്നിട്ടിരിക്കുന്നു. ഇന്ദിരാപ്രിയദര്ശിനി വിഭാവന ചെയ്ത വഴികളിലുടെ, അവര് സമ്മാനിച്ച ധീരവും വിപ്ലവകരവുമായ പദ്ധതികളിളുടെ, ഇപ്പോഴും ആ അദൃശ്യസാന്നിധ്യത്തിന്റെ കരുത്തില് നാം കുതിച്ചുകൊണ്ടിരിക്കുന്നു. പ്രിയദര്ശിനി ഇന്ന് ജീവിച്ചിരുന്നെങ്കില് തൊന്നൂറ്റിരണ്ട് വയസ്സ് ഉണ്ടായിരുന്നേനെ. പക്ഷെ, ഉര്ജ്ജസ്വലമായ ആ വ്യക്തിപ്രഭാവം, എന്നും ചുറുചുറുക്കോടെ മാത്രമേ നമ്മുടെ മനസ്സില് വരുകയുള്ളു.<br /><br />ഇന്ദിര പ്രിയദര്ശിനിയെ കുറിച്ച് പറയാന് ഒരുപാടൊരുപാട് രസകരമായ കാര്യങ്ങള് ഉണ്ട്. അതൊക്കെ വേറെ ഒരവസരത്തില് ആകാം.<br /><br />എല്ലാപേര്ക്കും നന്ദി.<br />------------------------------------------<br />"I am not interested in a long life. I am not afraid of these things. I don't mind if my life goes in the service of this nation. If I die today, every drop of my blood will invigorate the nation" Indira Gandhi's last speech, Bhubaneswar, India<span style="font-style: italic;font-family:times new roman;" > (October 30, 1984), </span><i><span style="font-style: italic;font-family:times new roman;" >one day before her assassination.</span><br />------------------------------------------<br />ഈ പോസ്റ്റിലെ വിവരങ്ങള് പറഞ്ഞുതന്ന എന്റെ സ്നേഹിതന് <span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">ടി</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">. </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">എന്</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">. </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">മുഹമ്മദ്</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;">ഷെഫീക്കിന്</span><span style="color: rgb(51, 51, 255); font-weight: bold;"> </span>പ്രത്യേകം നന്ദി.<br /><br /></i>Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-2499594996115522302.post-80755315321133459972009-10-15T10:09:00.003+05:302009-10-23T22:37:24.523+05:30സ്വപ്ന സിംഹാസനം<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOFJWuV3qq7cmwRG8xutUmtw2-2eoRAR6eIPHgazHs8NGasDo4ZGG_vy8p6Dfq0nGFdscQOMN9yehgLteQUzB8QJyeXMj_VtK88F27ZIlzPAFuJJXVta9p46012sgOmw_gzp7tG3JcD8A/s1600-h/swapnasimhasanam.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 58px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOFJWuV3qq7cmwRG8xutUmtw2-2eoRAR6eIPHgazHs8NGasDo4ZGG_vy8p6Dfq0nGFdscQOMN9yehgLteQUzB8QJyeXMj_VtK88F27ZIlzPAFuJJXVta9p46012sgOmw_gzp7tG3JcD8A/s320/swapnasimhasanam.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5395842977428529618" /></a><br />കുഞ്ഞു നാള് മുതല് കണ്ടു തുടങ്ങിയതാണ് ഞാന് അച്ഛന്റെ ചാരുകസേര. വായനക്കായി അച്ഛന് എപ്പോഴും ഉപയോഗിച്ചിരുന്നത് ഈ ചാരുകസേരയാണ്. അത്ര ആഡ്യത്വമൊന്നും കാഴ്ചയില് അതിനില്ലായിരുന്നു. ഒരു സാധാരണ ചാരുകസേര. അതിനു കൈത്താങ്ങുപോലുമില്ല, ചൂരല് വരിഞ്ഞതുമല്ല. തികച്ചും സാധാരണമായ ഒരു കീറ് തുണിയാണ് ഇരിപ്പിടം. മുന്പൊക്കെ തുണിക്കടയില് തുണി ചുറ്റി വന്നിരുന്ന രണ്ടു കമ്പുകളാണ് അതിന്റെ താങ്ങുകള്. എനിക്ക് ഓര്മ്മ വച്ച നാള് മുതല് ഇന്ന് വരെയും അതിനു ഒരേ നിറം തന്നെയാണ്. ഒരിക്കല് പോലും അത് ചായം പൂശി മിനുക്കിയിട്ടില്ല. എങ്കിലും, ഞാനെന്നും ആ ചാരുകസേരയെ ബഹുമാനത്തോടെ നോക്കി. കുഞ്ഞുനാളില്, അച്ഛന് വിട്ടിലില്ലാതപ്പോഴോക്കെ ഞാനോടിചെന്നു അതില് ചാടിക്കയറി കിടക്കുമായിരുന്നു. പേടി കൊണ്ടല്ല, ആ ചാരു കസേരയോട് എനിക്ക് ഒരു പ്രതേക ബഹുമാനമായിരുന്നു. വലിയ കുഴിവോന്നും അതിനില്ല; നീണ്ടു നിവര്ന്നുതന്നെ ഇരിക്കാം. മുന്പിലൊരു സ്റ്റുള് ഇട്ടു, അതില് കാല് കയറ്റി വച്ച്, ഞാനും വായന അഭിനയിച്ചു; ഉച്ചക്ക് 12.30 നുള്ള പ്രാദേശിക വാര്ത്തകള് രാമചന്ദ്രന്റെ ശബ്ദത്തില് സഗൌരവം കേള്ക്കുന്നതും, തലയ്ക്കു പിന്നില് കൈകള് വച്ച് കണ്ണുകളടച്ചു വിശ്രമിക്കുന്നതും ഒക്കെ വീണ്ടും വീണ്ടും അഭിനയിച്ചു ആസ്വദിച്ചു.<br /> അന്ന് മുതല്ക്കേ ഉള്ള വലിയൊരു ആഗ്രഹമായിരുന്നു വലുതാകുമ്പോള് സ്വന്തമായി ഒരു ചാരുകസേര; അതിനു കൈത്താങ്ങും വേണം. അതിലുരുന്ന് ഒരുപാട് വലിയ വലിയ കാര്യങ്ങള് വായിച്ചു കൂട്ടണം, ഗംഭീരമായി ചിന്തിക്കണം, പിന്നെ ഒരുപാട് എഴുതണം..... എന്തിനും ഏതിനും ഒരു മുടന്തന് ന്യായം കണ്ടെത്തുന്ന ശീലം, ഓര്മ്മ വച്ച നാള് മുതല് എനിക്ക് ഓര്മ്മയുണ്ട്. ചാരുകസേര ഇല്ലാത്തതാണത്രേ വായന ഗൌരവകരമാക്കാത്തതിനും ചിന്ത വളരാത്തതിനും കാരണം - ഓരോ കാരണങ്ങളേ!!!! ദോഷം പറയരുതല്ലോ, എന്തായാലും ഇക്കാലത്തിനിടയില് ഞാന് കുറച്ചൊക്കെ വായിച്ചുകൂട്ടി. പുരാണം മുതല് പൈങ്കിളി വരെ, തത്വശാസ്ത്രം മുതല് കാമശാസ്ത്രം വരെ! കോട്ടയം പുഷ്പനാഥും ബാറ്റന് ബോസും, പമ്മനും, ശോഭാടെയും വെളുര് കൃഷ്ണന് കുട്ടിയും ഒക്കെ ഒരുകാലത്ത് എന്റെ ആവേശമായിരുന്നു. മാധവിക്കുട്ടിയും, ചങ്ങമ്പുഴയും, ഖലില് ജിബ്രാനും, മനുവും, തിരുവള്ളുവരും, സ്വാമി രാമയും* ടാഗോറും, ജിദ്ദു കൃഷ്ണമൂര്ത്തിയും പിന്നെ മഹാനായ ഓഷോയും എന്റെ ഇരകളായിരുന്നു. പക്ഷെ ചേമ്പിലയിലെ മഴത്തുള്ളിയുടെ ഗതികേടായിരുന്നു എന്റെ വായനക്ക്; അധിക കാലമൊന്നും അവ മനസ്സില് തങ്ങി നില്ക്കാറില്ല. അല്ല, ഗതികേടല്ല, ചേമ്പിലയിലെ വെള്ളം പോലെ അത് നിലത്തു വീണു ഒഴുകിയൊഴുകി, വളരെ ചെറുതായെങ്കിലും അത് പലരുമായും പങ്കുവച്ചു - കളിയായും കാര്യമായും. ഞാനങ്ങനെയാണ്, എനിക്ക് ഗൌരവക്കാരനാകാന് പറ്റില്ല. പല തവണ ഗൌരവം അഭിനയിച്ചു നോക്കിയെങ്കിലും ചിരി വന്നു. ഹോ, എന്റെ ഒരു കാര്യം! ഇതാണ് ഞാന് പറഞ്ഞത്, ഒന്നിലും ശ്രദ്ധ കേന്ദ്രീകരിക്കാന് പറ്റില്ലെന്ന്. ഒരു പാവം ചാരുകസേരയെപ്പറ്റി പറഞ്ഞു വന്നത് ചെന്നെത്തിയത് ചേമ്പിലയില് !!!!<br /><br /> എനിക്കും ഒരു ചാരുകസേര എന്ന എന്റെ മോഹം വളരെ നാള് മനസ്സില് കൊണ്ട് നടന്നു. പിന്നെ, കുറെ നാള് മുന്പെപ്പോഴോ മറ്റെന്തൊക്കെയോ കൈമോശം വന്നകൂട്ടത്തില് വായിക്കാനും, എഴുതാനും ചിന്തിക്കാനും ഒക്കെയുള്ള ആഗ്രഹങ്ങളും എന്റെ മനസ്സിന്റെ കൂട്ടില് നിന്നും പറന്നു പോയി. ചരട് പൊട്ടിയ പട്ടം പോലെ, ഒരുതുണ്ട് മേഘം പോലെ, മനസ്സ് എവിടൊക്കെയോ അലഞ്ഞു. ഓ, പിന്നെയും ചേമ്പില - പറഞ്ഞു വന്നതെന്തോ, പറയുന്നതെന്തോ.<br /> ഗൌരവമായി വായിക്കാനും എഴുതനുമോക്കെയണല്ലോ ചാര് കസേര വേണമെന്ന് ആഗ്രഹിച്ചത്. വളരെ വര്ഷങ്ങള്ക്കു ശേഷം, ഇനി തിരിച്ചുകിട്ടില്ലെന്ന് കരുതിയ ആ മനസ്സ് തിരിച്ചുകിട്ടിയ പോലെ, ദൈവത്തിന്റെ അദൃശ്യമായ കരങ്ങള് എന്റെ ചെവിക്കു പിടിച്ചു. ദൈവം ആദ്യം ദുതായും, പിന്നെ സ്വന്തം പ്രതിരൂപമായും എനിക്ക് അനുഭവേദ്യമായി. കൂടുതല് പറഞ്ഞാല് എനിക്ക് വട്ടാണെന്ന് എല്ലാപേരും അറിയും. വേണ്ട, ഇത് ഞാനും എന്റെ മാത്രം ദൈവവും തമ്മിലുള്ള സ്വകാര്യം.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_StBogLsTY-4DJ8085nfxY7RW1vsMae4Fta0GluFps4J6iudYHoJsVOanVGZiXpr5es8wqq5lKX2XTKfbQOggqgb8NDhp7J2Y-W8hwDuCxYpCZLW9-a5_qYb7CeoLdCrE8FCHvK0TFA0/s1600-h/003.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 202px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_StBogLsTY-4DJ8085nfxY7RW1vsMae4Fta0GluFps4J6iudYHoJsVOanVGZiXpr5es8wqq5lKX2XTKfbQOggqgb8NDhp7J2Y-W8hwDuCxYpCZLW9-a5_qYb7CeoLdCrE8FCHvK0TFA0/s320/003.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5392863503214073746" /></a><br /> ഏതായാലും വായിക്കാനും എഴുതാനും ചിന്തിക്കാനും ഒക്കെയുള്ള മോഹങ്ങല്ക്കൊപ്പം ചാരുകസേരയും പൊടിതട്ടി ചിരിതുകി. അങ്ങനെ, ഇന്നലെ ഞാനും ഒരു ചാരുകസേര വാങ്ങി; കയ്യുള്ളത് തന്നെ. ഒരുപാട് സ്വപ്നം കണ്ടു കഴിഞ്ഞ കുറെ ദിവസങ്ങളില് - വായിക്കുന്നതും എഴുതുന്നതും ഒക്കെ. പ്രചോദനം ദൈവം നേരിട്ടാണേ... ചാരുകസേര, വീട്ടിലെത്തിയപ്പോള് നഗ്നനായിരുന്നു, എന്നെപ്പോലെ. അതിലൊന്ന് ഇരിക്കാന് തിടുക്കമായി. ഇന്ന് വൈകിട്ട് ഓഫിസില് നിന്ന് വന്നപ്പോള് നല്ല ഒരു തുണിയും വാങ്ങി. വന്നയുടനെതന്നെ അത് ഫിറ്റ് ചെയ്തു. തൃപ്തിയായില്ല; വീണ്ടും വീണ്ടും അഴിച്ചു ഉറപ്പിച്ചു. ഒടുവില്, കുളിച്ചു കുട്ടപ്പനായി വന്ന്, വര്ഷങ്ങളുടെ കാത്തിരുപ്പിനു ശേഷം എനിക്ക് കിട്ടിയ സിംഹാസനത്തില് അമര്ന്നിരുന്നു. അപ്പോഴല്ലേ, മനസ്സിലെ കുരങ്ങന് കുരുത്തകെട്ടവന് ആയത്. ഈ ഇരിക്കുന്ന ഞാന്, അച്ഛനില്ലാത്ത തക്കം നോക്കി ഓടിവന്ന് ചാടിക്കയറുന്ന ആ പഴയ മുന്നു വയസ്സുകാരന് കുഞ്ഞാണോ, ചാരിക്കിടന്ന് ക്രിക്കറ്റ് കാണുന്ന 15 വയസ്സുകാരന് പയ്യനാണോ, കാര്യമായി വായിക്കുന്ന, എഴുതുന്ന, ചിന്തിക്കുന്ന, എന്റെ മനോരാജ്യത്തിലെ ഗോപനാണോ എന്നൊക്കെ സംശയിച്ചു. പിന്നെ, ഇടക്ക്, ഒരു വയസ്സനാണോ എന്നുപോലും സംശയിച്ചു, അച്ഛന്റെ ചാരുകസേരയില് ഇല്ലാതിരുന്ന കൈത്താങ്ങ് എന്റെ കസേരയിലുള്ളതിന്റെ വ്യത്യാസം തന്നെ. ചിന്തിച്ചിട്ട് ഒരു എത്തുമ്പിടിയും കിട്ടുന്നില്ല. മനസ്സ് ഒരു കുരുത്തംകെട്ട കുരങ്ങന് തന്നെ, ഷുവര്.... അത് കൊണ്ട് ഇന്നിനി ചിന്തിച്ചു വിഷമിക്കുന്നില്ല. രാത്രി ഒരുപാട് നേരമായി. നാളെ രാവിലെ നേരത്തെ ഓഫിസില് പോകണമേ, ഒരുപാട് ജോലിയുണ്ട് . എന്തിനും ഏതിനും എപ്പോഴും എനിക്ക് പറയാന് ഒരു കാരണമുണ്ടാവുമല്ലോ. ഹി ഹി ഹി....... പക്ഷെ, എനിക്ക് പിടി കിട്ടാത്ത കാര്യം, ഞാന് ആ ചാരുകസേരയില് ഇരുന്നപ്പോള് തോന്നിയ വികാരം, അത് എന്നെ കുരങ്ങു കളിപ്പിച്ചുകൊണ്ടിരിക്കും.<br />===================================<br />അക്ഷരതെറ്റുകള് പൊറുക്കണം<br />* സ്വാമി രാമ : Living With Himalayan Masters എന്ന പുസ്തകമെഴുതിയ മഹാന്.Gopakumar V S (ഗോപന് )http://www.blogger.com/profile/09805230542507661424noreply@blogger.com15